Business

Bizonyos dolgokban nagyon igényes vagyok

Beszélgetés Komjáthy Ágival, a Skála Áruház egykori háziasszonyával

Szerző: Csémi Klára, DivatMarketing

A hetvenes-nyolcvanas évek manökenjei közül az ő alakját könnyű felidézni. Kedves mosolya, sudár alakja gyakran tűnt fel a divatlapokban, hirdetésekben, a színes heti- és havilapok címlapján, ám az igazi ismertséget a Skála Áruház – teljes nevén a Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház – tv- és újságreklámjai hozták el számára. A szakma azután figyelt fel rá, hogy 1971-ben az Anna-bál szépévé választották, 1977-ben pedig – immár diplomás közgazdászként – elnyerte az Év Manökenje címet. Eredeti elképzelése, hogy az egyetem után búcsút int a divat világának, némileg módosult, de 1983-ban, hét évvel azután, hogy ő lett a Skála reklámarca, valóban eltűnt a szemünk elől. Hova és miért? – kérdeztük tőle, de szó esett a pályakezdésről, a Skála hőskoráról és Ági mostani életéről, mindennapjairól is.     

Baloldali fotó: http:/retromagyarfotomodellek.blogspot.com

 

Rendkívüli ismert voltál, mégis korán visszavonultál. Mi motiválta a döntésedet?

Az elhatározás azután született meg bennem, hogy elvégeztem a közgazdasági egyetem belkereskedelmi karán a marketing szakot, mert úgy gondoltam, hogy a diploma és a modellkedés már nem fér meg egymás mellett. A Skála eredetileg modellként keresett meg, de a felkérést elhárítottam, arra hivatkozva, hogy egy hónap múlva védem meg a diplomámat, és dolgozni kezdek. A telefonhívást fél óra múlva újabb követte. Mint kiderült, az átadásához közeledő áruház leendő igazgatója, Demján Sándor szerette volna tudni, hogy milyen egyetemről van szó. Ilyen előzmények után ajánlották fel az áruház marketing osztályának egyik előadói állását, amelyet örömmel el is fogadtam. Már jó háromnegyed éve ott dolgoztam, amikor újra megkérdezték, mi lenne, ha mégis én lennék a létesítmény reklámarca, „háziasszonya”, mivel sehogy sem sikerül megfelelő modellt találni. Beleegyeztem, és a teendőim közé bekerült a fotók és a reklámfilmek elkészítése is. Így maradt ez akkor is, amikor másfél évvel később átvettem a vevőszolgálat irányítását. Ez rengeteg adminisztrációval járt, mert mi intéztük többek között a műszaki cikkek előjegyzését, és mi értesítettük a szerencséseket arról, hogy megérkezett a két éve várt színes tv-jük vagy a kombinált hűtőszekrényük. Ami ma már szinte elképzelhetetlen, akkor, a hiánygazdaság éveiben mindennapos gyakorlat volt, így lehetett korszerűbb háztartási gépekhez jutni.

A háziasszonyi szerepkör és a szakmai munka párhuzamossága miatt nyúlt tehát a modellpályám a tervezettnél hosszabbra. Hét évvel később, 29 éves koromban azonban valóban véget ért, és ebben nagy segítségemre volt a férjem, illetve az, hogy őt a munkája Bécsbe szólította. Az elhatározás így vált véglegessé. Könnyű volt meghozni és betartani, már csak azért is, mert ez az újabb korszak 1983-tól 2001-ig, vagyis tizennyolc éven át tartott.

De ne szaladjunk ennyire előre az időben! A nyugati mintára létrejött Skála 1976. április 3-án, 45 éve nyílt meg, és sok szempontból igazi újdonságnak számított a hazai kiskereskedelemben. Érzékelhető volt, hogy ez a minőségi változás számodra is kiváló szakmai lehetőségeket tartogat?

Igen, egyértelműem, bár eleinte nem sokat lehetett tudni az épülő áruházról. Ősszel azonban, fél évvel a nyitás előtt már mély benyomást gyakorolt rám, amikor megtudtam, hogy önálló importjoggal fog rendelkezni, így a választék szélesebb és jobb minőségű lesz, mint a többi áruházban. Nem is kellett különösebben reklámozni, a tágas eladóterekkel megépített áruház megnyitását fantasztikus érdeklődés kísérte. Tömegek rohamozták meg, rengetegen várakoztak a kapukon kívül, hogy bejuthassanak. Az élénk érdeklődés jó ideig fennmaradt, gyakran csak szakaszosan lehetett beengedni a vásárlókat, olyan sokan lepték el a különböző szinteket.

Demján személyisége, újító szemlélete valóban meghatározó volt? Úgy tűnt, nagyon tudja, mit akar, és ezt követik a munkatársai is. Ezt a lendületet a dolgozók is átvették?

1976, Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház, a felvétel a megnyitáskor készült. Középen Demján Sándor igazgató. Fortepan / Urbán Tamás

Demján dinamizmusa, közvetlensége mindenkire hatott, már csak azért is, mert azok közé tartozott, aki rögtön, helyben megmondja a véleményét. Nem a beszerzésre volt közvetlen hatással, hanem az általános minőség emelésére. Kiváló érzékkel választotta ki a legközelebbi munkatársait, hagyta, sőt ösztönözte, hogy önállóan dolgozzanak. Ez nemcsak az önbizalmat növelte, hanem a munka minőségét is. Rugalmas volt, kiválóan tudott motiválni, és eredményesen működő, összetartó kollektívát épített fel. Fiatal kora ellenére, hiszen csak 33 éves volt, amikor az áruház létrejött.

Miként sikerült kielégíteni a felfokozott vásárlói igényeket, mik voltak a slágertermékek?

Az adott piaci körülmények között minden nagyon fogyott, hiszen, mint említettem, óriási volt az érdeklődés. Mindig tele volt az áruház, nemcsak az akciókkal kecsegtető napokon és heteken. A vásárlók valóban jó árakkal és kiemelkedő minőségű és összetételű áruskálával találkoztak, olyannal, amilyent a reklámszlogen ígért. Nálunk volt például először guruló bevásárlókocsi a földszinti vegyes élelmiszer-iparcikk osztályon, ott lehetett először mindenféle földi jóval telerakott bevásárlókocsikat látni a pénztáraknál. A beszerzésben a nyolcvanas évek elején, az import osztály vezetőjeként vettem részt, amikor már 50 Skála Coop áruház ellátásáról kellett gondoskodni. Szinte kizárólag a szocialista országok kínálatából vásároltunk, igaz, néha felbukkant egy-egy nyugati árucikk is. Egy lengyel ruhabemutató megtekintése után például az adott ruházati osztály vezetőjével közösen mérlegeltük, majd döntöttük el, hogy miből mennyit rendeljünk. Nagyon jó szakemberek dolgoztak az áruforgalmi osztályokon, akik még a kevésbé kurrens cikkek esetében is el tudták dönteni, mi lesz jól eladható.

A Skálának voltak minőségi, saját márkás termékei, és olyanokkal is előrukkolt – így a Trapper farmer- és a Week-End szabadidő-ruházattal –, amelyek másutt nem voltak kaphatók. Milyen volt egy-egy fotózás kapcsán ezekbe belebújni?

Szerettük ezeket a termékeket, jó volt felvenni őket, egyiket-másikat magam is megvásároltam. Ez is a szakemberek érzékét dicséri, általában jól választottak, ha saját márkás termékről volt szó. Az említett márkák valóban nagyon népszerűek voltak, már csak azért is, mert igazi nyugati farmerhez azokban az években nehezen lehetett hozzájutni.

Hogy lehetett a szinte mindig zsúfolt áruházban eljutni, mondjuk, a földszinti vevőszolgálattól az emeleti, irodai szintig?

skala-1976
Fortepan / Urbán Tamás

Sokszor bizony nagyon nehezen. Ott tanultam meg a tömegben közlekedni, úgy megtenni ezt az utat, hogy ne ütközzek bele másokba. Lefelé néztem, csak az előttem lévő lábakra figyeltem, a tekintetemet legfeljebb kézmagasságig emeltem fel. A módszer bevált, olyannyira, hogy később Londonban is alkalmaztam egy karácsonyi forgatagban. Az emberek valószínűleg ösztönösen kitérnek az elől, aki lefelé néz, mert úgy érzik, hogy mindjárt beléjük ütközik. Ilyenkor gyakorlatilag utat nyitottak előttem. Persze elképzelhető, hogy emiatt egyeseket akaratlanul megsértettem, hiszen nem ismertem meg őket…

Időközben, 1978 második felétől „párod” is lett a fotókon, a barna hajú Hajós Judit személyében. Mi indokolta az ő kiválasztását?

skala-komjathy-agi
http:/retromagyarfotomodellek.blogspot.com

Ennek oka az volt, hogy 1979 elején született meg a fiam. A Skála már a várandóságom alatt elkezdte keresni az új hoszteszt, hátha a körülmények úgy alakulnak, hogy nem tudom majd vállalni a fotózásokon való részvételt. Hozzá kell tennem, hogy az utolsó években már én is mondogattam: nem szeretnék Skála-nagymama lenni, időben szeretném ezt a munkát abbahagyni. Így találtak rá Juditra, és került rá a közös képekre, vagyis ő lett volna az új Skála-lány, akit a vásárlók már „ismernek”, ha nem tudok visszatérni. Szerencsére nem így lett: március végén szültem, és júniusban már újra fotóztak. Így maradtunk ketten, és még éveken keresztül együtt szerepeltünk a Skála reklámjaiban.

Ekkoriban született meg a Skála Kópé figurája, amely később egyedüli főszereplővé vált. Nem sikerült ugyanis a vásárlókban hozzánk, kettőnkhöz hasonló hatást kiváltó reklámarcra bukkanni – a reklámok hatását a Takács Ildikó marketinges vezette csapat akkor már mérte, vizsgálta. Ezekből az ütős, jól sikerült reklámokból csak keveset láthattam, miután Bécsben költöztünk, de az biztos, hogy a Kópéval jól jártak: soha nem volt karikás a szeme, kócos a haja, és akkor sem nyafogott, ha sokáig kellett dolgozni.

Tizennyolc külföldön töltött év után visszatértél valamilyen módon a közgazdász pályához?

Sajnos nem. Korábban ugyan afféle asszisztensként részt vettem a férjem által alapított cég életében, de a sok utazgatás miatt nem tudtam mást vállalni. Azokban az években a fiam már Angliában tanult, a lányom pedig Bécsben érettségizett, így az ingázás nem sok mindent tett lehetővé. Aztán amikor 2001-ben végleg hazajöttem, bár több dolgon gondolkodtam, végül nem vágtam bele egyikbe sem. A cég ugyanis egyre jobban ment, egyre nagyobb lett, és a kényelmünket is az szolgálta, ha nem vállalok valami mást.

Nyilván te vagy a család motorja, ami sok elfoglaltsággal jár. De mivel foglalkozol szívesen az otthoni teendőkön kívül?

Rendszeresen sportolok, fitneszterembe járok, gyalogolok, ha tehetem, kirándulok, és szívesen kertészkedek. Átállítottam az egész családot az egészséges életmódra, mindenki sportol valamit, és egészségesen étkezünk. Nagyon szeretek főzni, kísérletezni, változatos, egészséges ételeket enni. Kifejezetten imádok új dolgokat kreálni – igaz, előfordul, hogy egy-egy finomságot később nem sikerül megismételni.

Hogy tartod a kapcsolatot a két, általad korábban gyakorolt szakma képviselőivel?

Szívesen elmegyek az időnként létrejövő manökentalálkozókra, annak ellenére, hogy a szakmának csak egy szeletét ismerem. Nem tartoztam a kiemelten foglalkoztatott szupermodellek közé, a Rotschild Szalon szervezésében mindössze két divatbemutató-sorozaton vettem részt – aztán jöttek a Skálás évek és a külföldi távollét. A Skálásokkal megismerjük egymást az utcán, talán beszélünk is néhány szót, de rendszeresség nem alakult ki, e téren is soknak bizonyult az a 18 külföldön töltött év. Nem keresem a nyilvánosságot, és nem tartozom azok közé sem, akiket a múlt visszaidézése éltet. Jól érzem magam a családom és a baráti körünk tagjaival, büszke vagyok a gyerekeinkre. A 42 éves fiunkra, aki Angliában szerzett közgazdász diplomát, és a saját vállalkozását építi, és a 38 éves lányunkra, aki a London School of Fashion elvégzése után divatfotósként tevékenykedik, egy ideje Lisszabonban.

Annak idején azt mondtad, hogy nem akarsz Skála-nagymama lenni, és ezt be is tartottad. Mi a helyzet e téren a magánéletben?

Úgy látszik, ez kihatott a magánéletemre, mert még nincs unokám. Már noszogattam a gyerekeimet, de nem sokat használ.

Mit viselsz szívesen, és milyen tárgyakkal veszed magad körül? 

Nagyon igényes vagyok mindarra, ami állandóan körülvesz – a lakás berendezésére, felszereltségére és kényelmére, legyen szó nappaliról, konyháról, fürdő- vagy hálószobáról. Az élelmiszerek és a kozmetikumok terén nem ragaszkodom a csúcsminőséghez, és érdekes módon a ruházkodás sem izgat túlságosan – talán éppen azért, mert egy időben annyi mindent kellett viselnem. Változatosan, inkább sportosan, mint elegánsan öltözködöm, de nem ragaszkodom márkákhoz. Ellenben, ha cipőről van szó, nagyon odafigyelek a minőségre, mert az kihat az egészségre is. Úgy látom, az egészséges életmód és az igényesség terén ragadós a szülői példa, és szerencsére a gyerekeinkben is megvan az igény, hogy tartalmas, minőségi életet éljenek.

Előfizetés a magazinra Médiaajánló Feliratkozás

Szóljon hozzá

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .