Programajánló
Mesterség, művészet, gépesítés: látszólag egymásnak ellentmondó fogalmak. Az MNMKK Iparművészeti Múzeum új időszaki kiállítása egy olyan iparos, Gottermayer Nándor (1852–1924) könyvkötőmester élettörténetét tárja fel, akinek munkásságában e három fogalom egymást kiegészítve, egyenlő fontossággal volt jelen.
MIÉRT GALAXIS?
A Gottermayer-galaxis nem csak a könyvekből felépített virtuális univerzumra, a tartalmat hangsúlyozó Gutenberg-galaxisra reflektál, hanem a könyvek fizikai megszületésével is foglalkozik; a művészek, illusztrátorok, könyvtervezők és azoknak végső formát adó könyvkötő közös munkája által megszülető könyvek „galaxisát” mutatja be. Kiállításunkkal annak felfedezésére invitáljuk látogatóinkat, hogy még a legköznapibbnak tűnő könyvek is lehetnek kiállítási tárgyak, a művészi könyvkötés pedig ugyanolyan rangú iparművészeti munka, mint a méltán megcsodált ötvösremekek, színpompás kerámiák és üvegtárgyak.
KI AZ A GOTTERMAYER?
Egy éppen önállósodó könyvkötőmester, GOTTERMAYER NÁNDOR (1852–1924) és egy ambiciózus fiatal könyvkiadó, RÉVAI MÓR JÁNOS (1860–1926) szerencsés találkozása révén a könyvkötészet korszerű iparággá fejlődhetett Magyarországon. Gottermayer saját iparágában betöltött szerepe elismert kortársaihoz, Róth Miksához és Thék Endréhez teszi hasonlóvá, ám neve a nagyközönség számára kevéssé ismert, holott működése a magyar könyvkiadás történetének fontos mozzanatait jelöli ki. Mindemellett Gottermayer Nándor virtuóz mesterségbeli tudással rendelkező, a könyvkötőasztaltól sem elszakadó, a könyvgyűjtők által is megbecsült mesterember volt.
HOGY JÖN IDE JÓKAI?
Kiállításunk JÓKAI MÓR (1825–1904) születésének bicentenáriumi évéhez sajátos, talán szokatlan tematikával kapcsolódik, de célja éppen ez, hogy a Jókai kiadásokban fontos szerepet játszó, a háttérben dolgozó Gottermayer Nándort a nagyközönséggel is megismertessük. Gottermayer az 1880-as évek elejétől állt szoros együttműködésben a Révai Kiadóval, így kapcsolódhatott be a nagy Jókai-sorozatok munkálataiba is. Az MNMKK Iparművészeti Múzeum kiállítása nem az írói életművet és nem az író legismertebb műveinek korszakát, hanem a könyvkiadáshoz szorosan kapcsolódó könyvkötőipar fejlődését állítja középpontba.
HOGYAN KÉSZÜLT?
Kiállításunk második részében ezt a mára lassan kihaló szakmát az Iparrajziskola Jaschik Álmos (1885 – 1950) vezette könyvkötő műhelyének részleges rekonstrukciójával idézzük meg: a mesterség hagyományos eszközeit és azt a folyamatot is bemutatjuk, ahogyan egy tervből könyv lesz. Gottermayer különleges képességű könyvkötőművészként a legjelesebb bibliofil gyűjtők, köztük Ráth György számára dolgozott; kötései megtalálhatók a vatikáni könyvtárban és a bécsi császári gyűjteményekben is. A műhely kézi aranyozással, bőrmozaik technikával, festéssel díszített, virtuóz könyvkötéseit számos hazai és külföldi kiállításon díjazták.
KÜLÖNLEGESSÉGEK
A Gottermayer-kötészetek kettősségét tükrözi kiállításunk egyik kiemelt darabja, mely a kiadói és egyedi kötések ritka kombinációja. Jókai Mór A lélekidomár című művének tartalma és ritka kötéstechnikája lehetőséget ad a könyv és a kötése többrétegű kapcsolatának bemutatására. Az „ikerkötés” motívum képletesen is visszaköszön a Gottermayer-kötéseken, ugyanis gyakori, hogy azonos dekorációval, de különböző színű vásznakba kötve adtak ki műveket. sajátos párdarabok azok a Gottermayer-kötészetekben készült kiadói kötések is, melyeknek utóbb Gottermayer adott új, egyedi köntöst.
IPAROS ÉLETPÁLYA
Gottermayer Nándor egy német származású serfőzőmester fiaként 1852-ben született Pesten. Gyerekként lett könyvkötőinas Pécsett, majd többéves külföldi vándorútra indult. Hazatérése után Méhner Vilmos (1837 k.–1907) könyvkiadójánál segédként, majd művezetőként dolgozott. Huszonhét évesen, Halfer József (1846–1916) könyvkötő-papírmárványozóval a Váci utca 11-ben, könyvkiadók és könyvkereskedők szomszédságában alapított műhelyt.
A nagy példányszámban kiadott sorozatok igényeit kiszolgálva, Gottermayer kortársait megelőzve szerezte be a legújabb könyvkötőgépeket és cégét folyamatosan fejlesztve az 1890-es évek közepére a legjelentősebb hazai könyvkötészet tulajdonosává vált. Jókai kötetek mellett nála készült a Pallas Lexikon, Vörösmarty és Mikszáth életműkiadásai, és a Révai Kiadó népszerű Magyar Remekírók sorozata is.
A cég fejlődését komoly építkezések is jelzik, az első műhelyből 1891-ben költöztek a Károlyi utca 6. alá, ahol már modern, többemeletes üzemrészt építtetett. A cég állandó telephelyét a Királyi Pál u. 5-ben találta meg. A mai is látható, Fleischl Róbert (1864–1924) műépítész tervei szerint épült, 1913-ra elkészülő bérpalota, amely nemcsak a család otthona volt, hanem itt működött, akár 200–250 főt foglalkoztatni tudó könyvkötőüzeme is.
Gottermayer Nándor életében számos rangos elismerést kapott, 1897-ben az aranysarkantyúról elnevezett pápai Szent Szilveszter lovagkereszt birtokosa lett. Az 1900-as Párizsi Világkiállítás aranyérmét könyvkötő, bronzérmét pedig feltehetően bőrdíszmű munkáiért ítélték számára. Az 1902-es torinói iparművészeti kiállításon elismerő oklevelet kapott. Ez évben az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben sorozat kivitelezéséért nyerte el a Ferenc József rend lovagkeresztjét. 1905-ben adományozták számára a Francia Akadémiai Pálmarend tisztikeresztjét. 1911-ben a torinói nemzetközi ipar- és munkakiállításon aranyéremmel díjazták.
Gottermayer Nándor 1924-ban hunyt el, halála után a cég fejlődése megtorpant, a gazdasági válság hatása és családi tragédiák sora vezetett annak 1935-ös felszámolásáig. 1950-es években lánya révén a Gottermayer hagyatékának egy része az Iparművészeti Múzeumba került.
- Kurátor: Darabos Edit főrestaurátor
- Kiállításszervezési projektvezető: Koren Zsolt
- Kiállítási arculat: Farkas Anna
Jókai könyves idézetek, ahol a könyvkötésekről is szó van.
Az bizony még a mi jámbor firkáinkat is megfináncolja, mikor a városba behozzuk, pedig szerényen, esernyő alatt, puttonba eldugva osonunk be velük; – hát még az olyan könyvet, mely hatlovas hintón utazik, s azzal a pretenzióval lép a világba, hogy őbenne minden megvan, ami a kritika által „mautbaresnek” van deklarálva: geográfia, etnográfia, archeológia, technológia, meteorológia, filológia, mitológia, statisztika, botanika, heraldika, literatúra, architektúra, stratégia, anatómia et cetera graeca! S aki még hozzá pompásan illusztrálva, aranyos bőrbe bekötve, maga lép be a kerek világ minden hatalmas, nevezetes és tudós embereihez, mintegy provokálva valamennyit. (Az ember, aki mindent tud)
Könyvtára egy egész termet foglalt el, melynek felső részét körülfutó karzaton lehetett végigtekinteni. Mind drága bőrbe kötött könyvek voltak a tudományok minden ágából, minden élő és holt nemzet nyelvén, a legrégibb literatúrától a legújabbig. Pompás díszkiadások, miknek ára ezrekbe megy; csupán fejedelmi könyvtárak számára való ritkaságok; szem elől rejtegetett magányos művek; óriási kötegek rézkapcsos sarkakkal; hírhedett térképgyűjtemények; és mindezek szépen rendezve, gyönyörű szembeötlő osztályozással; a barna bőr, ezüstnyomású sarokkal a vallási tartalmú könyvek; a fehér disznóbőr, aranynyomással a régi klasszikusok, a sárga borjúbőr, veres címsarokkal a történelmi és jogi könyvek, a veres maroquin a szépliteratúra. Egy osztály a kínai és japáni könyvek számára, alatta a török és arab vegyest, csillagászat, történelem és regék. (Eppur si muove)
Azzal a kardjához csatolt tarsolyához nyúlt, s annak a rejtekéből elővett egy kis bőrbe kötött imádságoskönyvet, olyan parányi, kis könyv volt az, hogy az ember markában eltakarhatta. Írva voltak benne az imádságok megfakult betűkkel. Ennek a belső lapjára volt írva valami friss tintával: „Én, nemes Baranyi András, hagyom ezen imádságoskönyvemet az én kedves fiamnak, Miklósnak, azzal a szándékkal, hogy ha megházasodni készül, ezt adja jegyajándékul az ő mátkájának, akivel való házasságához, bárki legyen is az, csak tisztességes hajadon legyen, atyai beleegyezésemmel járulok.” (Eget vívó asszony)
A lovag egy, az óraláncához csatolt acélkulcsocskával felnyitott egy remek vésett vörösréz ládikót, s abból kivett egy gazdagon aranyozott marokin táblájú, türkizekkel kirakott kapcsú könyvet. Ezt nevezte Juliánna a „közös Panteonnak”. Az egy rajzalbum volt; kettőjüknek a műve, s jó, hogy csak ők ketten bírtak róla tudomással. Talán éppen a közös művészi hajlam hozta őket legelőször össze. A művészet nagy kerítő. (A lőcsei fehér asszony)
Rudolf azon percben, melyben visszatért, észrevette, miszerint Fanny egy könyvet, melyből eddig olvasott, hirtelen félretett, s zsebkendőjét rávetette, hogy Rudolf meg ne lássa azt. Rudolfnak érdekében volt egy mélyebb pillantást vethetni e nő jellemébe, s tudnia kellett, minő könyv lehetett, melyet úgy iparkodik elrejteni. Ezek a hipokrita nők a moderne jeunesse-t és a nouvelle Messaline-t olvassák, s szeretnek mellette szigorúaknak látszani.
Felemelé a könyvről a zsebkendőt, s felnyitá a könyvet. Az egy imakönyv volt. S amint a könyv magától szétnyílt két helyen, két lenyomott virág látszott meg annak lapjai között – az írisz és az amaránt…
Rudolf egyszerre elkomolyodott. Szíve elszorult. Csak most gondolt reá, hogy minő játékba kezdett.
E két virág ugyanazonsága annyira megzavarta, és elvonta figyelmét, hogy csak akkor vevé észre a visszatérő hölgyet, midőn az lázasan remegve előtte állt.
Mind a ketten visszadöbbentek egymástól. (Egy magyar nábob, XXV. Veszélyes kísérlet)
(IMM)
Ha szeretnéd rendszeresen olvasni a DivatMarketing friss bejegyzéseit, töltsd ki ezt az űrlapot: Feliratkozás! A feliratkozás ingyenes!