Mészáros Éva évekig munkatársam volt a Magyar Divat Intézetben, ahonnan 1988-ban ment nyugdíjba. De a kapcsolatunk nem szakadt meg, utána is visszajárt tanítani, bekapcsolódott különböző munkákba. Nagytudású, tiszteletreméltó, szerethető embert ismertem meg benne.
Megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, az ezzel kapcsolatos cikk olvasható az alábbi galériában, a csatolt 1993-as Magyar Nemzet cikkben.
Divat és GAZDASÁG -1983/5 - 13
kép 3 / 7
Kigyűjtöttem néhány vele kapcsolatos újságcikket, pl. Medgyessy Ildikó 1993-ban a Magyar Nemzetben megjelent cikkét, érdemes beleolvasni ezekbe. Korábbi írásai a Divat és Gazdaság szaklap 1983. és 1987-es számaiból.
A gyászjelentés elolvasása után elővettem, átlapoztam az MMA által 2020-ban kiadott Mészáros Éva textilművész c. könyvet, jó volt újra látni az alkotásait, olvasni róla. Utoljára a Nemzeti Múzeumban Dózsa F Katalin megemlékezésén találkoztunk.
Tegnap Bajczár Évával emlegettük az MDI „nagy tervezőgenerációját, akikkel együtt dolgoztunk (Bruckner Anna, Erhardt Magda, Gyulai Irén, Lendvay Ilona, Ökrös Zsuzsa, Lengyel Zsuzsa, Vámos Magdi, Balogh Rozi, Vörös Irén, Gembár Olga, dr. Vityi Istvánné), próbáltuk számba venni, kik lehetnek még közöttünk.
dr. Csaba Anna-Mária
Kilencvenegy éves korában elhunyt Mészáros Éva textilművész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Fotó: MMA / Lugosi Lugo László
(MTI) A július 13-án elhunyt művész folyamatosan részt vett a divattervezők utánpótlás-nevelésében, egész életében azért küzdött, hogy a magyar népművészet ne vesszen el, és az emberek természetesnek tartsák, hogy a népi örökség emlékét a ruházatunkon is lehet viselni – olvasható az MMA közleményében.
Mészáros Éva 1932. március 18-án született Gátéron. Nagyszülei ruhaszalonjában Csongrádon tanulta a ruhakészítés alapjait. Középiskolai tanulmányait Kecskeméten, az Angolkisasszonyoknál kezdte, majd Csongrádon fejezte be a Szent Imre Gimnáziumban, ahol Benyovszky István festőművész az akvarellfestés technikájára tanította, mivel festőművésznek készült.
A Képzőművészeti Főiskoláról anyagi okok miatt lemondott, és inkább az Iparművészeti Főiskolára jelentkezett, ahol Borsos Miklós szobrászművész mellett rajzolni és mintázni tanult. Főiskolai éveiben ismerte meg későbbi férjét, Harb József festőt, restaurátort, aki egész életében támogatta munkájában.
1955-1957 között a Fővárosi Mértékutáni Szabóságnál dolgozott, és a munka mellett nem jutott ideje a képzőművészetre, de technikai tudása és szemlélete áthatotta művészi divatrajzait, textilmunkáit.
1957-ben átkerült a Ruhaipari Tervező Vállalathoz, ahol harminckét évet töltött el. Nádor Vera vezetésével a korszak olyan kiemelkedő tervezőivel dolgozhatott együtt, mint Bruckner Anna, Erhardt Magda, Gyulai Irén, Lendvay Ilona vagy Russai Magda.
A gyerek-, majd a férfiruházat mellett foglalkozott női ruhatervezéssel is, 1960-1972-ig a Soproni Ruhagyár instruktora, 1982-1986 között a Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat művészeti vezetője, 1989-1991 között a Pécsi Bőrgyár művészeti vezetője volt. A később Magyar Divat Intézetben végzett munka mellett rendszeresen készített sikeres terveket, amelyeket a Művészeti Alapon keresztül magyar és külföldi cégek vásároltak meg.
1961-től 1972-ig tanított a későbbi Könnyűipari Műszaki Főiskolán, 1980-1989 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán, és alapító tanára volt 1986-ban a Divattervező Szabadiskola néven indult első magyar divatiskolának. 1992-2002 között tanított a Magyar Divat Intézet menedzserképző szakon. 1961-től 1974-ig a Magyar Divat Intézet kiadványa, a havonta megjelenő Pesti Divat képszerkesztője volt. Számos könyvet illusztrált és rendszeresen publikált a Nők Lapja, az Ez a Divat és az Ádám nevű lapokban.
1971-ben Művész az iparban címmel rendezte meg első jelentős kiállítását Manninger Máriával és Szebeni Bélával. 1991-ben megszervezte a Modern Etnikum című ruhakiállítást, amelyen minden alkotó a magyar népviselet egy-egy elemét dolgozta fel. A kiállítássorozatot Modern Etnika néven negyven alkalommal mutatták be a világ számos pontján, többek közt Bécsben, Prágában, Pozsonyban, Barcelonában, Helsinkiben, Japánban, Párizsban és a Baltikumban is.
2003-ban jelentette meg életrajzi kötetét A Magam Módján címmel. A Magyar Művészeti Akadémia 2015-ben készített A magam módján – Mészáros Éva címmel portréfilmet róla, Sólyom András rendezésében. 2020-ban az MMA Kiadó kismonográfiát jelentetett meg, amelyben pályaképét a művészettörténész F. Dózsa Katalin tanulmánya és Simonovics Ildikó divattörténész interjúja mutatja be.
Mészáros Évát a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
Az oldalon cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználókról, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával Ön hozzájárul a cookie-k használatához. Elfogadom
Adatvédelmi és cookie-s irányelvek
Privacy Overview
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are as essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.