Leginkább otthon, esetleg a kertben viselt női ruhadarab
Amikor elolvastam Kutasi Csaba otthonkákkal – azaz az alapanyagával foglalkozó cikkét, rögtön arra gondoltam, hogy kicsit utánaolvasok, kiegészítem az ezzel kapcsolatos emlékeimet.
Otthonka – munkaköpenyként is viselték bizonyos munkahelyeken, leginkább ott és akkor, ahol nem volt előírás, milyen munkaruhát kell viselni, illetve a munkahely nem biztosította azt, de szükség volt a ruházat védelmére, pl. mezőgazdasági munkák során. Lehet a kötény utódjának is tekinteni. Megnéztem a Fortepanban fellelhető képeket, a nyitókép is onnan származik, és persze az arcanum adatbázisában is rákerestem erre a szóra.
Otthonka
Azt hihetnénk, hogy az otthonka szó a 60-70-es évek szülötte, de ez bizony tévedés. 1860-ból is találtam otthonkával kapcsolatos újságcikket:
NŐI DIVAT- ÉS MŰTANCSARNOK, D I V A T TÁ R.
Rendezi : Szeglessy Mari.
Divatcsarnok, 1860 (8. évfolyam, 2-52. szám)1860-05-29 / 22. szám
Mai divatképünk magyarázata.
A mai mellékleten látható otthonka mint házifelöltöny annyira átalános és czélszerűsége annyira elismert, hogy némi szükséget vélünk kielégíteni az által, hogy divatkép helyett ezen otthonka szabásmintáját közölve, egyszersmind annak összeállítási módjára nézve némi kis magyarázatot adunk kellő tájékozás végett.
Ezen otthonka kelméje tetszés szerint választható, lehet t. i. színes wanking vagy fehér piqué, foulard sat. következőleg hasonló a szoknyához, vagy pedig különbözhetik a szoknyától, azaz lehet bársony, posztó és cachemire. Díszítményre nézve leginkább petykéket használnak, és ha az otthonka posztóból készül, asztrachánt használnak díszítményül, de minthogy a mostani időszakra a posztó ép úgy, mint az asztrachándíszítmény nem felel meg, könnyebb szöveteket használnak, és díszítményül selyemszelvényeket alkalmaznak széles redőzetben a szegélyekre féréseire. A pitykedíszítmény a sujtásozást is szükségessé teszi. Sokan azonban bársonynyal vagy szalaggal is díszítik ezen otthonkákat, és ezen esetben a szegélyzetek a díszítményhez hasonlítanak.
Ha a szövegből nem derülne ki, a hozzá tartozó szabásminta egyértelművé teszi, hogy a név ugyan azonos, de nem ugyanarra a ruhadarabra gondolunk.
1936-ból, a Textil-Ipar, 1938 (11. évfolyam, 1-26. szám)1938-02-25 / 4. szám, 56. oldalán is találtam egy újságcikket, amelyben vita tárgya volt az Otthonka elnevezés:
Az „Otthonka“ kereskedői közkincs, nem pedig az MDCs privilégiuma
Egy régi budai textilkereskedőtől kaptuk a következő levelet:
»Tekintetes Szerkesztőség! Meglepetéssel olvasom a Központi Védjegy Értesítőben, hogy a Magyar Divatcsarnok Kattkai Antal és Pál budapesti cég
áruháza kizárólagos használatára védjegyeztette az OTTHONKA ruha elnevezést azzal, hogy mindenféle textilanyagból előállítható kötény- és felsőruhaszerűen kombinált női ruhát ezen a néven más ne hozhasson forgalomba.
Bátorkodom tisztelettel megjegyezni, hogy Ruttkai Antal igen nagy tévedésben van akkor, ha azt hiszi, hogy az otthonka szó vagy ujveretű magyar kifejezés. Az otthonka éppúgy, mint a cifra szűr, suba, bekecs satöbbi, országszerte általánosan használt nemcsak népies, de egyenesen népszerű magyar szó bizonyos ruházati cikk megjelölésére. Már nagyapám is otthona néven hozta forgalomba a házias női ruhákat.
A törvény is világosan kimondja, hogy szóvédjegyeknek a közéletben használatos szavak csak akkor lajstromozhatók, ha nem bírnak leíró jelleggel, ha tehát az illető áru mineműségével, rendeltetésével okozati összefüggésben nem állanak.
Ballagi Mór, a halhatatlan nagy magyar nyelvtudós 1872 december 20-ikán, amikor tehát sem Ruttkai Antal, sem Ruttkai Pál urak még csak a világon sem voltak, összeállította a magyar nyelv teljes szótárát, s minden magyar szó mellé — esetleges későbbi visszaélések vagy tévedések elkerülése céljából — odajegyezte a szó kétségen kívüli értelmét is.
Ballagi Mór figyelmét természetesen az otthonba sem kerülhette el, amelyet, mint régi szép magyar szót, így jellemez:
otthonka, főnév, férfi vagy női felsőruhát neveznek igy, amelyet ház körül szokták viselni…
Erre jön a Magyar Divatcsarnok, hogy az otthonka az ő eredeti szekreációja és más kereskedő nem nevezhet igy női házias ruhát.
Felvilágosítom minden kereskedőtársamat a fenti történelmi és nyelvészeti dokumentumra való hivatkozással, hogy Lelkinek joga van OTTHONKA-nak nevezni, áruba bocsátani és kirakatba tenni, akár férfi, akár női ruhát, amelyet főként ház körül viselnek, s e cselekményért a Magyar Divatcsarnok senkit be nem pörölhet éppúgy, mint ahogy nem lehet a cipő, kalap, kucsma stb. elnevezés egy cég kizárólagos privilégiuma.«
Amiről Kutasi Csaba cikke szól, az egy színeiben és mintáiban is igen változatos ruhadarab.
”Egy olyan viseletről térdig érő, de ujjatlan, pongyolaszerűségről van szó – amely akkor született meg, amikor a poliészter bevonult a hatvanas években a hazai ruhagyártásba. A műanyag otthonkát, mint a nevéből is következik, a házimunkában viselték az asszonyok, a régi kötényeket cserélték le vele. Percek alatt ki lehetett mosni, vasalni nem kellett. Az új anyag, a poliészter adta lényegét.
1968-ban a Népszava arról írt, Mi fogyott az elmúlt héten a Munkaruha Kereskedelmi Vállalatnál
A Munkaruha Kereskedelmi vállalat az utóbbi hónapokban nagy figyelmet szentel a lakosság igényeinek is. Megjelentek az üzletekben az otthoni munkára alkalmas, változatos fazonú és praktikus ruhák, s szélesedett a hivatalokban viselhető köpenyek választéka is.
„”Július 22. és 27. között több ezer úgynevezett Otthonkát vásároltak a háziasszonyok. Ugyancsak jelentős mennyiséget adtak el a Praktilonból is: a divatos, pepita mintájú, hurkolt nylonból készült — tehát jól szellőző — új munkaköpenyt áruházi eladók, hivatali dolgozók kapták, de sok háziasszony is vásárolta otthoni munkájához.
Politika a divatban – divat a politikában
AZ OTTHONKÁTÓL A RETRO STÍLUSIG
FARKAS JUDIT: Egykor aktív részei voltak a dolgozó nők életének, de ma már csak mosolygunk az apróra összehajtható műanyag hálós cekkeren, a nép ajkán csak „cúgos cipőként, élő, elöl-hátul kivágott kismamacipőn, a nejlon titokzoknin. A szocialista divat relikviái közül talán az otthonka hagyta bennünk a legmélyebb nyomot: kevesen mondhatják el magukról, hogy nagymamájuk nem ebben magozta a meggyet. E jellegzetes viseletét Papp Janó jelmeztervező is többször felhasználta. Persze nem házimunkához: korszellemet, korhangulatot érzékeltetett vele.
A párducmintástól a virágosig
Az otthonkában a szocialista rendszer uniformizálási törekvése érhető tetten: a magánszférában is igyekezett egyformává tenni a dolgozókat – fogalmazott. Változatosságot csupán a mintázat jelentett, a párducmintástól a virágosig terjedt a skála, olykor elképesztő színösszeállításokkal. – Igazi kincs volt a jó otthonka, a szebbeket akár ruhaként is fel lehetett verni – meséli Szabó Györgyné Ilonka. A hatvannégy éves szegedi asszony szerette az otthonkát, mert praktikus volt, könnyen kezelhető és szellős, de ma már ő sem viseli. Hozzájutni sem egyszerű, Szegeden már a munkaruhaboltokban sem árulják.
NÉMI OTTHONKATÖRTÉNELEM
Az otthonka szociológiai jelenség, a szocialista dolgozó nő státusszimbóluma – tudtuk meg Tóth Csabáné Csillától, a Szegedi Divatiskola vezetőjétől. Otthoni öltözetek minden viselettörténeti korban megtalálhatók voltak, társadalmi hovatartozástól függött, mit viselnek otthon a nők. Az úrnő neglizsében (könnyű köpeny, kényelmes ingblúz) jelent meg szűk családi körben, a fizikai munkát végző hölgyek a népi viselethez hasonlóan kötényben dolgoztak. A munkásnő kiemelkedő és kiváltságos jelenléte a hétköznapi életben, a polgárias jelképek tagadása szülte az új, otthoni „egyenruhát”, az ujjatlan, műszálas, elöl gombbal záródó, két oldalt foltzsebekkel ellátott otthonkát. A munkájából hazatérő dolgozó nő nem vetette le az utcai ruháját, csak magára kapta ezt a praktikus ruhadarabot, és máris végezhette a házimunkát.
A rendszerváltással az egyformaság helyett az került előtérbe, miben vagyunk mások, egyéniek. Ám a globalizálódó világban az öltözködés is nemzetközivé vált, véli Radics Edit stylist. Társadalmi helyzetre inkább utalhat, mint politikai hovatartozásra, és a ruhaválasztás az önkifejezés egyik eszközeként is szolgál – ám egyre nehezebb kitűnni az öltözködéssel, mivel már minden elérhető.
És máig foglalkozunk – foglalkoznak vele
2020-ban jelent meg az alábbi cikk:
- Az elpusztíthatatlan otthonka – Fejér Megyei Hirlap (Forrás: Arcanum)
2020. április (65. évfolyam, 78-101. szám)2020-04-03 / 80. szám:
Egy szó, mint száz: az otthonka népviseletnek számított a 60-as, 80-as években. És mielőtt azt hinnék, hungarikum volt, elárulom, a szocialista blokkban szinte mindenhol hordták.
Bár Nyugat-Európában, így például az egykori NSZK-ban és Portugáliában is gyártották, igazán népszerűvé az akkori KGST-országokban vált. Magyarországon az 1960-as években kezdték gyártani, előbb nagyrészt szocialista importból származó, majd az 1970- es évek közepétől főleg hazai gyártású nejlon-, illetve lengyel gyártmányú poliészterfonalból. A műszálgyártás fellendülése Magyarországon amúgy a 60-as években indult, és a 70-es években teljesedett ki. A használati tárgyak, ezen belül a ruházat esetében az volt a cél, hogy nagyobb mennyiségű, olcsó, a tömegek számára széles körben elérhető, könnyen kezelhető ruhákat gyártsanak mesterséges úton előállítható, kisebb súlyú anyagokból. Hát az otthonka pont ilyen volt.
Ronda, de praktikus
A Kőbányai Textilművek az 1968. őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatta be új, műszálas női felsőruháit. Ezzel egy időben pedig a Nők Lapja közölte is több, részben oldalt megkötős, részben hátulgombolós, háromnegyedes és miniváltozatú, ujjatlan női házi ruha szabásmintáját. A Köbtex mellett persze más gyárak, így a Habselyem Kötöttárugyár vagy a Pamutnyomóipari Vállalat is beálltak a gyártás sorába? Az új termék pedig hódított. Az asszonyok által korábban általánosan hordott köténynél praktikusabb viseletnek bizonyult, hiszen megvédte az alatta lévő ruhát, mert a test nagyobb részét takarta, mint a kötény. Két hatalmas zsebébe pedig sok mindent bele lehetett tömni a zsebkendőtől kezdve a kapukulcsig bezárólag.
Ruhaínség és kivetkőzés
– Az otthonka elterjedésében szerepet játszott az is, hogy a háború után a front által érintett országokban ruhaínség volt, nagyon kevés ruhájuk maradt az embereknek, így nyilván a nőknek is. Ám abban az időben nem is volt elvárás és igény sem arra – főleg vidéken
hogy több blúza, kosztümje vagy szoknyája legyen valakinek a szekrényében, így aztán az otthonka viselése a ruhát is védte – mutatott rá Demeter Zsófia, aki azt is hozzátette, a háború után, az 50-es években ment végbe az úgynevezett „kivetkőzés”, vagyis a népviselet elhagyása, amely helyzetben az otthonka egyfajta pótlékként is szóba jöhetett. Ahogy az írás elején említettem, népviseletté vált. És végül, de nem utolsósorban ne felejtsük el azt a politikai-gazdasági helyzetet, amelyben Rákosi a nehézipar fejlesztésére helyezte a hangsúlyt, vagyis feleslegesnek tartotta a ruhaipart is magában foglaló könnyűipar támogatását. Ezzel egyidejűleg a történész azt is megjegyezte, hogy a 20. század elején a divatban nagy fokú, uniformizálásig menő egyszerűsödés következett be – lásd lódenkabát, micisapka és társai -, amelynek logikájába akár az otthonba is beleillik.
– Az otthonka az adott kor ikonikus öltözete volt, méghozzá abban a korban, amikor a praktikum legyőzte az esztétikumot. Nem csupán egy ruhadarab volt, hanem egy jelkép, egységes stílus, elérhető viselet, minden munka- és védőruha ősanyja. Egy „konzervstílus”, amely mindenkinek ugyanazt kínálta. Nem bíbelődtek az anyagválasztás fontosságával, a szabás jelentőségével, a viselés komfortérzetével. A praktikum mellett azonban üzenetértéke is volt az egységhez tartozás, a látszólagos egyenjogúság szimbólumaként elfedte az egyéniséget, burkoltan takarta a nőies vonalakat és idomokat. Ahogy mondani szoktuk: ápolt és eltakart – adott rövid elemzést Tóthné Pap Edina stíluscoach.
A falusiból városivá vált emberek viselete a 90-es évekre végképp falusivá vált. Ekkor városon már tényleg csak a négy fal között, legfeljebb a kiskertben került elő a ruhadarab, amelyet egyes helyeken elvétve, de még mindig hordanak.
2022-ben Szatymazon tartottak Otthonka-fesztivált,
és A Kádár-korszak kultikus viseletét bemutató tárlat július 9-től várta az érdeklődőket. Július 9-én a helyi Őszibarack-fesztivál keretében nyílt meg a Csongrád-Csanád megyei Szatymazon Magyarország első és eddig egyetlen otthonka kiállítása.
Összeálltotta: Csaba Anna-Mária