Ma különös aktualitása van ennek a képnek. Pontosan egy évvel ezelőtt ezen a napon halt meg a férjem. A szakdolgozatomat, amelybe rajzolta, még nem találtam meg, de ez a grafikon előkerült. Több mint negyven évvel ezelőtt rajzolta nekem, amikor még nem volt számítógép. Mosolygok rajta. És közben nagyon örülök, hogy megmaradt.
Ritkán látszik ennyire szemléletesen egy termékszerkezeti átalakulás. A mai világban talán nem sokaknak jutna eszébe, hogy maguk a diagramok is harisnya alakúak legyenek.
Ahogy nézem a gépelt feliratokat, a kézzel satírozott színeket, a százalékos skálát, számomra az egésznek van valami hihetetlenül szerethető hangulata.
Akkoriban még a szüleimmel, egy társbérletben éltünk, már megszülettek a fiaink, a hideg konyhában írtam a dolgozatot, és a férjem vonalzóval, színes ceruzákkal készítette ezt a grafikont.
A beszédes grafikon – ritkán lehet ennyire látványosan bemutatni egy termékváltást.
1965
- dominálnak a pamut- és gyapjúzoknik;
- a harisnyanadrág még szinte alig létezik.
1970
- erőteljesen nő a szintetikus harisnya aránya;
- megjelenik a harisnyanadrág.
1975
- a harisnyanadrág már jelentős kategória;
- a pamut- és gyapjúzoknik aránya erősen visszaszorul.
Vagyis egy látványos termékváltás zajlott le. Számomra ez a grafikon egyszerre
- divattörténet;
- ipartörténet;
- családtörténet;
- és egy kis korkép a számítógépek előtti világról.
Milyen különös az élet. Ma, pontosan egy évvel azután, hogy Gábor elment, nem magát a dolgozatot találtam meg, hanem éppen azt a képet, amelyen az ő keze munkája is ott van. Számomra ezen a lapon nem csak egy termékváltás története látható. Hanem ott van:
- egy fiatal házaspár;
- két kisgyerek;
- a hideg konyha;
- az esti tanulás;
- a szakközgazdász dolgozat;
- és egy férj, aki színes ceruzákkal harisnya alakú diagramokat rajzol, mert fontos neki, hogy sikerüljön.
És egy évvel a halála után a kezembe akad egy közösen készített munka apró részlete. Azt hiszem, Gábor egy kicsit ezen a lapon is itt van velem, a közös életünk egy apró darabja.
Csaba Anna-Mária
