Mérleg
20 éve, 2003. december 13-án jelent meg az én kiadásomban először a DivatMarketing. A lap előélete kalandos, több születésnapot – többszöri kezdést is lehetne ünnepelni. Nehéz lenne megmondani, hány éves lenne a DivatMarketing, ha a Magyar Divat Intézet által kiadott korábbi kiadványokat (DIVAT ÉS GAZDASÁG – a Magyar Divat Intézet szaklapja, kiadta a Lapkiadó Vállalat, 1980 – 1987, DIVAT ÉS MARKETING – a Magyar Divat Intézet szaklapja, 1988 – 1990), DivatMarketing – Magyar Divat Intézet szaklapja 1995-2003) is figyelembe vesszük. A MÉRFÖLDKÖVEK című bejegyzésben számoltam be erről részletesebben 2017-ben.
A DivatMarketing szaklapnak 1995-ben, induláskor főszerkesztőhelyettese voltam, 1996-tól a főszerkesztője és 2003 decembere óta a kiadója is vagyok. Nagyon élveztem, hogy már nem függök senkitől, azt és úgy teszek, ahogy én helyesnek tartom. Persze ez rengeteg tépelődéssel is járt, mert a döntéseket egyedül kellett meghoznom, a felelősség mindig csak az enyém.
A jubileum alkalom a visszatekintésre. Megérte-e ennyi időt, energiát, munkát fektetni a lapba? Alapvetően örülök a vállalásomnak. Remélem, az olvasók, hirdetők, partnerek munkáját segíteni tudtam a lapban, majd később a weboldalon is megjelent információkkal, cikkekkel, hirdetésekkel.
Úttörő dolognak számított, hogy a kezdetek után néhány hónappal „hazaköltöztem”, máig home office-ban dolgozok. Sikerült elválasztanom az otthoni és a céges feladatokat, a család maximálisan tiszteletben tartotta az időbeosztásomat. Így tudtam megoldani a munka – család – háztartás hármasának optimális működtetését. Úgy érzem, az otthondolgozás egyik hátránya számomra az, hogy egyre nehezebb kimozdulnom, az ember megszokja az egyedüllétet, a telefonon vagy interneten való kapcsolattartást. Másrészt nehezebb abbahagyni a munkát, könnyű belefelejtkezni a soha véget nem érő feladatok elvégzésébe.
Amikor megvettem az MDI-től a lap további kiadására szóló jogot, úgy terveztem, pár évig foglalkozok ezzel, aztán eladom a tevékenységet, és boldog nyugdíjasként a család, és a jövőbeni unokák töltik majd ki az életemet. Persze másképp alakult. Bevallom, pár évig a munka az életben maradás, a túlélés eszközévé vált számomra.
Sokat hallani arról, hogy a „szeretett” munka sok mindenen át tudja segíteni az embert. Az én esetemben ez hatványozottan igaznak bizonyult. 2008. tragikus év volt a családunk számára. A kisebbik fiam Braziliában egy sportbaleset után stroke-t kapott, szörnyű következményekkel. (https://csabapeter.hu/ ). Mivel íráskényszerem van, különösen, ha valami baj ér, vezettem egy „Napról napra” blogot a laptopomon, amit nem merek megnyitni évek óta, mert tudom, mennyire megviselne az olvasása.
Törekedtem arra, hogy az üzleti kapcsolataimra ne nyomja rá a bélyegét az, ami velünk történt. Néhány partnerem tudta, mi történt velünk, a többieknek talán az tűnhetett fel, hogy megjelentek az optimista hangulatú idézetek a bejegyzéseimben, leveleimben, amelyek nekem – nekünk akkoriban sokat segítettek. Péter nagyon sokat javult az elmúlt években, megnősült, február végére várják a második kisfiúkat. De máig nap, mint nap keményen dolgozik a javulásán. A mi feladatunk mára sokkal kevesebb, de természetesen támogatjuk, segítjük őket, és ha kell, ott vagyunk mellettük.
Így sok év múltán nem is értem, hogyan sikerült ezt az időszakot végigcsinálni. Amellett, hogy a fiamhoz naponta jártunk Budakeszire, velünk élő édesapám is fokozott törődést igényelt. Megszületett az első unokám, kikapcsolódásként bevállaltam heti egy unokás napot. A munka mellett főztem, elláttam a háztartást. És akkoriban évi 6 nyomtatott lap jelent meg! Az is igaz, a weboldal akkoriban még nem sok feladatot adott, és én is sokkal fiatalabb is voltam.
Mára fordult a helyzet, a weboldal fenntartása, tartalommal való megtöltése hihetetlenül sok munka, folyamatos lekötöttség. És az ehhez szükséges alap „technikai” ismeretek egyre szerteágazóbbak, nehéz lépést tartanom ezekkel. Újra és újra tanulok, mert muszáj, de időnként ez komoly kihívás. Korábban is fel-felötlött bennem, hogy egyedüli felelős vagyok, nincs kontroll mellettem – felettem, ha tévedek elrontok valamit, senki nem fogja jelezni. De ez mára fokozott veszély, az évek elszálltak felettem, egyre nagyobb a tévedés – figyelmetlenség lehetősége. Azt vettem észre, a határidős feladatok, a határidők újabban megterhelőbbek, stresszt jelentenek számomra. Ezért „tanulok” lazítani, próbálok kevesebbet dolgozni, de ma ez még meglehetősen nagy kihívás.
MéRLEG?
20 év, 110 nyomtatott DivatMarketing, 4 DivatMarketing konferencia, 10 nyomatatott Divatlexikon, 8 nyomtatott Nemzetközi vásárnaptár, 2013. óta lakkozott címlap, 2004. az első weboldal (www.divatmarketing.com), 2010.02.08. az első blogbejegyzés, 2011. a www.divatmarketing.hu domain megvásárlása, 542 hírlevél. + 3,5 unoka, 1 aranylakodalom és 1 aranydiploma
Az én koromban nem sok értelme lenne azon tépelődni, mit lehetett, kellett volna másképp csinálni, és talán nagy terveket sem érdemes szőnöm. Nyugodtabb tempóban – engem nyomasztó határidők, elvárások nélkül szeretnék a jövőben munkálkodni, ezért
2023-ra nem küldök előfizetésre buzdító leveleket sem.
Persze, ha valaki mindezek ellenére szeretne hozzájárulni a weboldal fenntartásához az éves előfizetői díjjal, azt megköszönöm.
20 változatos és érdekes szakmai év áll mögöttem. Örömmel tekintek vissza ezekre, köszönhetően a számtalan pozitív élménynek és találkozásnak. Még mindig hiszek a kezdeteknél meghatározott alapelveimben, hogy érdemes a koncepciót, a szolgáltatott terméket tekintve a minőségre törekedni. Ennek megvalósításában komoly szerepet játszottak a – külsős – munkatársaim, akikkel szinte a kezdetektől fogva együtt dolgozom.
Érdekes embereket ismertem meg, sok szakmai változás szemtanúja lehettem az elmúlt évtizedekben. Nagyon jó és korrekt üzleti partnereim voltak. Egyáltalán nem gondolom érdemnek, de valójában sosem tudtam együttműködni a számomra elfogadhatatlan üzleti elvet követő emberekkel. Ez leegyszerűsítette a munkámat, bár biztos sok üzlettől el is estem emiatt.
A munkából adódóan gyakran utaztam, sokfelé jártam. Ezt is nagyon élveztem. Voltam Heimtextil sajtóvacsorán a Práterben – az Óriáskerék vagonjaiban ültünk, decemberi Olsen kollekcióbemutatón Bécsben, ahol a végén konflisozni vittek, élőben láttam Söldenben sí világkupa versenyt az ISPO meghívott sajtósaival együtt, kicsit léghajóztam Berlinben, hajóztam a Szajnán. Sok-sok érdekes szakmai beszélgetésen, sajtóvacsorán vettem részt meghívott újságíróként.
Köszönöm, hogy a Partnerem – Támogatóm, Hirdetőm, Előfizetőm, Olvasóm vagy, hogy részese voltál az elmúlt 20 évnek! Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a jó együttműködésért és a bizalomért.
dr. Csaba Anna-Mária
