A textilipar jelentős tényező a világ hulladéktermelésében. Az EU Környezetvédelmi Ügynökségének (EEA) tanulmánya rávilágít arra, hogy valójában mekkora mennyiségről is van szó, és hogy mit lehetne tenni ennek csökkentése érdekében. (TextilWirtschaft)
Jóllehet, a Covid-járvány miatt jelentősen visszaesett a textiltermékek forgalma, 2020-ban még így is körülbelül 15 kg-ot ért el fejenként az EU lakosainak fogyasztása. Ebből 6,1 kg-ot a kabátoktól a zoknikig a legkülönfélébb ruhadarabok, 2,7 kg-ot pedig a lábbelik tettek ki, a fennmaradó 6 kg háztartási textíliából állt.
Másfelől megvilágítva a helyzetet, az uniós háztartásokban évente több mint 2,6 millió tonna kabát, zakó, öltöny, ing és nadrág talál gazdára, és ezeket gyakran még a „szavatossági idejük” lejárta előtt, tökéletesen használható állapotban ki is dobják. 11 kg – ennyi textilhulladékot termel minden európai polgár évente. A tanulmány szerint ennek kétharmada a szemétben végzi, mivel ennek anyagösszetétele nem alkalmasak az újbóli hasznosításra, és csupán a fennmaradó egyharmadot gyűjtik külön és hasznosítják újra. Ezzel pedig a textilágazat az élelmiszerfogyasztás, a lakhatás és a közlekedés után a negyedik legnagyobb hulladéktermelő az EU-ban, ami jelentős hatást gyakorol a környezetre és az éghajlatra. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy 2021 közepén a vizsgált 32 európai országból tíz nem rendelkezett naprakész hulladékmegelőzési programmal.
Mint az EU Környezetvédelmi Ügynöksége megállapította, a hulladékmennyiség ugrásszerű megnövekedésének háttérében jelentős részben a fast fashion-gyártók állnak. Az EEA jelentése szerint 2000 és 2014 között a fast fashion világszerte mintegy 60%-kal növelte az egy főre jutó ruhavásárlás mennyiségét. Az EEA becslése szerint a gyorsabb kollekcióváltásra való törekvés a termékek élettartamának lerövidüléséhez vezetett. Ennek megfelelően egy ruhadarab átlagos élettartama Európában 2019-ben mindössze öt év volt. Ennyi idő után egy átlagos ruhadarab már nem felel meg a trendnek, ezért még akkor is kidobják, ha az élettartama amúgy 15 év lenne. Az EEA ezért felszólítja a szereplőket arra, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt az időtálló és tartós tervezésre és a környezetbarát anyagfelhasználásra. Ez az egyetlen módja annak, hogy ellensúlyozhassuk a nagy környezeti és éghajlati hatást, és minimalizáljuk a hulladék mennyiségét. A tanulmány azonban hangsúlyozza, hogy ehhez nagyfokú technikai, társadalmi és gazdasági innovációra, valamint a fogyasztók magatartásának megváltoztatására van szükség. A kívánatos jövőkép pedig így fest: legyen a gyorsan pörgő – fast – divatból ismét slow – azaz lassú – divat.
(TW)
