„Szinte kibírhatatlan néha a tempó, amit a nagy világ élete manapság vesz
— valaki számára, aki látni, hallani, tudni akarja ezt a világot.”
Mintha a mai információs világról szólna. Pedig Molnár Ferenc írta 1929-ben. Hírlevél írójaként ma már nem a terjedelmi korlát, a rendelkezésre álló oldalszám nyomaszt, hanem az, hogy kevés a figyelem, minimális az elolvasásra szánt idő.
„Ma a figyelem korlátja nagyobb kihívás, mint egykor a terjedelmi korlát volt.”
Ez szerkesztőként különösen nagy kihívás számomra, hiszen szeretek elmélyedni az anyagokban, keresni az összefüggéseket és utánanézni egy-egy témának. A nyomtatott lapok idején kiadóként az egyik legnagyobb gondom az volt, hogy minden fontos információ elférjen a rendelkezésre álló oldalakon. Ma már online szinte korlátlan hely áll rendelkezésünkre, mégis sokkal nehezebb a feladat. Nem a terjedelem szab határt a közlendő anyagok összeállításánál, hanem az olvasó – a Te figyelmed. Ezért szerkesztőként ma már nem az a kérdés számomra, hogy mit lehet még hozzátenni, hanem hogy hogyan, mi az, amit valóban érdemes elmondani.
Amikor bőröndben hoztuk haza az információt
Volt idő, amikor külföldi szakvásárra, eseményre eljutni valódi kiváltságnak számított. A Magyar Divat Intézet munkatársai számára egy-egy frankfurti vagy párizsi út nemcsak szakmai élményt jelentett, hanem felelősséget is: haza kellett hozni mindazt az információt, amelyhez az itthon maradók nem juthattak hozzá. A vásári prospektusokból, katalógusokból és sajtóanyagokból gyakran bőröndnyi mennyiséget – néha a túlsúlyt is kockáztatva – cipeltünk haza. A szakvásárokon fényképezni tilos volt. Ha valakit rajtakaptak, figyelmeztették, gyakran a filmet is kivették a fényképezőgépből. Hazatérés után a kiküldött munkatárs beszámolót tartott. Közösen néztük át a prospektusokat, meghallgattuk a tapasztalatait, és együtt próbáltuk megfejteni, merre tart a nemzetközi divatipar, a szakma.
Ma már minden másképp működik. Szabad utazni, a szakvásárok honlapjai, hírlevelei, közösségi oldalai néhány kattintással elérhetők, és percek alatt több információhoz juthatunk, mint amennyit akkoriban egy bőröndben haza lehetett hozni.
Kérdés: vajon a kíváncsiság megmaradt-e akkor is, amikor már szinte mindenhez szabadon hozzá lehet férni?
Az információk – a tájékozottság jelentősége
A jó teljesítéshez, egy jó ajánlat elkészítéséhez is informálódni kell. Annak idején, talán a kilencvenes években, amikor többször jártam Frankfurtba a Heimtextil Szakvásárra, sokat beszélgettem a magyar kiállítókkal. Mindig szép kollekcióval, sok látogatóval volt tele az Uniontext (A Győri Textilművek Rt. felszámolása során létrejött Uniontext Textilipari Kft.) standja. Ágyneműkkel voltak jelen, de tudtam, hogy zsebkendőt is exportálnak Japánba. Azt mesélte a tervező, hogy főleg azután lettek eredményesek, amikor megismerték a japánok ezzel kapcsolatos szokásait, azt, hogy náluk a zsebkendőnek van egy különleges funkciója is, mutogatják. Legyen minél feltűnőbb, különlegesebb. Így már nem volt annyira nehéz, nekik tetsző, kívánatos, jól eladható zsebkendőajánlatot összeállítani.
Egy jó üzleti döntés ritkán a véletlen műve. Többnyire azon múlik, hogy mennyire ismerjük a piacot, a vevőinket és azt a környezetet, amelyben dolgozunk.
Akkor az információ volt a szűkös erőforrás. Ma a figyelem az
Régen az volt a verseny, hogy ki jut több – jobb információhoz. Ma a verseny lényege, hogy ki tudja úgy átadni az információt, hogy azt el is olvassák. Ez teljesen más feladat. A kihívás ma inkább az, hogy ezt a kíváncsiságot hogyan lehet fenntartani, mielőtt az olvasó továbbgörget.
Talán azért is nehéz ezt elfogadnom, mert én magam éppen az ellenkezője vagyok ennek a világnak. Szeretek elmélyedni egy témában, keresni az összefüggéseket, utánanézni a háttérnek. Úgy érzem, csak így lehet valóban megérteni egy piaci folyamatot. A DivatMarketing szerkesztése közben ezért nap mint nap azt a kérdést teszem fel magamnak: hogyan lehet ezt a szakmai ismeretet úgy megőrizni, hogy közben az olvasó idejét is tiszteletben tartsam?
Az est hármaskönyve
DIVAT ÉS KULTÚRA, írta Molnár Ferenc, 1929.
Miközben régi családi dokumentumok keresésére vállalkoztam az https://www.arcanum.com/hu/ adatbázisban, a divat szóra is rá-ránézegettem. És ráleltem az 1929-ben megjelent EST hármaskönyv I. kötetére, amelyben az Est, a Pesti Napló és a Magyarország előfizetői számára publikálták az ÍROTT FILM A DIVATRÓL című kiadványt Molnár Ferenc előszavával: DIVAT ÉS KULTÚRA.
Néhány kiemelés a cikkből:
- Szinte kibírhatatlan néha a tempó, amit a nagy világ élete manapság vesz — valaki számára, aki látni, hallani, tudni akarja ezt a világot.
- Ijesztő még csak elgondolni is, mi mindent kell az embernek ma elfelejtenie, csak hogy helyet csináljon a fejében ennek a rengeteg újságnak. A mi generációnknak már nincs is ideje ezt mind megtudni, megérteni, az agyában rendezni és még helyet hagyni annak, amit a holnap és a holnapután hozni fog.
- Van újságnak érdekesebb, izgatóbb feladata, mint ebben a világlobogásban helytállni? Magának az ujságcsinálásnak is megrendültek az alapjai. Gazdaságilag és technikailag. Csak a feladata maradt a régi, az örök: megmutatni a világot a maga teljességében, nap-nap után
Molnár Ferenc ezt 1929-ben írta. És ma aktuálisabb, mint akkor.
Minden korszak úgy érzi, hogy az információ mennyisége meghaladja az ember befogadóképességét. Azaz információ van, megtalálható, sőt talán több van belőle, mint amit képesek lennénk feldolgozni.
A cikk számomra azért is értékes, érdekes, mert arra törekszem, hogy a divat gazdasági, kulturális és társadalmi összefüggéseit is megjelenítsem. A korok változnak, a technikai fejlődés hihetetlenül gyors, de a feladat nem változott, hogyan találjuk és tálaljuk azt az információt, amely olvasóinknak valóban érték?
Ezért is találhatóak meg az oldalamon olvasásra ajánlott szakmai visszatekintések, márka- és cégtörténetek, amelyek megmutatják a szakmai gyökereinket. És ezért külön öröm számomra, hogy sikerült megszereznem a DIVAT és GAZDASÁG c. szaklap megjelent példányait, ezek digitalizálása folyamatban van, így az érdeklődők számára hozzáférhetővé válik a szakmai múlt, pl. a fekete-fehér lapban publikált színtrendek, a szakmai gyökerek az arcanum felületén.
Persze a célok módosulnak, változnak. Korábban igyekeztek elmondani mindazt, amit tudnunk kell, ma már inkább az a feladat, hogy a rengeteg információból kiválasszuk azt, amit valóban érdemes elolvasni. Molnár 1929-ben azt írta: az újság feladata megmutatni a világot. 2026-ban Holger Knapp, a Schuhkurier főszerkesztője a LinkedInen így fogalmazott:„Az információ önmagában már nem elegendő. Értelmezésre, orientációra és a konkrét kihívásokra adott megoldásokra van szükség.”
Érdekes ellentmondás, hogy miközben az online világban gyakorlatilag megszűntek a terjedelmi korlátok, szerkesztőként ma sokkal szigorúbban kell meghúznom a szövegeket, mint a nyomtatott lapok idején. Nem a rendelkezésre álló hely lett kevesebb, hanem az olvasók figyelme. A figyelemkorlát ma sokkal erősebb, mint egykor a terjedelmi korlát volt. Ez ma számomra a szerkesztői munka egyik legnagyobb kihívása.
Régen az volt a verseny, hogy ki jut több – jobb információhoz. Ma a verseny lényege, hogy ki tudja úgy átadni az információt, hogy azt el is olvassák.
Ez teljesen más feladat. A kihívás ma inkább az, hogy ezt a kíváncsiságot hogyan lehet úgy felkelteni az első két bekezdésben, hogy az olvasó ne görgessen tovább.
A DivatMarketing szerkesztése közben ezért nap mint nap azt a kérdést teszem fel magamnak: hogyan lehet ezt a szakmai ismeretet úgy megőrizni, hogy közben az olvasó idejét is tiszteletben tartsam? Ma már nem az a feladatom, hogy mindent elmondjak, amit megtudtam, hanem hogy kiválasszam belőle azt, amit érdemes tudni.
Csaba Anna-Mária
Ha szeretnéd rendszeresen olvasni a DivatMarketing friss bejegyzéseit, töltsd ki ezt az űrlapot: Feliratkozás! A feliratkozás ingyenes.
(Szakmai információk 2026-ban)
