Bár forradalmian új megközelítésről nem beszélhetünk, a fenntarthatóság erőteljes előretörésével a divatban fókuszba került az upcycling is. Mi több, már a luxusiparban is felütötte a fejét. Dobos Emese
A ruhák üzenete
Társadalomkritika. A használt ruhák halma, mint a túlfogyasztás szimbóluma, már nem idegen számunkra. Gondoljunk csak a művészet világából Christian Boltanski munkáira vagy Michelangelo Pistoletto A rongyok Vénuszára. Egyre több dizájner nyúl már meglévő darabokhoz, és készít belőlük egyedülálló darabokat. Ezek többnyire a műalkotás és a (divat)termék határát súrolják, újfajta köteléket teremtve a ruha, annak készítője és viselője között. Az ilyen újfajta érzelmi kapcsolatra régóta szükség van a divat berkeiben.
Az értéknövelő újbóli felhasználás során nincs szükség az alapanyag szétszedésére, alkotóelemeire bontására vagy éppen beolvasztására. Egészben marad, így jóval kevesebb energiát igényel (kisebb az ökológiai lábnyoma), és kikerülhetők az újrahasznosítás korlátai is (például a kevert alapanyagok nehézkes újrahasznosítása). Így a textil- és ruhaipari hulladék – legyen szó megmaradt alapanyagról vagy akár használt ruháról – új formát ölthet.
Erről a témáról bővebben a február 8-án megjelenő DivatMarketingben közöltünk cikket.
Követésre érdemes upcycling márkák
Kik azok a fiatal dizájnerek itthon és külföldön, akik a leginkább felborzolják az upcycling kapcsán munkásságukkal azt, amit a divatról gondolunk? Dobos Emese
Marine Serre
A fiatal divattervező 2017-ben nyerte el a rangos LVMH fiatal tervezőknek járó díját, a tavalyi évben robbant be a nemzetközi porondra. Munkáiban merészen kombinálja a különböző kultúrák jegyeit, a szokatlan alapanyagokat és a motívumokat, izgalmas fúziót képez a couture és a sportruházat között a munkássága, amelyet a futurewear-rel, vagyis a jövőviselet szóval jellemeznek. A fiatal generációt leginkább megszólító dizájnernek tartják, már diplomakollekcióját is a legnevesebb viszonteladók keresték.
Eckhaus Latta
Zoe Latta és Mike Eckhaus alapította 2011-ben a márkát, ami nem pusztán divatmákra: a két alkotó aktívan törekszik a divat, a művészetek és a szórakoztatóipar határainak elmosására. Sikerüket mi sem bizonyítja jobban, hogy nemrég a neves Whitney múzeum kiállítást is rendezett a tiszteletükre. A fenntartható divat kulcsfiguráinak tartják őket, annak ellenére, hogy sosem kommunikálták ezt magukról. A Vogue munkájukat bemutató cikke szerint felhasznált alapanyagaik 90 %-a újrahasznosított, vagy megmaradt végekből származik – a visszautasításból életre keltés határozza meg munkáikat, amelyek gazdagon tartalmaznak kézi megoldásokat is.
Kevin Germanier
A radikális, svájci származású tervező szintén a kortárs divat egyik meghatározó alakja. Debütáló, 2018-as őszi-téli szezonra szánt (diploma)kollekcióját színhiba miatt kidobott gyöngyökre alapozva készítette. Állítólag a 93 zacskó gyöngyért 10 dollárt fizetett. A befektetés pedig busásan megtérült: a látványos darabok szinte minden létező felületen megjelentek és az egekbe repítették a fiatal tervezőt. A technikát, amellyel a gyöngyökből felületet alkot, közel 2 éven keresztül tökéletesítette.
AWARE by Printa
A magyar márka táskákkal indult: bőrkabátokból, nadrágokból és szoknyákból készített táskákkal. De új életet ad a Majoros Zita alapította brand férfiingeknek, pamutpólóknak és pulóvereknek is, a katonasátrak, pokrócok és vitorlavásznak mellett. Használt ruháknak (post consumer upcycling) és használat előtti anyagoknak (pre consumer upcycling) is új életet adnak a férfi- illetve női darabokkal. A Rumbach Sebestyén utcai Printa üzlet pedig a környezettudatos vásárlók menyországa: a kínálatukban gyerekruhákat, printeket és (lakás)kiegészítőket is találunk.
Ferencz Borbála
Újrahasznosított műanyagékszereivel robbant be a köztudatba, amelyek színpompás és látványos kísérleteinek eredményei és előszeretettel feszegeti a határokat, például mit és miért tartunk értékesnek? Ezt a gondolatiságot ültette át nagysikerű mesterkollekciójába, ami pedig egy formabontó férfikollekcióban öltött testet. A kollekció darabjai között ing(ruhákat) és kabátokat is találunk. Az újrafelhasználást egyszerűnek és nagyszerűnek tartja: „minimális eszköztárral könnyen kivitelezhető akár otthon is, de ugyanakkor végtelen lehetőség rejlik benne, a kombinációk száma végtelen” – meséli. Fotó: Emil Costrut
Vértesi Borbála
Bori tavaly végzett a MOME mesterképzésén. A februári lapban is bemutatott Craft Fiction című diplomamunkája három textilobjektből áll, melyeket használt farmer-ruhadarabokból, kézi hímzéssel alkotott meg. A divat- és társadalomkritika megfogalmazásához új kontextusba helyezte az általunk jól ismert tárgyakat, egy elképzelt jövőben élő embercsoport rituális öltözékeit alkotta meg. A tömeggyártott, hulladékká vált farmerruhák és a kézi hímzés együttese új nézőpontot teremt. A fenntarthatatlan, abszurd mértékű termelés és fogyasztás jelenségét egy eltérő világfelfogással állította szembe, amelyben a tárgyak megőrzésre, javításra érdemesek. Fotó: Szatmári Sára
Rafael Kouto
2017-ben indult a tervező saját nevét viselő márkája, amely 100 %-ban az upcyclingra épít, a tömegtermelés „eredményeként” kidobott ruhadarabokat gondolja újra a dizájner. Rafael egyébként afrikai származásából merít ihletet, a kontinensre jellemző stílusjegyeket ötvözi a nyugati elemekkel. Számos márkánál és etikus divattal foglalkozó kezdeményezéseknél is szerzett tapasztalatot, mielőtt megalapította volna saját márkáját, hogy a divat nyelvén újrafogalmazza azt, amit a ruhadarabokról gondolunk.
The Autonomous Collections
Az ausztrál származású Kim Stevenson alapította a márkát, a hazájában tapasztalt extrém időjárás és a globális felmelegedés inspirálta. Uniszex és női darabokat kínál a londoni székhelyű, etikus és fenntartható brand: a dizájner pedig különböző szövéssel és rojtok alkalmazásával egészen apró hulladékokból is látványos darabokat alkot. Igyekszik a lehető legtöbb természetes és organikus alapanyagot használni, de akár egy spanyol ruhagyár padlójáról összesöpört „szemétből” is komplett kollekciót alkot.
Előfizetés a magazinra Médiaajánló Feliratkozás
