Az elmúlt hetekben olyan helyzetbe kerültem, amire nem nagyon lehet felkészülni.
Egy teljesen hétköznapi, megfázásos időszak után hirtelen nagyon rosszul lettem, kiderült, hogy
kétoldali tüdőembóliát kaptam, amelynek hátterében – számomra teljesen észrevétlenül – egy mélyvénás trombózis állt a lábamban.
Különös egybeesés, hogy előző nap üzemeltem be a Gondosórámat.
Amikor szombaton reggel rosszul lettem, fulladtam, már alig tudtam beszélni és mozogni – megnyomtam a gombot, őket hívtam fel. Miután ismerték az adataimat, riasztották az ügyeletet, a mentőket – gyorsan, szervezetten, pontosan.
Akik értem jöttek, már az első vizsgálatok során felismerték, hogy nagy a baj. A Szent Imre Kórház sürgősségi osztályára szállítottak, ahol gyors és figyelmes ellátást kaptam, majd a fiatal ügyeletes orvos felvetette annak lehetőségét, hogy alkalmas lehetek egy speciális, újfajta beavatkozásra, amelyet a Városmajori Klinikán tudnának elvégezni.
Felvette a kapcsolatot a klinikával, elvégezték a szükséges vizsgálatokat, és utána át is szállítottak a Városmajorba. Újabb vizsgálatok után döntöttek. Alkalmas vagyok a műtétre.
Szombat este, a három orvos összehangolt munkával elvégezte a beavatkozást, amely során katéteres módszerrel eltávolították (kiporszívózták) a vérrögök egy részét. Az ezt követő napokban folyamatos megfigyelés mellett stabilizálták az állapotomat. Néhány nappal később hazaengedtek. Még nem vagyok jól, de már sokkal jobban vagyok.
Azonban ez a bejegyzés nem a betegségről szól. hanem azokról az emberekről, akik ott voltak – a mentősök,
a Szent Imre Kórház sürgősségi osztályának orvosai és ápolói,
a Városmajori Klinika orvosai és ápolói, akik hétvégén, este, napközben, koncentráltan és emberséggel végezték a munkájukat.
Sokat olvasunk ma az egészségügyről – és nem mindig jót.
Én most mást tapasztaltam
Figyelmet. Gyors döntéseket. Szakmai tudást. És emberi hozzáállást.
Ezt szerettem volna megköszönni.
És talán azt is elmondani:
néha tényleg azon múlik minden, hogy időben kiderül, ha baj van. Döntenek a hozzáértők. Jól, gyorsan, segítenek – és nem hagynak magamra.
dr. Csaba Anna-Mária
(Egy váratlan helyzet és akik segítettek)
