A múlt héten egy újságot – újságcikket kerestem a neten, és a Google kínálatban egyszer csak feltűnt a MATARKA név is. Nem emlékeztem, honnan is ismerős a név. Aztán beugrott!
Azonnal beírtam a DivatMarketinget, és ez a kép jelent meg. Szép rendben, ott sorakozott az összes eddig megjelent DivatMarketing:
Rákattintottam az egyik kiadványra, és megnyílt a Tartalomjegyzék. Legnagyobb meglepetésemre az egyik régi barátnőm neve nézett velem farkasszemet. Már rég elfelejtettem, hogy nem sokkal a lap indulása után interjút kellett készítenünk az ICE akkori vezetőjével. Kézenfekvő volt, hogy az ismerősök között keressünk angolul is és írni is tudó személyt, így kapta ő a megbízást.
Még egy kis időt eltöltöttem az oldalon. Praktikusan lehet keresgélni a feltöltött anyagok között, ha valaki egy cikkre kíváncsi, azt is meg lehet rendelni.
Ha netán keresel valamilyen cikket, itt feltehetően megtalálható.
„A legáltalánosabban úgy fogalmazhatunk, hogy egy ország területén kiadott, előállított, bármilyen tájékoztatást vagy gondolatközlést tartalmazó, nyilvános közlésre szánt információhordozó eszköz, azaz sajtótermék archiválás és bibliográfiai számbavétel céljára, jogszabályi előírás alapján ingyenesen és kötelezően szolgáltatandó példánya(i).
Az Országos Széchényi Könyvtár nem sokkal alapítását követően (1802) a magyar udvari kancellária jóvoltából kötelespéldány jogot kap (ekkor még csak 1 példányt). Az eltelt évtizedek alatt rendeletek és törvények sokaságának köszönhetően a kötelespéldányok száma, szolgáltatási- és elosztási rendje állandóan változott. Az utolsó jogszabály módosítás 1998-ban történt, amikor is 16 példányról 6 példányra csökkent a kötelespéldányok száma.
A legtöbb országban törvény vagy rendelet kötelezi a nyomdákat (kiadókat) a beszolgáltatásra. Magyarországon a jelenleg hatályos jogszabály pontosan meghatározza a kötelespéldányok-, a kötelespéldány szolgáltatására kötelezettek-, és az abból részesülők körét.
A kötelespéldány szolgáltatás célja a sajtótermékek
- nemzeti könyvtári, filmarchívumi gyűjtése és megőrzése,
- nemzeti bibliográfiai, filmográfiai, diszkográfiai stb. nyilvántartása,
- nyilvános könyvtári rendszerben való hozzáférhetővé tétele,
- statisztikai számbavétele,
- sajtóigazgatási feladatra történő rendelkezésre bocsátása.”
Jó tudni, hogy nem hiába kell minden kiadványból 6 példányt elküldeni az Országos Széchenyi Könyvtárba, ott tényleg feldolgozzák ezeket. Beszélni már többször beszéltem ott dolgozó munkatársakkal, ha hiányzott náluk egy-egy lapszám (pl. nem volt elég hirdető és kimaradt egy újság), rám szoktak szólni levélben vagy telefonon, hogy pótoljam.
Sőt a közelmúltban is felhívtak, a segítségemet kérték. Tudták, a lap eredeti kiadója a Magyar Divat Intézet volt, és állományrendezés közben kiderült, hogy a jegyzékükben szereplő egyik kiadvány hiányzik. Kis utánajárással sikerült az egyik régi kollégámnál ebből néhány példányt találni. Megígérte, hogy elküldi a Levéltárba. Néhány hét múlva levelet kaptam, megköszönték a pótlást, megérkezett a Könyvtárba, náluk teljes az anyag.
Azért is örültem ennek, mert fennállása alatt rengeteg divat- és iparttörténeti értékes anyag gyűlt össze a Magyar Divat Intézetben – trendek, tanulmányok, kiadványok, anyagminták – amelyek nagy része valószínűleg megsemmisült az MDI megszűnésekor. Esetleg ezekből valamennyit otthon őrizgetnek az egyes témák akkori felelősei. De az évek múlásával ezek nyilván fogyatkoznak, fájó szívvel, de már én is „kidobtam” pl. a Budapesti Divatnapok katalógusait, forgatókönyveit, újságokat.
Már csak egy kérdés motoszkál bennem, elolvastam a rendeletet, és az előírt 6 példány megküldése a nyomda feladata lenne. Nem emlékszem, hogyan testálódott ez rám, miért én postázom és fizetem lassan másfél évtizede minden alkalommal a 6 lap postaköltségét?
Mivel a Múzeumok Éjszakáján (2018.06.23. – 2018.06.24.) hajnal kettőig a Könyvtárban is lesznek raktárséták, könyvtártúrák, kiállítások, attrakciók, valószínűleg meg is látogatom a „lapokat”.
Csaba Anna-Mária
Előfizetés a magazinra Médiaajánló Feliratkozás