Március 8-ra Deés Enikő meghívott a Moholy Nagy Művészeti Egyetemre, előadást tartani hallgatóinak az információkról, szaklapokról, a lapkészítés folyamatáról. Örömmel vállaltam a felkérést, szerencsés, ha a hallgatók a gyakorlati életből is kapnak ízelítőt. A felkészülés megkívánta, hogy végiggondoljam a lapkészítés során végzett munkafolyamatokat. Innen jött az ötlet, hogy ezt Veletek is megosszam abban a reményben, hogy érdekel Titeket, és a bejegyzés elolvasása után pontosabb képetek legyen az általunk elvégzett munkáról.
A lapot a hirdetésekből és az előfizetői díjakból finanszírozom.
Munkatársak, kollegák
A DivatMarketing egyszemélyes „vállalkozás”, alkalmazottak nincsenek, külsős kollégákkal dolgozom. Én végzem a kiadói, a főszerkesztői és a hirdetésszervezői feladatokat, van egy külsős újságíró kolléganőm, Csémi Klára, ő a felelős szerkesztő. Ő írja a saját készítésű cikkeket, interjúkat készít, emellett az összes anyag átmegy a kezén, azaz a kész fordításokkal is ő dolgozik. Magyarítja őket, címeket talál ki az egyes cikkekhez, és részt vesz a lapkészítés különböző folyamataiban. Több fordító is dolgozik a lapnak (Máthé Kati, Makrai Jutka, Dohy Gábor), mindenkinek mások az erősségei, amit igyekszek figyelembe venni a feladatok kiadásánál. A korrektorunk Boncz Éva, ő többször átnézi az anyagokat, először kéziratban, majd a tördelés különböző fázisaiban. És persze van egy tördelő-grafikus kollegám, Nagy Attila (Penkala Bt.), hosszú évek óta dolgozunk együtt. A lapot a kezdetek óta a Mester Nyomda nyomja, jó együttdolgozni velük. Pár éve a Benyó Kft. csomagolja, etikettezi és adja postára az elkészült újságot. Szerencsém van, olyan emberekkel, kollegákkal dolgozom, akik profik a saját területükön, megbízhatóak, segítőkészek és nem utolsósorban kellemes partnerek. Meggyőződésem, hogy máskülönben nem is tudnánk elvégezni ezeket a feladatokat.
És itt kell megemlítenem a dfv-t, a Deutscher Fachverlagot, a TextilWirtschaft kiadóját, a licencpartneremet. A TextilWirtschaft hetilap, általában közel 200 oldalas, de az előrendelési, szakvásári időszakban 500 oldal is szokott lenni, egyik hétről a másikra! Amellett, hogy elsőbbséggel küldik meg nekem a lapot, hozzáférésem van interneten az ún. Bilderpool-hoz, ahol többféle formátumban megtalálhatóak a megjelent cikkek, a képanyagok. Természetesen megkapom a napi hírlevelüket és a számtalan egyéb kiadványukat is. Évente egyszer „számolunk el”, ekkor fizetem ki a licencdíjat. Különleges a helyzetem, mert mint afféle „multinak”, a dfv-nek is leányvállalatai vannak külföldön, a DivatMarketing, a DivatMédia kis különc érdekesség az életükben.
És az ígért lapkészítési folyamat…
LAPTERV… Egyéves tématervvel dolgozunk, amely szeptember végére készül el – három nyelven. Ez egyben a következő évi médiaajánlat, amelyben benne vannak az egyes számok témái, a megjelenési időpontok és a hirdetési árak. Ez nemcsak a hirdetések eladásához szükséges, hanem egyben mankó is az egyes számok indításakor. A Tématervből kiemelem az aktuális lap témáit, összeállítom a határidőket, a feladatokat, a várható hirdetési bevételt, a kalkulációt, meghatározom a várható terjedelmet, azaz elkészítem a laptervet. A „profi” kiadóknak ehhez biztosan vannak programjaik, én kialakítottam a miénket, amely Excel formátumban készül; az egyes munkalapokon pontosan követhető a munkamenet, az, hogy hol tartunk. Van pl. egy összesítő lap, amelyen látható, kinél melyik anyag van, mikorra kell elkészülnie, hány karakter az adott cikk, hány oldal a szerkesztőségi rész, hogyan állnak össze az egyes rovatok stb. Ilyenkor kell döntenem, hogy mit használunk fel az adott számhoz a kapott magyar és rengeteg idegen nyelvű sajtóanyagból.
A lapterv egyes munkalapjait a kollegáknak is elküldöm, így ők is nyomon tudják követni, hol tartunk, látható, ha esetleg elakadt valakinél valamelyik anyag. Vannak egyszerűbb lapszámok, a trendeket közlő kiadványok készítése azonban bonyolult – elsősorban azért, mert nagyon kevés az idő a német és a magyar lap megjelenése között – a webfelületről töltöm le, válogatom össze a fordítandókat és a képanyagot, vagyis azelőtt, hogy kézbe kaptam volna a frissen megjelent, nyomtatott német lapszámot.
INDUL A LAP, KEZDÜNK…
Ezzel a mondattal küldöm el az első feladatokat, anyagokat e-mailben a kollegáknak kb. hat héttel, bő egy hónappal a megjelenés előtt. Azaz én korábban kezdek, ill. őszintén szólva sosincs igazán pihenőidőm, hiszen az ajánlatok írása folyamatos, valamikor el kell küldeni a lejárt előfizetésekről szóló leveleket, adminisztrálnom kell, pénzügyeket intézni, számlázni, és nem utolsósorban sajtótájékoztatókra elmenni, cégeket látogatni. Szóval a kezdésre én már kitalálom, milyen saját cikkek lesznek a lapban, kikkel lenne jó interjúkat készíteni, a cégek telefonszámait, e-mail címeit megpróbálom megszerezni. Mivel ezek gyakran nem pontosak, Klárinak is gyakran kutakodnia kell, amíg eljut a megfelelő személyhez, riportalanyhoz. Eddigre a német oldalról már letöltöttem és kiválogattam a fordítandó anyagokat, előtte megnéztem, mihez milyen képanyag van. És amíg a többiek írnak, fordítanak, én ajánlatokat írok, hirdetéseket adok el.
Alapvetően – sajnos, nagy bánatomra – a hirdetések finanszírozzák a lapot, a szükségesnél sokkal kevesebb az előfizető. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy adott lap terjedelméről a benne lévő hirdetések alapján kell döntenem. Azért is fájó pont ez az életemben, mert nagyon szeretem, amit csinálok, imádom a munkámat, és a német kiadóval való együttműködés révén töméntelen hasznos anyag áll a rendelkezésemre. Meggyőződésem, hogy épp a nehéz időkben hasznos segítség lehetne egy vastagabb, még tartalmasabb újság. Nem tanulok, és mindig reménykedem, gyűjtögetem a szerintem hasznos cikkeket, ötleteket, aztán döntenem kell, és ezek nagy része kimarad. Nem tudom megteremteni az ezek finanszírozásához szükséges anyagi hátteret. Többször leírtam már, mi vagyunk az egyetlenek a nemzetközi csapatban, ahol ennyire nem „divat” az előfizetés, holott a magasabb előfizetői bevétel garantálhatná az egyenletesebb terjedelmet. A hirdetések miatt a lap megjelenik 5000 példányban, s mivel messze nincs ennyi előfizető, kénytelen vagyok nem előfizetőknek is postázni. Ehhez hatalmas címlistából válogatok le címeket, lehetőleg úgy, hogy ne kapják folyamatosan, azaz alkalmanként jut el hozzájuk egy-egy példány. Mivel azonban nem rendszeresen kapják, eszükbe sem jut előfizetni. Ördögi körbe lavíroztam magam. Folyamatosan reménykedem abban, hogy egyszer csak csoda történik, a nem előfizető olvasók kedvezően ítélik meg a munkánkat, és előfizetésekkel támogatják a lap fenntartására irányuló erőfeszítéseimet.
Hiába, itt rendszeresen kudarcot vallok. Tény az is, az én hibám, hogy erre kevés energiát tudok fordítani, de szinte minden időmet és energiámat leköti a lapkészítés, a hirdetések eladása, alap életben tartása. De most tényleg nem panaszkodni akarok, csak érzékeltetni a nehézségeimet. (Azért az egyetemen erről nem fogok részletesen mesélni!) Mindezek miatt nagyon pontosan kell kalkulálnom, megbecsülnöm, hogy milyen bevételre számíthatok, hogy az oldalszám, a tartalom ennek megfelelően alakuljon. Vagyis, hogy lehetőleg a médiaajánlatban megígért tartalommal, annyi cikk legyen készen, amennyi szükséges, ne dolgozzon senki fölöslegesen, és legyen előkészítve tartalék cikk is, ha úgy alakul.
A MUNKA…
A beérkezett fordításokat átolvasom, aztán küldöm a szerkesztőhöz. Sajátos, azonosítható módon elmentjük-elnevezzük a cikkeket, a német lapból átvett cikkek szerkesztését és címadását Klári hozta a „közösbe”. A hozzám visszaérkezett, szerkesztett anyagokat megnézem, a Laptervben regisztrálom a terjedelmüket és a dátumokat, és máris továbbítom őket a korrektornak, aki a helyesírási szempontból immár kifogástalan írásokat ellátja a saját szignójával, és elküldi a tördelőnek. Így később is azonosítani lehet, ha hiányzik vagy elakadt valakinél egy-egy anyag. A hazai témájú cikkeket Klárinak kell jóváhagyatnia a riportalanyokkal, én ezeket kapom meg – ezek is a megfelelő jelzéssel vannak ellátva és elmentve.
A kitűzött határidőre befejeződik a hirdetések eladása, ekkor elkészítem a FORGATÓ-t, amely bekerül az aktualizált laptervbe, önálló oldalként. Ez az egyik legnehezebb, legkényesebb feladatom. Ekkor dől el, melyik cikk hová kerül a rovaton belül. Kell, hogy logikus legyen, természetesen a hirdető kérésére is tekintettel kell lennem, ismernem kell a hirdetések elhelyezését, pl. fekvő, álló, stb., azaz alaposan ki kell sakkozni, hogy stimmeljen, ne legyenek se üres felületek, se túlcsorgó cikkek, és még képileg is szép legyen a lap. Eddigre már lementettem, kiírtam CD-re vagy DVD-re és a megfelelő TextilWirtschaftokban beazonosítottam a német lapból átvett képanyagot.
Ez nálunk a LAPZÁRTA.
Leülök a tördelő kollegámmal, átadom neki az addig beérkezett anyagokat, a kinyomtatott Laptervet, a hirdetési utasításokat a miáltalunk készített hirdetésekhez, odaadom neki a készen kapott hirdetési anyagokat, amelyeket elhelyez a megfelelő oldalakon. Mindenki önállóan dolgozik, tudja a feladatát, ha elakadna, jelentkezik. Személyesen szinte sosem találkozom a fordítókkal, a korrektorral, minden elektronikus úton, az internet adta lehetőségek felhasználásával történik! A tördelőnek először a hirdetéseket kell elkészítenie, mivel ez időigényes munkafolyamat, hiszen ezeket jóvá is kell hagyatnom a megrendelőkkel. Ha rendben vannak, kezdődik a többi oldal, a szerkesztőségi felület előkészítése. A lap első változatát pdf-formátumban kapjuk meg – a szerkesztő és én. Átnézzük, javítjuk, változtatunk az oldalbeosztáson, a cikkek elhelyezésén, küllemén, ha nem megfelelő helyre kerültek, illetve ha úgy látjuk: a kivitel lehet az első verziónál szebb, igényesebb. Személyesen nyomdába adás előtt két nappal találkozunk: az újságíró-szerkesztő, a tördelő és én. Mindenki hozza a maga észrevételeit, az elejétől a végéig átnézzük a lapot, javítunk, módosítunk, ahol szükséges.
Ekkor, utolsóként kerülnek helyükre a hírek, hogy minél aktuálisabb legyen ez a rovat, és végre elkészül a Tartalomjegyzék is! Ez a munka legklasszabb, de egyben legfárasztóbb része is – a szemünk előtt alakul, változik a lap, ugyanakkor ez az utolsó lehetőségek egyike arra, hogy nagyobb horderejű változtatásokról döntsünk. Előfordul, hogy ilyenkor derül ki: csúszásban vagyunk, mert valahol elakadt egy anyag. Miután jó fáradtan mindenki hazatér, másnap következik az utolsó munkafázis, a javítás. Legalább kétszer (általában Skype-on) egyeztetünk, ki milyen hibát talált, megbeszéljük, hogy egyetértünk-e a korrektor javaslataival. A grafikus ismét elküldi a lapszám egészét, illetve a problémásnak tartott oldalakat, és ez addig ismétlődik, amíg én azt mondom: OK, mehet a nyomdába!
Csaba Anna-Mária
Utóirat: Jó lenne, ha az én munkámra is vonatkozna:
„Úgy érezzük, hogy amit teszünk csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger” –
Kalkuttai Teréz anya
