Karantén alatt, karantén után – DivatMarketing interjú 1.
Így élte meg néhány hazai vállalkozás a válsághelyzetet. Csémi Klára/ DivatMarketing
A karantén bevezetése előtti napokban Makány Márta divattervező az előtavaszi készruha-kollekciójának darabjait szállította ki és rendezte el Andrássy úti partnerének divatüzletében, és már kiszabták a tavaszi modelleket is, ezek azonban már nem kerültek k a boltokba. Nem lehetett tudni, mi következik, hogyan tovább.
Az üzletek bezárásának hallatán egy barátnője azzal hívta fel, miért nem gyártanak maszkokat. – Először meg is sértődtem, aztán mire visszaértem a műhelybe, már másképp ítéltem meg a helyzetet – idézi fel azt a napot. A virágmintás, vidám maszkok egy részét eladták, a többit a munkatársai kapták vagy elajándékozta.
Senkit sem küldött el, arra gondolt, mindent megtesz azért, hogy a vele együtt dolgozókat megtartsa, legalábbis megmaradjon ennek az esélye.
A következő hetekben különböző cégeknek tervezett, és munkadarabokat készítettek, illetve teljesítették azt a néhány megrendelést, amit a megrendelők nem mondtak le.
Amit én csinálok, az nem kenyér és tej kérdése, menyasszonyi és alkalmi ruhára ilyen időkben nincs szükség. Az emberek nem rohannak divatárut vásárolni
– szögezi le. Nyári kollekciót eleve nem készített („Így két szezon kimaradt”), és bizonytalan az is, mi lesz az őszi kollekcióval. Azok az alapanyagokat forgalmazó nagykereskedők és cérnaüzletek ugyanis, ahol rendszeresen vásárol, nem hoznak be új termékeket, mert náluk is leállt az üzletmenet. Elbizonytalanodtak, „megreccsentek”, „beszorult a pénzük”, mindenhol ott áll a tavaszi és a nyári áru, ez az iparág semmi támogatást nem kapott – mondja Makány Márta.
Alaposan átolvasta azokat a rendeleteket, lehetőségeket, amelyek valamiféle támogatással kecsegtettek, de olyan feltételeket tartalmaztak, hogy egyre sem pályázott.
Rengeteg energiát felemészt egy ilyen pályázat elkészítése, erre külön ember kell (de nincs), és a végeredmény teljesen bizonytalan. Ahhoz például, hogy munkahely-megőrző támogatást kapjak, előbb el kellett volna bocsátanom mindenkit, hogy aztán egy fővel többet felvegyek. Sok éve dolgozunk együtt, ezt nem akartam megtenni velük. Én sem bíznék olyan munkaadóban, aki így cselekszik – szögezi le.
Költöznie is kellett, mivel V. kerületi főbérlője a bérleti díj csökkentése helyet árat emelt. Összepakoltak, a varroda és a szalon átmenetileg egy barátja műhelyében talált otthonra, közben pedig hat-hét hellyel tárgyal. Segítséget egyébként ő is adott, és kapott is ezekben a rendkívüli hónapokban – igaz, olyanoktól, akikről mindig is tudta, hogy számíthat rájuk. Minden nehézség ellenére azt mondja: lesz még jobb is.
Előfizetés a magazinra Médiaajánló FeliratkozásÖrök optimista vagyok, bízom abban, hogy megtalálom az utamat. Nagyon megszenvedtük ezt a néhány hónapot, örülök, hogy élünk. Nem álltunk meg egy percre sem, és készül az őszi kollekció, mintha mi sem történt volna.
