igedo – magyar közös kiállítás
A rendszerváltás körüli időkben a GTZ (Gesellschaft für technische Zusammenarbeit) támogatás felelőse voltam az MDI-ben. Német szakvásárokra juthattak ki ennek segítségével magyar vállalkozások. Úgy emlékszem 30.000 márkáig viselték a közös kiállítás költségeit. Ez azért is volt nagy segítség, mert a kiállítók mentesültek a kiállítással kapcsolatos korai költségek kifizetése alól. Egy februári vásár helydíját pl. már év vége felé – november körül ki kellett egyenlíteni. Márpedig a tőke- és pénzhiányos hazai cégeknek ez gyakran áthidalhatatlan nehézséget okozott. Ezt vállalta át a támogatás, így a kiállítók koncentrálhattak pl. a készítendő kollekciók elkészítésére.
Többször vittem így magyar cégeket a frankfurti Interstoff -ra. Az alapanyagvásáron belül volt egy rész, ahol bérmunkakapacitást kínáló cégek mutatkoztak be. Rendszeresen kiállítottunk – évente kétszer az igedo-n, Düsseldorfban. Az én feladatom volt a résztvevők keresése, a közös megjelenés szervezése és lebonyolítása, tolmács alkalmazása. A kiállítók feladata a kollekció elkészítése és a saját kiutazásuk költségeinek fedezése volt. Sok szervezési feladat hárult rám, de nagyon szerettem ezzel foglalkozni.
A kiállítás alatt már „csak” szurkoltam, hogy legyenek érdeklődők, siker koronázza a megjelenést. Általában egymás mellett voltak a standjaink. Természetes elvárás volt a szép, gondosan elkészített kollekció. Az érdeklődők szakértő szemmel nézték meg a termékeket, figyeltek arra, hogy az elvárt minőség folyamatosan biztosítható-e.
Természetesen volt „némi” rivalizálás a kiállítók között. Kihívás volt a sok szép áru közül való kitűnés. Nem is tudom eldönteni, mi volt a rosszabb. Ha egyvalakihez folyamatosan jöttek az érdeklődők, a többiekhez pedig senki, vagy ha egész nap senki meg sem állt a standoknál. Általában mindenki igyekezett a vásár elvárt szezonjának megfelelő termékeket hozni. Egyszer azonban az egyik kiállító eltért ettől, és azonnal árut hozott. Izgatottan vártuk, mi fog történni! A három nap alatt végig sorban álltak a megrendelők, érdeklődők náluk.
Nehéz, komoly feladat volt a keretösszeg optimális költése, a stand – a világítás – katalógusbejegyzések megfelelő arányainak meghatározása. Ahány stand, annyi kérés, elvárás. Takarékoskodnom kellett, hogy minden fontos dologra jusson a támogatásból. Sok feladatot magamra vállaltam, pl. nem szoktam őrzést rendelni. Valójában az építés napján lehetett volna erre szükség, amikor minden kapu nyitva, és ki-be mászkálnak a különböző autók, szerelők, kiállítók.
Egy alkalommal azonban nem egymás melletti standokat kaptunk, közel egymáshoz, de három különböző helyen voltak a kiállítóim. Rohangáltam egész nap a különböző helyszínek között. Úgy tűnt, minden rendben van. Lassan megérkeztek a cégek is, és berendezték a standot, elhelyezték a kollekcióikat. Az egyik cég feldíszítette a falakat, egy sztenderen betolta a kollekciót, aztán el is mentek. Igyekeztem mindegyik standra figyelni, szaladgáltam egyiktől a másikig, ahogy a helyzet kívánta, attól függően, éppen mikor milyen szerelő érkezett.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy a sztender nincs a standon! Körbeszaladtam, hátha tévedésből valaki áttolta máshová. De nem. Egyre kétségbeesettebben, egyre nagyobb köröket rohangáltam, de nem találtam. Végig rohantam kaputól kapukig, de az őrök elkeserítettek, építéskor és bontáskor nem vizsgálják a teherautók tartalmát, valószínűleg már messze járnak a tolvajok.
Egyre kétségbeesettebben rohangáltam, de hiába. Hajnalfelé mentem haza, végigzokogtam az utat, az éjszaka hátralévő részét. Hogy mondom el a cégnek reggel, hogy vallom be az MDI-ben, hogy fogjuk kifizetni a kollekció, a feleslegessé vált utazás, az elmaradt esetleges haszon költségeit? Mit fog szólni az én családom? Biztosan kirúgnak! Reggel kisírt szemekkel, gyomorgörccsel érkeztem a kiállításra. A már ottlévő magyarok sajnálkoztak, és nyilván megkönnyebbültek, hogy az ő árujuk rendben van!
Vártam, hogy megérkezzen a cég tulajdonosnője! Eléálltam, és könnyek között bevallottam, hogy áru pedig nincs. Nem kapott sokkot, elég jól viselte a dolgot. Azt mondta, hogy az illusztrációk, a náluk lévő anyagok alapján fognak tudni tárgyalni, és legalább lesz lehetősége körbejárni a kiállítást, tud információkat szerezni, divatbemutatókat nézni. Megérkezett a Protrade képviselője, kiderült, hogy ők kötöttek biztosítást, és kártalanították a céget.
Csaba Anna-Mária
