Vannak időszakok, amikor nem a piac, nem a trendek és nem a számok alakítják a döntéseinket, hanem az élet. Ezek a helyzetek átírják a terveket, új ritmust adnak a mindennapoknak, és sokszor a munkához való viszonyunkat is megváltoztatják.
Ez a rövid sorozat ilyen történetekből áll. Arról szól, hogyan alakul át a munka szerepe nehéz helyzetekben, hogyan szervezhető újra az élet, és milyen mondatok, emlékek hatnak ránk hosszú távon – sokszor észrevétlenül.
Nem tanulságokat akar levonni, inkább kérdéseket tesz fel. És talán éppen ezért tud közel kerülni az olvasóhoz.
Ahogyan újraszerveztem az életem
Megtanultam jobban beosztani az időmet, kialakítottam a saját rendszeremet. Minden hétvégén megtervezem a következő hetet, ennek megfelelően vásárolok és főzök szombatonként. Néhány óra alatt több ételt készítek el előre, így szinte mindig van meleg, főtt étel a családnak.
Ez a fajta főzés számomra nem pusztán házimunka. Inkább összetett feladat: tervezést, előkészítést, koncentrációt igényel. Egyszerre több dologra kell figyelni. Valahol ez is „edzés” – szellemi és fizikai egyaránt. Közben a munkám is átalakult. A nyomtatott újság megszűnt, de nem akartam abbahagyni a dolgozást. A weboldalt megtartottam, és elkezdtem oda feltölteni az anyagokat. Kiderült, hogy ez nemhogy kevesebb, hanem sokkal több munka.
Ma már folyamatosan érkeznek a nemzetközi és hazai sajtóanyagok, napi hetven–száz levél is. Ezek feldolgozása önmagában fél nap. Nincs megállás, legfeljebb egy-egy hírlevél kiküldése után van rövid szünet.
A család továbbra is az első. Ha vigyázni kell az unokákra, az mindig elsőbbséget élvez. Hétvégenként nálunk vannak a közös ebédek, ilyenkor nyolc–kilenc emberre főzök. Szeretem ezeket az alkalmakat – amikor együtt vagyunk, beszélgetünk.
Tavaly nyáron, 54 év házasság után, a férjem három nagyon nehéz hónap után meghalt. Ismét megváltozott az életem.
Mégis: a hétköznapokban ott van a munka, és ezt ma is élvezem. Nem lett belőle „gondtalan nyugdíjas lét”, egészen más lett – de vállalom.
Lehetnék nyugdíjas, de jelenleg nem tudom elképzelni, hogy abbahagyjam. Jó érzés, amikor egy hírlevél után visszajelzések érkeznek, amikor az analitikában ismerős neveket látok.
Az egyetemi találkozókon már szinte egyedül vagyok, aki még dolgozik. De most így érzem helyesnek – különösen úgy, hogy tavaly nyáron egyedül maradtam.
dr. Csaba Anna-Mária
Ha szeretnéd rendszeresen olvasni a DivatMarketing friss bejegyzéseit, töltsd ki ezt az űrlapot: Feliratkozás! A feliratkozás ingyenes!
