DIVAT ÉS KULTÚRA, írta Molnár Ferenc

A közelmúltban régi családi dokumentumok keresésére vállalkoztam. Meglepődtem, mennyi anyag van jó minőségben, kereshetően archiválva az arcanum adatbázisban, milyen sok mindent lehet már online is keresni. Persze a divat szóra is rá-ránézegettem. Találtam 1859-es Hölgyfutárt, 1876-ból DIVAT-NEFELJTS-et, Egyesült szépirodalmi és divatközlönyt. És ráleltem az 1929-ben megjelent EST hármaskönyv I. kötetére, amelyben az Est, a Pesti Napló és a Magyarország előfizetői számára publikálták az ÍROTT FILM A DIVATRÓL című kiadványt Molnár Ferenc előszavával:  

DIVAT ÉS KULTÚRA

Előszó, írta Molnár Ferenc

Kitűnő írók, tudósok írták ezt a százezreknek szóló könyvet, amelynek érdeme, hogy úgy van megírva, ahogy ma ilyen könyvet írni keli. Nincs ennél nehezebb feladat. Egy kötetbe összeszorítani az egész világot, úgy, ahogy ma él és lélekzik. Nincs érdekesebb feladat sem ennél.

Lexikonba szedni, fejezetekbe szervezni ezt a harsogó zűrzavart, ezt a fény-hang-szín-élet-halál zuhatagot, amit egyszerű szóval úgy hívnak, hogy a mai kor. Az ostobáknak és az ijedteknek könnyű. Két szóval elmenekülnek ez elől a világ elől. »Átmeneti« korban élünk, — mondják. »Szörnyűség«, — írják. És fel vannak mentve ezzel a tépelődés, kíváncsiság, érdeklődés, elragadtatás vagy kétségbeesés minden gondjától. Nem szabad rájuk haragudni. Iszonyú nehéz ma nyitott szemmel járni, mindent látni. Szinte csodálatraméltó az az éltes férfiú, aki ma elviseli azokat a rohamokat, amik az intellektusát és az érzésvilágát szinte percről-percre érik. Az új szellemi kultúra, az új technika, az új erkölcstan eseményei nem járnak már postakocsin vagy vasúton, hogy időt adjanak az elmének a pihenésre egyik szenzációtól a másikig. Szinte kibírhatatlan néha a tempó, amit a nagy világ élete manapság vesz — valaki számára, aki látni, hallani, tudni akarja ezt a világot. Könnyű a gyereknek: az ő lelkét már nem dúlja fel az a példátlan változás, ami ezen a földgömbön történt. A berlini kisfiút éjjel a telefonhoz viszik, és beszél a papával, aki New-yorkból felel. És nyugodtan tér vissza az ágyba aludni. Mi, az apák, nem alszunk egy ilyen beszélgetés után, izgalomtól, ideges feszültségtől, csodálattól. Kis gyerekek úgy ülnek a százhúsz kilométerrel futó autóban, mint valamikor a csacsifogaton. Kétezer méter magasságban vígan repülnek. A római muzsikát Stockholmban hallgatják. Azon csodálkoznak, hogy a fénykép, amit a fotográfus róluk csinál, nem mozog. És még boldog érintetlenségben, szűz intellektusukba kapják a távolbalátást, a megifjítási kísérleteket, a nők immár tökéletes egyenjogúságát, sőt szabad rendelkezési jogát az életük fölött, a pénz megváltozott új formáit, az új sportot, gazdaságot, az új szociálpolitikát, tudományt, művészetet… Ijesztő még csak elgondolni is, mi mindent kell az embernek ma elfelejtenie, csak hogy helyet csináljon a fejében ennek a rengeteg újságnak. A mi generációnknak már nincs is ideje ezt mind megtudni, megérteni, az agyában rendezni és még helyet hagyni annak, amit a holnap és a holnapután hozni fog. Csodálatos új híre a statisztikának: a művelt világban az emberi élet átlagos időtartama növekszik. Mintha alkalmazkodnék a tudnivalók és az élnivalók megsokasodásához.

Az új művészet vadabb művelői ezt megpróbálták kifejezni. Képeket festettek, amelyeken egy óriási női arcon mozdonyok száguldanak át, tengeri hajók ülnek a mozdonyon, fények és színek sugarai, uccarészletek, virágoskertek, tengerhullámok kavarognak az egészen, újabb filmeken látni ilyen kavarodást: ott is vonatok robognak ki a hős fejéből, repülőgép halvány árnya száll a szobában, női alakok fátyola, óriásira nőtt szemek, erdők, tengerek keverednek egymásra fotografálva, hogy kifejezzék ezt a vad és csodálatos új mindenséget. Rendszerint nem érik el a céljukat. Nem értik meg őket.

De a szándékukat tudjuk: valami módon közölni másokkal, hogy itt ezen a csillagon úgy megváltozott az élet, mint talán még soha. És miután a távolság, a tér ma már nem akadály, olyan rohamosan közöltetik minden mindenkivel, hogy öregebb agyvelő ma már csak ilyen zűrzavaros képet kap a »világ folyásáról«. (Ez a szó: »folyás« is jellemzi a tempót, amiben felnőttünk. Hol van ez már! Még »világ- száguldása« is kevés.)

Van újságnak érdekesebb, izgatóbb feladata, mint ebben a világlobogásban helytállni? Magának az ujságcsinálásnak is megrendültek az alapjai. Gazdaságilag és technikailag. Csak a feladata maradt a régi, az örök: megmutatni a világot a maga teljességében, nap-nap után. Komplikáltabb, de könnyebb lett a dolga, hiszen mintha minden új találmány csak a hirlapírást szolgálná!

Ez a könyv, ami itt előttünk van: egy hatalmas mai újságszám, az újság nyugtalansága nélkül. Szolgálja a kultúrát és rehabilitálja a »divat« szót, amelynek ma más, mélyebb és komolyabb értelme van, mint száz évvel ezelőtt. Ideális lexikon, ideális pótkötete minden más lexikonnak, amely elavult már abban a pillanatban, amikor megjelent. Hiszen ma nem tudnak oly gyorsan kinyomtatni egy lexikont, hogy mire a »Z« betűhöz érnek, az »A« betű már tele ne legyen hazugsággal. Öröm látni az ilyen okosan rendbeszedett munkát, mint ez a könyv, amely érzi, hogy a mai napról kell informálnia, kioktatnia a közönségét. És mai stílusban: lelkiismeretesen, ügyesen csoportosítva közölni az új tényeket, az új adatokat, de nem kínozni az olvasót a szakirodalom nyelvezetével. És már a formájában is bevallani, hogy csak egy évre szól. Nem akar örökéletű lenni, mint szegény őse, a Lexikon, amely még ma is ostoba agyrémnek mondja a »kormányozható léghajót« és amely valóságos haraggal állapítja meg, hogy egy vasból készült szerkezet nem emelkedhetik fel a levegőbe. Mennyivel emberibb, és milyen becsületes, hasznos munka az ilyen ujságIexikon, amely nem akar tovább élni, mint addig, amíg jövő karácsonyra az utódja megszületik, de addig igyekszik mindent elmondani, amit tud és amit mindnyájunknak tudni kell. Jutalma ezért az őszinteségért az, hogy jövőre sem tessékelik ki a könyvtárszekrényből. Ott marad, mint kultúrtörténet. 

Tartalom – I. kötet

• Molnár Ferenc: Előszó
• Naptár
• Lakatos László: Divat a munkában, divat a munkátlanságban, divat a gazdagságban, divat a szegénységben
• Szász Zoltán: Irott film a divat fejlődéséről
• Egyórás séta a selyemuccában, a kalaptéren és a szőnyegnegyedben
• Szomory Dezső: A vadkutyától a brüsszeli majompincsig és a divatos tücsökig
• Szabó Lőrinc: Divatok az irodalom körül
• Hevesi Sándor: A mai szinpad
• Az új Nemzeti Színház
• Magyar Királyi Operaház
• Tóth Aladár: A modern zene a divat tükrében
• Az Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola
• Kárpáti Aurél: Napjaink képzőművészete
• Mihályfi Ernő: Megszületett a XX. század építészeti stílusa
• Ifj. dr. Siklóssy József: Az új vaskorszak
• Beke Manó: Galileitől Einsteinig. A szárnyasembertől a repülőgépig
• Négy orvosprofesszor nyilatkozata. Divat, korszellem, modernizmus az orvostudományban
• A magyar Svájc. Egy délután Lillafüreden
• Kocsis László: A csepeli gépváros
• Lengyel Ernő: Politikai divatok
• Fazekas Imre: A film
• A paramount
• Mozgóképszínházak