Globalizáció
Neked mi jut az eszedbe róla? Helyesebben miről jut az eszedbe?
Láttam kb. 25 éve Ausztráliában Triumph reklámot, a fiam Ománban készült fényképein Nike logós fejfedőket, mégis ez a bögre az igazi emlék! Fiatal házasként nem komplett felszerelt háztartással kezdtük a közös életet, pláne, hogy évekig lakásunk sem volt. Aztán megszületett az első közös lakás, később a közös ház, de messze nem volt minden szükséges korszerű, jó háztartási eszközzel felszerelve. Időnként a szüleimtől, édesanyámtól kaptam háztartási eszközöket, amelyeknek így utólag bevallom, nagyon bánt, de nem mindig örültem. Nem egyezett az ízlésünk, egyszerűbbet, mást szerettem volna. Ma már szomorúan vallom be, hogy hálátlan voltam.
Így érkezett a háztartásba 6 db (Made in China) bögre, háromféle színben. Használtuk, de mindig mosolyogtunk rajta. 1986-ban a gyerekeinkkel együtt családlátogatásra Amerikába utaztunk. Fantasztikus, az életünkre meghatározó egy hónapot töltöttünk ott, máig tartó, számomra nagyon értékes barátság is született abból az időből. Chicagóba érkeztünk, és Floridából utaztunk haza. Az utolsó állomás a férjem nagynénje volt, akivel itthon már korábban többször találkoztunk, igazi „amerikai nagynéni” volt, minden megmosolyogtató külsőséggel. Az első reggel megterített nekünk, és ugyanilyen – kínai – bögrében kaptuk az innivalót. Nagyon jól mulattunk rajta.
Már csak ez az egy kék bögre van meg a készletből, őrizgetem, máig ebből iszom a tejeskávét.
Jó pihenést, köszönjük!
Nemrég értesültem róla, hogy frankfurti „kollégám“, Peter Berthold nyugdíjba megy. Évek óta dolgozunk együtt, pontosabban az ő feladata a TextilWirtschaft digitális anyagainak a gondozása. A nyomtatott lap megjelenésekor ő és munkatársai töltik fel az újságok PDF oldalait és a képeket az FTP-oldalra.
Tőle kaptam az információt, melyik kép milyen feltételekkel használható, és ha valamelyik számunkra fontos kép esetleg hiányzik a „képtárból”, ő szokta ezt haladéktalanul pótolni. Mindig számíthattam rá, késedelem nélkül teljesítette a kéréseimet. Kicsit meg is ijedtem, mi lesz velünk, de úgy hallottam, hetente párszor vissza fog járni nyugdíjasként is.
Nagyon megnyugtató számomra a jelenléte, és innen is hosszú, szép, tartalmas nyugdíjas éveket kívánok neki.
Talán Te is olvastad, hallottad, hogy
megkezdődött a Sándor Imre PR-díj pályázati időszaka
Idén is lehet nevezni a Magyar Public Relations Szövetség (MPRSZ) által 2012 óta minden évben kiírt Sándor Imre PR-díjra, melyet hagyományosan hírnévmenedzsment és kommunikációs kampány kategóriákban nyerhetik el a pályázók. Az idei évtől az MPRSZ vállalati, ügynökségi, civil és magánszemély tagjai kiterjesztett kedvezményt vehetnek igénybe a nevezés benyújtásakor.
Felfigyeltem a Sándor Imre névre, utánanéztem, és kiderült, hogy annak idején ő volt a témavezetőnk az egyetemen. Négyen, barátok egy csoportot, teamet alkotva nála írtuk a szakdolgozatunkat, diplománkat, éveken át részt vettünk az Édesipari Vállalatnál végzett kutatásaiban, ( OMNIA kávé és a golyórágó) bevezetése. Az egyetemi, a szakközgazdász diploma és a kisdoktori megszerzése után megszakadt vele a kapcsolatom.
(úgy tűnik ez a poszt főleg a hálátlanságról, felejtésről és a fiatalságról szól)
Tanítani-tudást adni. Inspirációs ötletek
A héten teljesítettem az aktuális kihívást, a Berkemann Akadémia egyik előadójként, ez volt a prezentációm címe (köszönet a felkérésért!). A szakmai információkról, azok jelentőségéről beszéltem. Örültem a felkérésnek, mivel a szakmámról kellett előadást tartani, amit szenvedélyesen szeretek. Mivel nem vagyok rutinos előadó, izgalmas volt a felkészülés, maga a prezentáció megtartása is. Túl vagyok rajta!
Előfizetés a magazinra Médiaajánló Feliratkozás