Szülői intelmek I.
Sokáig nem volt telefonunk. Nemcsak telefonunk nem volt, társbérletben éltünk egy másik családdal egy nagy polgári lakásban. Nekünk két szobánk volt, a társbérlőnknek három. A fürdőszoba hozzánk tartozott, mivel a konyha és az egyik szobánk között helyezkedett el. A WC közös volt. Tizenegyen voltunk!Ma már sokan talán azt sem tudják, mi az a társbérlet. Többnyire rossz emlékek, történetek kapcsolódnak hozzá, nálunk azonban — nyilván a felnőttek intelligenciájának is köszönhetően — inkább összetartozást, alkalmazkodást és a „lányokkal” máig tartó barátságot jelentett.
Sokáig telefonunk sem volt. Ha valóban fontos volt telefonálni, a földszinten kéredzkedtünk be valamelyik lakásba.
Talán még alsótagozatos lehettem, amikor egyszer édesapám munkahelyére telefonáltam, és amikor felvették, egyszerűen csak annyit mondtam:
– Cselényit kérem.
Valószínűleg szóltak neki, hogy nem voltam túl udvarias, mert otthon alapos fejmosást kaptam.
Így aztán, amikor legközelebb telefonálnom kellett, biztosra mentem:
– Cselényi elvtárs úr, édesapát kérem a telefonhoz!
Ez sem aratott osztatlan sikert. Bár egy eredménye mégis lett: hosszú ideig emlegették a családban.
Csaba Anna-Mária
Ha szeretnéd rendszeresen olvasni a DivatMarketing friss bejegyzéseit, töltsd ki ezt az űrlapot: Feliratkozás! A feliratkozás ingyenes!