Tolnai világlapja, Párizs, 1929 január hó – arcanum.hu
A nagyvárosok képéhez szorosan hozzátartoznak nem csak a divatszalonok, hanem azok a rendszerint szép, fiatal és csinos leányok is, akik a divatszalonok kreációit magukra öltve, a vásárlóközönségnek azokat bemutatják. Ezek a próbakisasszonyok a női cikkek eladása terén egyre fontosabb szerephez jutnak, mert nagyon sok esetben egy toalett eladása attól függ, hogy a próbakisasszony azt hogyan viseli. Ma már valóságos maneken-primadonnák vannak, akiket a konkurrens szalonok komoly anyagi áldozatokkal igyekeznek magukhoz átcsábítani. Van úgy, hogy az egyes divatos próbakisasszonyokat vendégszereplésre kérik fel, sőt, ma már sok toalettet a ruhaviselés tudósairól neveznek el. A divatszalonok eddig minden igyekezetükkel azon voltak, hogy ezek a leányok ne csak jóalakúak és ügyes mozgásúak, hanem szépek is legyenek.
Ezzel elérték azt, hogy az összbenyomás kedvezőbb volt, azonban két nagyon fontos veszéllyel járt ez a rendszer. Előszöris a próbakisasszony arcának szépsége nagyon gyakran elterelte a figyelmet a ruháról, másodszor pedig a toalettek kreálói kénytelenek voltak számolni a próbakisasszony szépségének fokával és stílusával, amellyel összhangba kellett hozni a ruhát. De hátrányos volt ez a rendszer még azért is, mert nagyon sok pompás alakú nő van, akinek nincs olyan szép arca, mint a próbakisasszonyok átlagának, ezeket azután semmiképpen sem lehetett felhasználni.
Az idei szezonban a szalonok érdekes újítást léptettek életbe, és azt, hogy minden ruhához megfelő stílusú álarcot is terveztek a próbakisasszonyok számára. Az idei nagy divatbemutató már az álarcos próbakisasszonyok részvételével zajlott le és a szalonok tulajdonosai, ha mást nem is, de egyet feltétlenül tapasztaltak, éspedig azt, hogy a bemutatók férfiközönsége körülbelül felére csappant. Az álarcos divatbemutatók apostola, tervezője és végrehajtója Jules Dupont, Párizs egyik legelőkelőbb szalonjának kreátora. Sajtóban, szaksajtóban, röpiratok útján és egy, a saját cégénél rendezett divatbemutató formájában propagálta ezt az új irányt és miután Párizsban minden tetszik, ami új és érdekes, hallatlan sikere volt. Abból indult ki, hogy a természet meglehetősen igazságosan és arányosan osztja el a javakat, hosszas kutatás után megállapította, hogy a csúnya arcú nők lényegesen alkalmasabbak a próbakisasszonyi szerepre, mint a szépek. Jules Dupont tehát kiválasztott tizenkét olyan leányt, kiket alakjuknál, mozdulataik simaságánál, elegáns testtartásuknál fogva mindenképpen kiváló próbakisasszonyoknak talált, akiknél azonban az összhatást feltétlenül lerombolta volna arcuknak csúnyasága.
Dupont úr tehát álarccal látta el a hölgyeket és amikor az első ilyen álarcos divatbemutató lezajlott, egész Párizs tapsolt az új ötletnek. Mint mindent, ezt az ötletet is túlzásba akarják vinni a franciák, mert erősen foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy a lóversenyeken, verniszázsokon és más társadalmi eseményeknél, ahol a manökenek cégük ruháiban jelennek meg, ugyancsak magukra öltsék az álarcot. Ennek üzleti szempontból is meglenne a haszna, hiszen ezáltal mindenki láthatná, hogy ezek az elegáns hölgyek voltaképpen próbakisasszonyok és különösen, ha álarcuk homlokán cégük nevét viselik, a leghatásosabb reklámot jelentené a divatszalonoknak.
A próbakisasszonyok természetesen élénken tiltakoznak Dupont úr rendszerének bevezetése ellen. Tiltakozásuk egyik indító oka az, hogy ezáltal túlságosan sok új elem léphetne az álarc alatt a próbakisasszonyi pályára, ahova eddig csak a szép és jóalakú nők jöhettek. Ennek a tiltakozásnak tehát gazdasági alapja is van, de hozzájárul ehhez az a megdönthetetlen és kiirthatatlan női hiúság is, amely hangosan küzd az ellen, hogy szépségét álarc alá rejtse. Azt pedig, hogy ezekben az álarcokban, amelyek végeredményben igen ízléses és a toalettel egystílusú kreációk a nyilvánosság előtt is megjelenjenek, vagy pedig különösképpen, hogy cégük nevét a homlokukon viseljék, egyhangúan és a legnagyobb határozottsággal visszautasították. Dupont úr azonban nem csügged és rá akarja venni kollégáit, hogy minden olyan manökent, aki nem hajlandó magát az új és a divatszalon érdekeit csakugyan szolgáló rendszernek alávetni, bocsássák el azonnal a szolgálatból. (arcanum.hu)
TolnaiVilaglapja_1929_01-1574564807__pages208-208 TolnaiVilaglapja_1929_01-1574564807__pages209-209
(Álarcot kapnak a párizsi próbakisasszonyok)
Ha szeretnéd rendszeresen olvasni a DivatMarketing friss bejegyzéseit, töltsd ki ezt az űrlapot: Feliratkozás! A feliratkozás ingyenes!
