Divat

KIRÁLY TAMÁS. OUT OF THE BOX

KULTÚRA-KIÁLLÍTÁS-DIVAT

  • Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
  • 20019.július 12. – szeptember 15.
  • Kurátor: Tímár Katalin

Király Tamás (1952–2013) kiállítása egy olyan művész első nagyszabású retrospektív bemutatója Magyarországon, akinek tevékenysége ellenáll a hagyományos műfaji, illetve irányzatok szerinti besorolásnak. Mindenekelőtt persze az öltözködéshez, a divathoz kapcsolódnak a munkái, de Király felfogásában az öltözködés határterület: a divat, a film, a színház, a performansz és a képzőművészet találkozási pontja. Ruhái egyszerre jelmezek, mobil szobrok, futurisztikus transzformációk, a saját korát megelőző művész jövőbe látó kreációi.

A kiállítás átfogó képet kíván adni Király Tamás több mint három évtizedes pályafutásáról, mely az 1980-as évek elején indult Budapesten, ahol a művész rövid idő alatt az underground színtér emblematikus alakjává vált. Nemcsak utcai „divatbemutatóival”, performatív sétáival, hanem New Art Stúdió nevű butikjával is, ahol ruhákat árult az érdeklődők számára. A 80-as években bemutatóinak elsősorban a Petőfi Csarnok szolgált helyszínéül. Itt rendezhette meg az emblematikussá vált Baby’s DreamBoy’s DreamAnimal’s Dream, illetve Király címet viselő show-kat.

Ennek a korszaknak a csúcspontját az 1988-as Dressater elnevezésű berlini divatbemutató jelentette, ahol egyetlen kelet-európaiként olyan tervezők társaságában állított ki, mint Claudia Skoda vagy Vivienne Westwood. Király még ebben az avantgárd közegben is egyedit alkotott. Olyan ruhákat vonultatott fel, amelyek koncepcionális és vizuális radikalizmusa még ebből a formabontó közegből is kiemelte. 1989 után is folytatta az „összművészeti” divatbemutatókat, melyeknek a 2000-es években többször a Sziget Fesztivál adta a helyszínt, ahol a korábbiakhoz képest sokkal szélesebb közönség ismerhette meg az alkotásait, illetve az öltözködéssel kapcsolatos gondolatait.

Királyt mindig is az átalakulás és a folyamatok érdekelték. Alkotásaihoz a legolcsóbb anyagokat használta fel; a ruhákat, illetve ezek elemeit is gyakran újrahasznosította. Nem az örökkévalóság izgatta, hanem az adott pillanatra és helyzetre kereste a legmegfelelőbb, a ruhák segítségével megfogalmazható választ.

A legfontosabb szempont a bemutatókon keltett hatás volt számára, nem az, hogy az utókornak megőrizze munkáit. Kreációit többnyire efemer módon állította össze, és a munkái dokumentálását sem tekintette elsődlegesnek. A kiállításnak ezért ennek az izgalmas életműnek a bemutatásánál arra az anyagra kell támaszkodnia, ami fennmaradt, hogy felidézze azt a vizuális atmoszférát, amely Király divatbemutatóira oly jellemző volt. Azt a sokszínű és határterületeken mozgó tevékenységet, amely a magyar – és bátran mondhatjuk, a nemzetközi – képzőművészetben egyedivé és mind máig aktuálissá teszi munkásságát.

Király Tamás divattervező retrospektív kiállítása

Fotó: almasi_j_csaba__1986

kép 1 / 9

Fotó: almasi_j_csaba__1986

(MTI ) Tímár Katalin, a tárlat kurátora elmondta, hogy  Király Tamás kreációi nagyon sérülékenyek voltak, több alkotása megsemmisült, vagy elveszett és már csak fotódokumentációban lelhetők fel.

Az első teremben látható képzeletbeli kifutón különféle korszakaiból látható válogatás. Bemutatnak az 1980-as évek közepéből, az úgynevezett hajtogatós korszakból származó ruhát, amelyből egyetlen példány maradt fent. Jellemzője, hogy többféleképpen lehetett hordani. A ruháiban sokszor hangsúlyozta a női test egyébként is hangsúlyos idomait, más esetekben pedig épphogy ez ellen dolgozott, olyan részekre helyezte a hangsúlyt, ami nem volt megszokott: például párnákat helyezett olyan helyekre, amelyek a női idomokat eltakarták. Látható a pirosruha-kollekció is, amely a divattervező utolsó, 2013-as bemutatóján az Elle Fashion Show-n volt látható.

A következő teremben a Hölgy kicsit bogaras című projektjének fekete színű darabjai tekinthetők meg. A kreációk Krasznai Zoltán nagyméretű fotósorozatán is megjelennek, míg a videón a fotózás munkafolyamatáról mutatnak werksorozatot, de a divattervező lakásából is látható többek között egy fekete asztal, amely a projektben díszletként szolgált.

Király Tamás szerette a kontrasztokat, anyagok és emberek kontrasztjait, ezért került a fekete terem mellé a fehér terem, ahol Baltazár Színház előadásához készült jelmezekből állították ki a leglátványosabb darabokat. Király Tamás a 2010-es évek közepén kezdett dolgozni a színházzal, amelynek három előadásához tervezett jelmezeket. Felhívta a figyelmet arra, hogy az alkotói fantázia leginkább ezekben a darabokban érhető tetten, mivel a legegyszerűbb anyagokból volt képes elképesztő kreációkat létrehozni.

Pécsett 1987-ben rendezett bemutatót, amelynek teljes anyagát fotókból összeállított werken mutatják be. Király Tamás szerette dramatizálni a bemutatókat, színpadon jelentek meg a ruhák, sokszor a modellek táncoltak, vagy különféle interakcióba léptek egymással. Colstokból készült kreációk, valamint az úgynevezett testruhák szerepeltek a pécsi bemutatón. Utóbbiak annyira rossz állapotban maradtak meg, hogy ezeket csak fotósorozaton láthatja a közönség.

A következő egységben az 1988-as Dressater elnevezésű berlini divatbemutatót idézik meg, ahol Király Tamás egyetlen kelet-európaiként állított ki. A show-n olyan ruhákat vonultatott fel, amelyek koncepcionális és vizuális radikalizmusa még ebből a formabontó közegből is kiemelte. A berlini bemutatóra készült ruhákból csak három darab maradt meg, de fotókon és videókon látható a többi kreáció is.

Láthatók az úgynevezett Váci utcai séták elnevezésű projekt néhány darabjai és a fotódokumentáció. Az 1980-as évek közepén szerveződött performanszok során a főváros sétálóutcája kifutóvá alakult át, a modellek interakcióba kerültek a járókelőkkel. Ebben a korszakban főként a konstruktivista hagyomány határozta meg Király formavilágát.

Az utolsó teremben népies kreációkat láthat a közönség, valamint különféle kiegészítőket, köztük a pata formájú cipőket.

MTI (vrzs \ pmg)

Előfizetés a magazinra Médiaajánló Feliratkozás