A kép, a bejegyzés szólhatna a divatról, az öltözködésről is. Egy polgárasszony valamikor az 1910-es években.
De nekem többről, másról szól. A fénykép kint van a falon, naponta nézegetem. Az apai nagymamám. Sajnos nem sokat tudok róla. Csak annyit, hogy 1889-ben született, 19 évesen férjhez ment, 5 gyermeke született. 1918. őszén, 29 évesen spanyolnáthában meghalt. 5 árva maradt utána, a legnagyobb gyermeke akkor 8, a legkisebb 2, édesapám 3 éves volt (Ma lenne a születésnapja). Nagyapám – gondolom az 5 kicsi gyerek miatt hamarosan újra megnősült, és született egy hatodik gyermeke is.
A nagyapámnak jól ment a vegyeskereskedése, nagy tervei voltak, pékséget akart építeni. Édesapám nem velük élt, 14 éves korában, 1929-ben került Pécsre a Pécsi Püspöki Papnevelő Intézetbe. Azt többször emlegette, hogy nem küldtek pénzt, így nem tudott ott lenni édesapja temetésén. A részletekről, a csődről sosem beszélt sem ő, sem a testvérei. Erről csak év elején hallottam az egyik unokanővéremtől. Tulajdonképpen a csőd miatt kezdtem el keresgélni az interneten, rátaláltam az arcanum adatbázisára, ahol erről is rengeteg anyagot találtam.
Előkerült nagyapám 1930.augusztus 13-án kelt üzletház építése iránti építési kérelme. És szűk egy év múlva 1931.09.13-án fizetésképtelenség miatt csődönkivüli kényszeregyezséget hirdetett meg ellene a budapesti királyi törvényszék. 1932. március 4-én bárhol található ingó vagyonára és a magyar állam területén levő ingatlan javaira a csődöt megnyitották. 1933. július 21-én a Magyar Országos Tudósító okmányai szerint csődügyében a törvényszék a teljes kimerülés következtében az eljárást megszüntette. Nagyapám közben 1932. októberében, 54 évesen meghalt. A család, a gyerekek szétszéledtek, rokonokhoz kerültek. Csak most, felnőtt fejjel konstatáltam, hogy gyakorlatilag nincsenek családi – gyerekkori fényképek édesapám családjáról.
Lehangoló történet, mégis elégedett voltam, hogy legalább így utólag az én fejemben is helyére került néhány dolog.
Elképeszt a régmúlt rendszere, az eljárási rendek, határozatok, a perek, a sajtó, és persze az, hogy online megtalálható, hozzáférhető szinte minden. Vajon aki ma pl. családi ügyben pereskedik, annak eszébe jut-e, hogy egyszer talán az utódai is olvasni fogják a peres papírokat? Ki gondolná, hogy visszakereshető, mi jelent meg bizonyos, pl. számodra fontos napokon. Rátaláltam pl. édesapám V. osztályos iskolai érdemjegyeire.
Persze a legegyszerűbb, ha megkérdezed, ha kérdezel. Addig, amíg van, kitől.
Csaba Anna-Mária
Előfizetés a magazinra Médiaajánló Feliratkozás