Először is jó pihenést kívánok a nyaralóknak! Mi is hozzájárulunk idén sokak kikapcsolódásához, családi business nálunk a SUP (Stand Up Paddle) árusítása, SUP – programok szervezése. Szerencsére idén sokan keresték. Kicsik és nagyok egyaránt kiveszik a részüket a munkából.
Tanulópénz
Múlt kedden késődélután elengedtem a nyomdába az augusztusi újságot, azaz a sokadik un. javítókör után áldásomat adtam rá. Amikor a jóváhagyott hirdetések a helyükre kerülnek, a cikkek tördelése is elkészül, akkor a lapot grafikus kollégám először nekem küldi el. Átfutom, ha nem találok szarvashibát, akkor elküldi a felelős szerkesztőnek és a korrektornak is. Külön-külön mindannyian átnézzük, és jelöljük az észlelt hibákat. Elküldjük a grafikusnak, aki javítás után ismét elküldi nekünk. Van, amikor több, van, amikor kevesebb javítókör után rábólintunk, hogy mehet a nyomdába. A végső felelősség az enyém, én imprimálom az újságot, azaz én adom meg a nyomtatási engedélyt.
Most még leadás után is volt változás a nyomdába adott újságnál. Sajnos az egyik hirdetésnél gondok akadtak. Először bosszankodtam, de talán a sors keze volt, és egy nagyobb kellemetlenséget sikerült megelőznünk. Időnként felvillant bennem a tördelés alatt egy furcsa rossz érzés ezzel az anyaggal kapcsolatban, de rendre el is felejtettem. Most újra bebizonyosodott, hogy a megérzéseim nem csalnak, érdemes mindig odafigyelnem, utánajárnom, ha ilyen érzés felmerül bennem! Elég borsos árú figyelmeztetés volt, mivel már nyomtatás után derült ki, így nemcsak az adott oldalt, hanem az egész ívet újra kellett nyomni, ami a nyomdai költség csaknem 30 százalékos emelkedését jelenti. A hirdetésért kapok majd x forintot, a nyomda pluszköltség ennek épp a négyszerese. Bevállaltam, legalább nyugodt a lelkiismeretem.
Egy nap csúszás, rengeteg bosszúság, felesleges munka
Már többször leírtam, a technikai feladatokat ellátó alvállalkozóimnak – partnereimnek nincs könnyű dolga velem. Előre meg szoktam mondani, hogy nem értek hozzá, de igyekezni fogok megérteni, együttműködni. Örültem, mert a múlt héten épp befejeződött az egyik feladat, ám a tesztelésnél egy egészen új probléma merült fel. Jeleztem a megbízott partner felé, aki addig nagyon korrekt és készséges volt. Segítőkész volt most is, megkereste a hiba okát, korrekten megírta, hogyan oldható meg. Én azt hittem, ezzel egyidejűleg javította is, teljes nyugalommal kezdtem az új anyag feltöltését, de ismét megjelent ugyanaz a hiba. Még próbálkoztam párszor – bevallom egy egész délelőtt, mert dühített, hogy esetleg valamit rosszul csinálok. Azt feltételeztem, következetesen én rontok el valamit. Végül nem volt mit tenni, újra írtam neki, aki az alábbiakat válaszolta: „Én nem javítok le mindent, amikor egy ilyen hibát felfedezünk. Leírtam pontosan, mi a hiba, törölje ki a hibás kódot… stb.” Bevallom fel sem merült bennem, hogy amikor rájött a hibára, azt nem javította ki. Általában magamból indulok ki, hasonló hozzáállást feltételezek a másik oldalnál is. Nekem fél nap pluszmunka, és egy tanulság, hogy mennyi galibát okoz a közös nyelv hiánya. Most már csak azt szeretném tudni, honnan – hogyan került a levél elejére ez a hibás kód, de inkább nem kérdezem meg.
A tanulság?
Nem árt óvatosan mozogni egy olyan világban, amelybe már nem illesz bele. Jodi Lynn Picoult, 1966.05.19., amerikai írónő
Évforduló? Á, csak kifogás
Valójában azt terveztem, mindig kedden küldök ki értesítést a frissen feltöltött anyagokról, de valahogy ez nyáron akadozik. Többször előfordul, hogy megcsúszok a hírlevél kiküldésével. Elnézést. Most is ez történt. Mondhatnám, hogy kedd most augusztus 7-re esett, és ez nálunk családi ünnep, de nem mondanék igazat. Ugyan kedden ünnepeltük a sokadik házassági évfordulónkat, de valójában a hőség, a belassulásom volt az oka.
Előfizetés a magazinra Médiaajánló Feliratkozás