A harmadik párizsi olimpia kapcsán
(Forrás: arcanum.hu)
Az ókori görög városállamok fiai négyévente sportversenyre gyűltek össze az olimpiai ligetben. A béke jegyében lezajlott versengések alatt — amennyiben háború folyt — szüneteltek a hadműveletek. A győzteseket valóságos hősökként köszöntötték, és szülővárosuk életfogytiglani becsben, tiszteletben tartotta őket. Másfélezer év múlva (1894) Pierre Coubertin francia történész javaslatara Párizsban elhatározták, hogy a hellén olimpia mintajara megrendezik az újkori olimpiászt. (Párizs: 1900, 1924, 2024)
Kicsit utánanéztem a korábbi párizsi olimpiáknak (1900 és 1924), több érdekességet találtam pl. az akkori olimpiai sportágakról, a szabályokról, az akkori elégtelen mozgáskultúráról, érdekes a cikkek nyelvezete, a helyesírás is. Meglehetősen hosszú lett mindhárom „olimpiás” bejegyzés, de így nyomon követhetőek a változások. Korabeli részletes beszámoló a Pesti Napló 1920-ban megjelent cikke. Ha az egészet nem is olvasod el, legalább néhány részletet érdemes megnézni.
Miközben dolgozok, ülök a laptop előtt, folyamatosan be van kapcsolva valamelyik sportadó, figyelemmel kísérem a sporteseményeket. A kánikula miatt meglassultam, ez tűnik érdekes, hasznos tevékenységnek. Lassan haladok, túl sok információt találtam, nehéz a szelektálás. Mindez emlékeztet a piackutatós éveimre, nagyon szerettem kutatni, érdekességeket, összefüggéseket felfedezni. Most is napokat töltöttem a válogatással, nem haladtam más munkákkal, ez lekötötte a figyelmemet, az energiáimat. És miután végigolvastam a megtalált cikkeket, szerettem volna másokkal is megosztani azokat, így felkerültek a weboldalra.
Időrendbe soroltam a kiválasztott írásokat. Hosszas hezitálás, többszöri átolvasás után döntöttem egy-egy általam fontosnak ítélt cikkről, többször átolvastam, aztán határoztam az általam érdekesnek tartott részről, ami felkerült a blogba. Minden esetben megadom az eredeti írás címét, a megjelenés időpontját és a médiumot. A forrás minden esetben az arcanum.hu.
Olimpia.
PESTI NAPLÓ 1900. május 19. 9. oldal
Az országos olimpiai bizottság dr. Berzeviczy Albert elnöklésével ma összülést tartott, melyen elhatározta, hogy a torna próbaversenyét kedden, május 22-én este hét órakor rendezi a «Nemzeti Tornacsarnokban.» E próbaverseny eredménye alapján egy, illetve két magyar tomászót küld a párisi versenyekre. Egyúttal a párisi kard- vivóversenyre nevezte Iványi Gyulát, Hoch Hugót, Krencsey Gézát, Mészáros Ervint, Berti László főhadnagyot, báró Bothmer Jenő századost, és lovag Arlow Gusztáv, Halász Zsiga, Horváth Lajos vivő- mestereket. A kiállítási vivóverseny-biróságba magyar zsűritagoknak dr. Krasznav Ferencet és dr. Hámory Lászlót jelölte.
Uj olimpiádok.
– A Pesti Napló eredeti tárcája. – Pesti napló, Budapest, 1900. junius 27. Szerda
E hónap utolsó napjaiban megkezdődtek nálunk is a párisi nagy olimpiai versenyekre előkészítő atlétikai próbaversenyek és nevezések. A négy évről négy évre rendezendő nagy olimpiai versenyek a szokottnál általánosabb érdeklődésre tarthatnak számot nemcsak nemzetközi jellegüknél fogva, de azért is, mert ezúttal a párisi kiállítási ünnepségek egyik vonzó erejévé lesznek ezek a nagyszabású mérkőzések, melyeknél a külömbözö nemzetek életretermettsége, testi ereje és fejlettsége fogja kiállni a tüzpróbát. A régi olimpiai játékok, mint tudjuk, minden negyedik évben összehozták a hajdani Görögország szinét-javát, hogy az erő és szépség kultuszában fejlett ifjúság példáján lelkesedve, „tanuljon nemzeti dicsőségéért hősies erőfeszítést és férfias küzdelmet. A hellén világ e hagyományos, nagy intézményének feltámasztását mondta ki 1894-ben Párisban egy nemzetközi kongresszus Coubertin báró indítványára. Akkor elhatározták azt is, hogy az uj olimpiai versenyek minden alkalommal más-más városban legyenek megtartva s az első olimpiád szinhelye, mint emlékezhetünk, 1896-ban Athén volt, az ős görög múlt szelleme iránti hódolatból, mig a másodiknak legalkalmasabb helyéül ez évben Paris ígérkezett, már csak a kiállításra való tekintettel is. A következő 1904-iki verseny holtartására nézve még nem döntöttek, de máris úgy hallszik, hogy helyéül Amerikát, és pedig New-Yorkot szemelték ki.
A magyar sport-kedvelő ifjúságot érdekelni fogja az olimpiai játékok nemzetközi szervezetének, szabályainak és az ez évi párisi világverseny föltételeinek részletesebb megismertetése. A versenyek rendezését egy nemzetközi bizottság intézi, mely húsz tagból áll, Európa és Amerika minden nemzete közül választva. így például Oroszországot Ba- lioszelszki Szergej herceg, Angliát Anpthill lord, Olaszországot Bmnetto d’Usseaux gróf, Svédországot Bales parancsnok, Hollandiát de Tuyll báró, az Egyesült Államokat Sloene tanár stb. képviseli. E nagybizottságot egy albizottság támogatja munkájában s elnöke az akkori verseny idején a görög koronaörökös volt, az idei párisi versenynél pedig Merillon volt képviselő lessz.
Tíz osztály áll fönn a sport külömbözö nemeire : első az atléta-sport és játékok, második a tornászat, harmadik a vivás, negyedik a lövés, ötödik a lovas-sport, hatodik a kerékpár-sport, hetedik a motorkocsi-verseny, nyolcadik a vizi sportok, kilencedik a tűzoltói gyakorlatok, tizedik a labdázás. Nem látjuk tehát képviselve a hegymászást és a korcsolyázást, viszont föltűnhetik sokak előtt, hogy a tűzoltói gyakorlatok, amelyeknek tulajdonképp a sporthoz semmi közük, hogyan alkotnak külön osztályt. De fontolóra kell venni, hogy a klasszifikálás nem lehet kimerítő, s hogy a külömbözö sportsmanek egyidejűleg úgy sem szerepelhetnének ugyanazon versenyprogrammon. Az egyetlen, St. Moritz, a svájci Engadinban, az a pontja a világnak, ahol a nap és hó annyira összebékült, hogy ott a férfiak flanell zubbonyban korcsolyáznak s az asszonyok napernyőt kénytelenek kifesziteni szánkázás közben. Ellenben, ha például Svédország rendezne olimpiai versenyt, ott a cricketet, footballt és gyalogló versenyt kellene mellőzni: s helyette a szki-t, a a korcsolyát és a lobbogánt venni fel a pro- grammba.
Ami már most a feltételeket illeti, az első osztályba sorozott atlétika: a gyalogverseny és ugrásnál, a gyalogversenypálya távolsága a párisi versenyen is meg fog felelni a francia championok tiz év alatti rekordjainak, ama különbséggel, hogy 100 «yard» helyett 100 métert s egy angol mértföld helyett 1500 métert számítanak 1609 helyett, ami az angol mértföldnek pontos egyenértéke lenne. Az akadályok ugyanolyan magasak, a futóversenyek, a hosszú é3 magasugrások teljesen megfelelők lesznek. A játékok közt a labdarúgás, a cricket, lawn-tennis, croquet és golf állanak első helyen.
Érdekes a rendezőség amaz elhatározása, hogy a tornaversenyeken idegen tornászoknak csak mint egyéneknek engedi meg a részvételt. Lesznek ugyan a kiállítás alatt ismételten torna-ünnepélyek, de ezekben csak francia egyesületek vehetnek részt testületileg. Ez intézkedés fő oka az a kívánság, hogy a zászló alatt katonarendben kivonuló tornászó-csapatok egyik-másikának viselkedése a többieknek nemzeti érzékenységét ne sérthesse, amire elég sok kellemetlen példa fordult elő a közelmúltban.
A vívásnak mindkét neme, a tőr- és a kardvívás helyet foglalt a programokban és a most lefolyt versenyek szép mérkőzésekre nyújtottak alkalmat Villeneuve vezetése alatt. A francia és az olasz iskola egymással szemben vitatta a pálmát s a kivívott győzelem bizonyára hosszú időre döntötte el a francia vívás dicsőségét. Éppen úgy a boxolásnál is az angol és francia boxolási mód mérkőzik egymással. A lovas- és vizisport csoportjában a már véget ért polo-versenyeken kivül lesznek vitorlás- és uszómatchek. Szó volt a tulajdonképpeni lóversenyekről is, ezeket azonban az értékes lovak szállításával járó nehézségek miatt utóbb elejtették. Ellenben lesz céllövés, galamblövés, ijjlövés, nyíllal és tűzfegyverrel. A kerékpárverseny teljes egy hetet fog betölteni s nagy feltűnésre számító, huszonnégyórás verseny vezeti be. Végre a hetedik, kilencedik és tizedik csoport motor-kocsi-versenyt, tűzoltó gyakorlatokat, léghajó- és galambposta- próbát szándékozik rendezni.
Egy részük ez érdekes versenyeknek, mint mondtuk, már le is folyt, igy a párisi polo- klub elnöke, de la Rochefoucauld vicomte által rendezett polo-match és az evezős-verseny. A nagyobb része azonban a júliusi és szeptemberi hónapokra esik, vagy pedig a kiállítási időszak egész ideje alatt idöközönkint folyik. Julius közepén lesznek a nagy birkozóversenyek a francia atléta-egyesület vezetésével ; ugyancsak júliusban a tornaverseny, az uszóverseny, mig a kerékpár-matehek szeptemberre maradnak.
Sok gondot adott a versenyek helyének megválasztása is. Először úgy tervezték, hogy az erdős Vincennesben egyesítsék az összes sport- versenyeket. De habár Vincennes tökéletesen alkalmas lett volna a birkózásra, tornászaira, lawn-tennisre, versenyfutásra s nagyméretű kerékpár-pályája is most van éppen készülőben, de nem nyújtott elég jó terepet a polohoz és céllövéshez. Evező- és vitorlás- matchekhez pedig éppen nem való volt. Azért helyesebbnek találták külön helyeken rendezni a sport-versenyeket; igy szemelték ki a céllövészethez Satoryt-t, Versailles mellett, a párisi helyőrség gyakorlóterét, mig a polo- versenyek a bomlogneni erdőben a polo-klub területén folytak le ; az evező-versenyek Cour- bevoie-ben, a vitorlás-versenyek Maulenban, mely mindakettö szépfekvésü hely Páris környékén, ahol a Szajna medre elég tág és szabályos erre a célra. A golfversenyek szinhelye már a Páristól vasúton egy órányira eső Compiégne.
Az olimpiai versenyek rendezősége ügyesen oldotta meg azt a kényes kérdést is, hogy mennyiben kelljen megvonni a határt az amatőr-versenyzők javára a professzionátus sport-emberekkel szemben. Nem akarta teljesen kizárni a professzionátus versenyzőket, de igen helyesen az amatörségre helyezte a súlyt. Éppen ezért kimondotta, hogy első sorban tiszta amatőrökre lessz tekintettel, de viszont rendez külön versenyeket is a hivatásszerű sportférfiak számára.
A párisi versenyek eredménye bizonynyal’ hozzá fog járulni az uj olimpiádok népszerűsítéséhez. Ma már nem az angol az egyedüli nemzet, mely a férfias és testedző sport mivelését a nemzeti erő kifejlesztésének intézményes alapjává tette. Hogy többet ne említsünk, Németország és Svédország erősen lépést tart ebben Angliával. Berlin az újabb időben egész sportcentrummá lett. A Spree partjain egymás mellett támadnak az evezős-klubok, maga a császár nagy érdeklődést tanusit e sport jövője iránt, saját erszényéből klubot alapított a berlini tanulóifjúság számára, évenkint császári regattákat rendez értékes jutalomdijakkal egybekötve, s azokon nem ritkán maga elnököl. Németország sport-ipara is annyira fejlett már, hogy csónakok s más sportcikkek gyártásában nem szorul a külföldre. Ami pedig Svédországot illeti, ott újabban hét’ intézet alakult Stockholmban, a Tattersall ée Idrottspocken, melyek a lovaglástól a korcsolyázásig a sport minden nemét egyesitik magukban, és pedig a legelső európai klubokhoz méltó berendezéssel.
A magyar ifjúságtól függ, hogy e téren se maradjon mögötte más nemzeteknek. A hajdani erő és vitézség bölcs fegyelmezése a lobbanó magyar temperamentum higgadt és számiló mérséklése, — ezek- volnának azok a tulajdonságok, melyek a testedző sport minden terén biztosítanák a magyarnak is az egyenranguságot.
Atlétika.
P E S T I N A P L Ó, 1900. Julius 10.
Az a husz-huszonöt magyar, aki a párisi olimpiai játékokra elutazik, sokkal busabban és szomorúbban tér haza, mint ahogyan elindult. A tegnap délutáni előjáték, melyet a verseny- pályán végignéztünk, arról jósol, hogy atlétáink a Cham de Marson nagyon hátul kocognak majd a hatalmas és diadalmas ausztráliaiak és amerikaiak mögött, akik jelenleg a világ legjobb atlétái. A sportemberek elégedetlen fejcsóválással tértek haza tegnap a versenypályáról, Parisban beborult a magyar dicsőségnek, bizony jobban tennék atlétáink, ha idehaza maradnának. Futottak, ugrottak* kerékpároztak tegnap, ám az ismerős világrekordok mögött nagyon hátul vannak az előjáték eredményei. Az ismerős világrekordokat bizonyosan megjavítják Párisban, hová az olimpiádra a földkerekség leghatalmasabb atlétái gyűlnek össze.
* * *
Egyszer már megirtam ebben az újságban, hogy a magyar testgyakorló-sport mennyire nem komoly dolog. Még azok se veszik komolyan, akik hivatásszerüleg foglalkoznak vele. Egy tornatanár mesélte nékem a minap, hogy a magyar tanulófiuk bámulatos indolenciával viselkednek a «torna» tantárgy iránt. Valami kellemetlen és szabadságrabló munkának tekintik, amely alól menekül, aki menekülhet a jó háziorvos bizonyítványával: hogy a nebuló a tornázásra képtelen. És mig a fiuk — elgyötörve a hosszas szellemi munkától — a cserszagu tornázóterembe vonulnak, ahol parancsszóra lépnek, ugranak és pihennek, a jó háziorvos kiválasztottja boldogan siet hazafelé uzsonnakávéjához, avagy Budapesten a kávéházba biliárdozni.
A testgyakorlással az életben se vagyunk külömben. Nagyon kevés azoknak száma, akik komolyan és ambícióval lépnek be a sportegyesületbe. Leginkább azok a mulatozások és egyéb külsőségek csábítók a noviciusra, amelyeket a sport-egyesület nyújt. E külsőségek között nem utolsó helyet foglal el az egyesületi nagyérem és diploma, melyet minden belépő megkap, azonkívül a klubszerű élet előnyei kecsegtetnek, majd a téli bálok és a reuniók. És hogy ne túlozzak, ez a cim : «az Atlétikai Klub tagja» nálunk nemcsak címet, de rangot is jelent, amelyre elzárt ajtók nyílnak és szép hölgyek mosolyognak, amit külömben a polgári állású ifjú nélkülözne.
Atlétikánk egyik ambiciózus miyelője a hízásnak induló negyvenéves férfiú. Ö a legszenvedélyesebb atléták közül való, halószóbájában vasgolyók és karerősitő rudak hevernek, ám a testgyakorlás ügyét ő is csak annyiban veszi komolyan, emennyire az testi súlyának fogyatkozását előmozdítja.
Sohasem hittem a sportegyesületeknek; aki természetadta ügyességgel és izomerővel száll mérkőzésre, a legelegánsabb klub-taggal szemben is győzni fog, ám versenyre csak egyesületi tagokat eresztenek. A mi sportegyesületeink a német Vereinok mintájára alakultak. A Veremoknál tudvalevőleg legfontosabb a jó- formáju és egyszínű dressz, a feltűnő és aranyozott egyesületi jelvény, azonkívül sörözőösszejövetelek. Az észak-német csak egyesületi társaságban, — az egyesület felvirágoztatásáért, — iszsza jóízűen a sört, mig a bajor minden ünnepiesség nélkül hajtogatja söröskancsóját, ez a külömbség köztük. A németek nem jó tornászok, a magyarok se. Itthon — családi körben — szívesen és lelkesen tapsolunk nekik, ám most, midőn a külföldre készülnek, bizony megmérjük őket, és a megmérésnél könnyűnek találtatnak.
A nagyszerű angol testgyakorló klubok, akár az oxfordi, akár a cambridgei se számítanak győzelemre Párisban. A Champ de Marson a New-westből jövő ausztráliaiak — akik mostanság legelső tornászai a földkerekségnek, a nagyhírű amerikaiak és az indiaiak megszégyenítik öreg Európa gyermekeit. Az angol sportlapok aggodalmasan emlegetik az exotikus testgyakorlókat, akik hihetetlen rekordokat érnek el a testgyakorlásban. Az ausztráliai vizeken már régen felfedezték azt az uszótempót, amelyik annyira felette áll a kontinensen szokásos tempónak, hogy mivelője háromszoros sebességgel úszik a habokban, regattájuk pedig legyőzhetetlen. Amerikáról ismeretes, hogy görög rajongással kezeli a test- gyakorlás ügyét, az Indiába szakadt angol missek és misterek a vén szigetről eltávozva, testben és lélekben megerősödtek uj hazájukban, a termékeny földü ős Indiában. Mit akarunk mi, keleti lusták, a sziklaerejü sportemberekkel szemben?
* * *
Való, hogy megdobognak a férfiúi szivek, mikor a tribünökről ezer színes napernyőt és fehér kendőt lobogtatnak feléjük női kezek, mig a kar és láb a porondon megfeszül. A budapesti előkelő szép asszonyok és leányok lelkes szemlélői az atlétikának, és a testgyakorlók versenyei szépségkiállitás-számba mehetnek. A téli bálkirálynők és zsúr-hercegnök itten találkoznak és nagy a frakkos gavallér becsülete, ha színes dresszben jelenik meg a tribünök előtt és magasugrásban érmet nyer.
A Champ de Marson kevesen lesznek a mi jó ismerőseink, jószerencse, ha az idegen és szigorú bírák nem az utolsó helyre sorozzák a messze földről jövő magyarokat. A vasárnapi budapesti olimpiád bizony nem sikerült.
Kálié.
OLIMPIATÖRTÉNET
Ifjúmunkás_1960-1626814853__pages8-8
.. PÁRIZS 1900. A párizsi játékokat a ,,zűrzavar olimpiájának” is nevezték. Közel félesztendeig, a sportszempontok teljes mellőzésével, a világkiállítás kiegészítéseként, annak alárendelve folyt és az olimpia nevet is elhallgatták. A megnyitóünnepségen mindössze 1000 ember jelent meg. Az eredmények azonban minden versenyszámban felülmúlták az athénieket.
AZ ÖTKARIKÁS VERSENYEK TÖRTÉNETÉBŐL (III.)
PÁRIZS 1900 MÁJUS 20—OKTOBER 28
RESZTVETT 20 ORSZÁG 1066 VERSENYZŐJE A MŰSORON 14 SPORTÁG 60 SZÁMA SZEREPELT
FalvakDolgozoNepe_1972-1621288134__pages196-196 (1)
A századforduló két nagy eseménye -a világkiállítás és a második olimpiai játékok -egy időben Párizsban zajlott le, az utóbbi nem éppen zökkenőmentesen. Az athéni sikerek hatására a NOB egyes tagjai, különösen a görög sportvezetők, (bár a NOB már 1894-ben a játékok színhelyéül Párizst szavazta meg), hevesen követelik: a jövőben az újkori olimpiákat csak Athénban rendezzék) Azzal érveltek, hogy az ókori játékoknak is állandó színhelye volt: Olümpia… Coubertin es néhány társa azonban sikerrel hárította el a görög nyomást, és igy minden maradt az eredeti határozat szerint. A második akadályt a világkiállítás gazdái, üzletemberek, gyárosok gördítették a játékok megrendezése elé. Konkurens nyelven az olimpiában, arról igyekeztek meggyőzni a sport világot, hogy a játékok megrendezése kortévesztés, idejétmúlt dolog… Coubertin nem hajtott fejet az üzletemberek előtt. Számolva a kiállítás kedvezőtlen hatásával, jóval a játékok előtt beutazta az európai fővárosokat, és meggyőzte a sportvezetőket a részvétel fontosságáról.
Coubertin fáradozásai eredménnyel jártak. Másodszor is megmentette az olimpiat. Nőtt a resztvevők száma, nőtt a verseny népszerűsége. Bár az üzletemberek gáncsoskodtak, meg akarták akadályozni a versenyek olimpia-hangulatát emelő megnyitó- és záróünnepségek megrendezését, az olimpia kifejezés használatát (sikertelenül!), a sportolók hangulata, küzdőszelleme az olimpiai eszme erősödését jelezte. A 15 atlétikai szám valamennyi athéni csúcsa megdőlt. 11 szamban az amerikai atléták győztek, négyen két angol, egv francia es egy magyar versenyző osztozkodott. Ez utóbbit Bauernek hívták, s 6,89 méterrel megjavította a diszkoszdobás fennálló olimpiai csúcsát, -ókori mintára -emelvényről, forgás nélkül 36.04 méteres dobással szerzett aranyérmet. A 100 m síkfutás athéni 12 mp-es eredményét F. V. Jarvis (USA) 10,8 mp-re javította. A rövidvágta olimpiai csúcsát csak 24 esztendővel később döntötte meg az angol H. M. Abrahams 2 tizedmásodperccel. A helyből magas-, távol-, és hármasugrás (abban az időben az atlétika hivatalos versenyszámai) utolérhetetlen specialistájának bizonyult az amerikai Ray Ewri, aki a párizsi közönségtől méltán érdemelte ki a „gumiember“ elnevezést. Két olimpián (1900-1912) Ewri nyolc győzelmet aratott. Nyolc aranyérmével -az újkori olimpiai játékok eddigi legeredményesebb atlétájának bizonyult. Ewri legjobb eredményei -akkoriban világcsúcsok is -a következők: magasugrás 166 cm, távolugrás 347.6 cm, hármasugrás 10,89 méter. Ez utóbbit még máig sem szárnyalták túl.
A világkiállítás üzletembereinek hadakozása ellenére négy új, az első játékokon nem szerepelt sportág beiktatásával gyarapodott a versenyműsor. Ezek közül a lovassport és a kalapácsvetés azóta is honos az olimpián. Az utóbbi versenyszámban – a középkorban – a közönséga résztvevő. Akkoriban ez népjáték volt. Később a fanyelet lánc váltotta fel, a kalapácsot pedig vasgolyó. A lánc helyett acél sodronyt először a XVIII, század végén alkalmaztak, a dobás távolságának növelése céljából. Ugyanabban az időben próbálkoztak először a forgással is. A II. olimpián a kalapács „nyelének “markolata két fogantyúból állt. A versenyző két kezével külön egy-egy fogantyút fogott meg. Emiatt a forgás nem volt olyan folyamatos, mint manapság. Ebben a stílusban az amerikai Flanagan 49,72 méteres dobással szerezte meg a kalapácsvetés első aranyérmét. Sőt, a következő két olimpián St. Louis-ban 51,23 m, és Londonban 51,92 m-es dobással megszerzett egy-egy aranyat. Ezt a bravúrt eddig meg egyetlen kalapácsvető sem tudta megismételni.
A II. olimpiai játékokon jelentek meg első alkalommal a nők (az ókorban halálbüntetés terhe alatt, még, mint nézők sem vehettek részt a szent ligeti játékokon.) Igaz a résztvevők száma meglehetősen szerény volt: mindössze hat tenisz, es golfjátékos. De mint a későbbi olimpiák tanúsítják, az áttörés fényes sikerrel járt.
NAGY V. ISTVAN
Érdekességek az olimpiák történetéből
Szilagysag_2012-2-1695100818__pages38-38
1900-ban Párizsban nevezhettek a versenyekre először nők, így például teniszben, croquetben és műkorcsolyában. Az első női olimpiai bajnok az ötszörös wimbledoni győztes teniszező, Charlotte Cooper lett.
(DM)
(PÁRIZS 1900 – Olimpiatörténet I.)
Ha szeretnéd rendszeresen olvasni a DivatMarketing friss bejegyzéseit, töltsd ki ezt az űrlapot: Feliratkozás! A feliratkozás ingyenes!