Sosem gondoltam, hogy ha eljön az ideje, nem a Magyar Divat Intézettől fogok majd nyugdíjba menni. Nagyon szerettem ott dolgozni. Sokféle szakmai nézőpontot ismerhettem meg, összetett volt a munkám. Bevallom nem az izgatott igazán, hogy mi lesz a divat, sokkal inkább az, hogy miért? És miért vesznek meg egyesek valamit, mást meg miért nem. Ennek tanulmányozására, a különböző szakmai területek megismerésére ott bőven nyílt lehetőségem. Ám 2003-ban lezárult életemnek ez a fejezete, munkát kellett keresnem.   
Számomra kézenfekvő volt, hogy vállalkozást indítok. Számba vettem, mihez kezdhetek. A tervek szerint csakúgy, mint az MDI összes többi tevékenysége, a lapkiadás is megszűnt volna. Nem akartam, hogy tízéves erőfeszítésünk kárbavesszen, szerettem volna folytatni. Voltak terveim, elképzeléseim, mit csinálnék másképp – jobban(?), ha önálló lennék. Ám ehhez meg kellett nyernem a frankfurti Deutscher Fachverlagot, hogy szerződjenek velem. Korántsem volt egyértelmű, hogy Németország ötödik legnagyobb kiadója megállapodik az én újonnan alakult egyszemélyes cégemmel. Ám ismertük egymást, évtizedek óta dolgoztunk együtt, így szabadjelzést kaptam.

És 2003. decemberében, pontosan 15 évvel ezelőtt megjelent az első általam kiadott DivatMarketing. 

Az idei december számomra jubileumok, kerek évfordulók sorozata. 

„Minél jobban dicséred és ünnepled magadat, annál több ünnepelni való lesz életedben.” Oprah Winfrey   

Hatalmas bizonyítási vággyal, sok ötlettel és nem tagadom, némi riadalommal indultam neki annak idején. Miután már egyedül dönthettem, szerettem volna a lapkiadás korábbi hibáit kijavítani, felülírni. Néhányat ezek közül sikerült megvalósítanom, de persze van olyan akadály is, amit azóta sem tudtam megugrani.

15 év szakmai lap a mai túlkommunikált világban? Néhány ember szerint felér egy öngyilkossággal. Hát lehet. De még létezik az újság. Másfél évtizede a lap életben tartása érdekében sok időt – pénzt áldozok fel. És az is igaz, többször megfordult a fejemben, hogy ideje abbahagyni. Különösen, ha valami nem vagy nem úgy sikerül, ahogy elterveztem, ha érdektelenséggel, pesszimizmussal szembesülök, elkeseredek. Aztán persze folytatom.

 Öröm, elégedettség, amit érzek?

Nem tudom. Egyedül maradtam az akkori piaci szereplők közül. Hol van már a Next, A kereskedő, a cseh és a lengyel testvérlapok? Évek óta megszűntek, eltűntek a piacról. Nem titok, részemről is iszonyú erőfeszítés a lap életben tartása, „szokványos” szerkesztőségi körülmények közepette a DivatMarketing fenntartása sem lenne lehetséges. Egyszemélyes „cégként” egyedül kell döntenem a fontos kérdésekben, emiatt maga a szerkesztőségi munka sem szokványos. És ezért talán időnként a végeredmény is kissé szubjektív. Kaptam a partnerektől erőt adó véleményeket, kéréseket, néha kritikát. Talán nem volt hiábavaló az elmúlt másfél évtized, a rengeteg befektetett munka. Induláskor rövidebb távra terveztem, aztán az élet átalakította az elképzeléseimet. Ha az elején tudom, hogy ennyi évről van szó, több dolgot másképp csináltam volna, de ezen már kár morfondírozni.

A piaci struktúra, az üzleti modellek és üzleti folyamatok folyamatosan, nagy sebességgel változnak, folyamatosan új kihívásokkal kell szembenéznünk. Nagyon sokat tanultam, új területeket fedeztem fel, volt, ami örömet szerzett, és volt, amit kénytelen voltam elsajátítani az életben maradás érdekében. Voltak sikerélményeim, és volt, hogy el kellett fogadnom, nem nekem van igazam. Szerencsére ritkán. Azt is meg kellett tanulnom, hogy nem mindent tudok befolyásolni, akceptálnom kell, mire van ráhatásom, meddig terjed az én felelősségem.

Érdeklődő olvasókra vágytam, akiknek hasznos olvasnivalók, jó, tartalmas cikkek közlésével segítem a munkáját. Egy dologból nem engedtem, az eredeti célból, hogy minőségi, tartalmas lapot készítsek. Rengeteg érdekes történettel, céggel, emberrel ismerkedtem meg, sokfelé jártam, tartalmas, jó szakmai barátságokat kötöttem. 

Köszönöm a partnereimnek

– hirdetőknek, előfizetőknek, olvasóknak –, hogy mellettem állnak, támogatnak, bizalmat kapok tőlük. És kérem, őrizzék meg a kíváncsiságukat!

A jövőben is arra törekszem, hogy olyan cikkek jelenjenek meg a lapban, amelyek elgondolkodtatnak, meghökkentenek, új utakra, új megoldásokra ösztönöznek. Szeretnék továbbra is kiállni az általam fontosnak tartott értékek, a minőségi tartalom mellett. És köszönöm a munkatársaimnak is, akikkel hosszú évek óta dolgozom, hogy kitartanak mellettem.

A jubileum miatt különös figyelemmel válogattam a decmberi lapba kerülő cikkeket. Kicsit iránymutatónak is szánom őket. Az idei utolsó kiadványunk meglehetősen töményre sikerült. Remélem, olvasóink tudnak időt teremteni a cikkek elolvasására.

dr. Csaba Anna-Mária

Utóirat

Majdnem hiba csúszott ebbe a nagy gondossággal összeállított az ünnepi számba. A nyomtatás előtt többen, többször is átnézzük, javítjuk az újságot. Most mégis csak a nyomdában vették észre  a lapot friss szemmel átnéző munkatársak, hogy az egyik oldalon kétszer szerepel egy kép. Szerencsére rákérdeztek, szándékos-e. Persze, hogy nem. Még épp ki tudta javítani a grafikus kollegám. Örök hála a gondos nyomdai kollegának!

 

 

Előfizetés a magazinra Médiaajánló  Feliratkozás