A remény olyan, mint a húsvéti piros tojás, magunk festjük pirosra, s mégis azt hisszük, hogy az égből szállt le hozzánk.
Ország-Világ, 1892 (13. évfolyam, 27-52. szám)1892-12-24 / 52. szám (arcanum.hu)
Áldott, meghitt, békés húsvétot kívánok!
A husvéti tojás eredete.
Azok után, a miket Edvi Illés Pál ur e lapokban a húsvétitojásfestésről elmondott, nem lesz érdektelen, még annak eredetét is tudni. Sándor (Severus), ki Kr. sz. el. 222-ik és 235-ik év között uralkodott Rómában, pór népből származott. Születése napján a házi tyúk piros tojást (véres tojást, mint most is megtörténik) tojt. Ez eseményt sokan kitűnő szerencsének magyarázták az újonnan született gyermek részére, ki megférfiasodván, csakugyan királylyá is lőn. Ezóta szokásba jött ujszülötteknek piros tojást ajándékozni, szerencse üdvözletül. Később ezen szokás a keresztyénektől is el lőn fogadva — mint több más pogány szokás. — Ezt látszik igazolni a magyar nép ama közmondása is, midőn valaki nem elég szerencsésen járt el dolgaiban: bizony nem adtak nekem ott piros tojást.
— A húsvéti vizöntözés. Történt, hogy az első nap Sabbath napja után Mária Magdolna, és a másik Mária Jakab anyja, és Salome Krisztus sírját mentek megnézni, vivén magukkal fűszereket Krisztus testének bekenésére. A nők útközben imigy szóltak egymáshoz: „Ki fogja nekünk a sírkövet a bejárás elől elhengeríteni?” — És ime midőn oda érkeztek, a kő el volt hengerítve és a sír üresen állott. Az asszonyok siettek vissza a városba és MáriaMagdolna Simon Péterhez, valamint János tanítványaihoz ment, mondván: „Krisztus a sírból kivétetett és mi nem tudjuk, hová lőn.” Erre Péter és Jakab a sírhoz mentek és csakugyan üresen találták. Most a hír Krisztus feltámadásáról mindenkit egyiránt elfoglalt; kivált az asszonyok rakásra csoportosodva nem tudtak a dologról elég csudálatost beszélni. Mit a zsidó rabbik nem állhatván, az összecsoportosult asszonyokat vízzel öntözteték; hogy szélednének szét, és felejtenék el a történtet; amit azonban nemcsak hogy nem felejtettek, hanem e nap emléke egyike lett a legnagyobb ünnepeknek a keresztyén világban (ámbár összeesett a zsidó Pasqua-val). A vízöntözés mai napig is fenmaradt ezen nap emlékeül, csakhogy mostan viszont az asszonyok sem maradnak adósak: ma nekem, holnap neked. (Vasárnapi Ujság – 18571857-04-19 / 16. szám, arcanum.hu)
(A husvéti tojás eredete.)