„A Divatmarketing szinte az egyetlen hazai szakmai fórum, ahol a ruhaipar híreiről értesülhetünk. Huszonöt éve olvassuk, hiszen fontos a tájékozottság!”
A 25 évvel ezelőtti cikk
25 év múltán
Megyesi László igazgatóként 1995-ben, a DivatMarketing újbóli megjelenésekor három éve vezette a Debreceni Ruhagyárból kivált Berettyó Ruhaipari Vállalatot (Beriv). A termelés 100%-át a bérmunka tette ki, ám már akkor elhatározták a saját anyagos termelés felfuttatását.
E téren kapóra jött a PHARE-program, amely a kelet-európai cégek külföldi piacra jutását segítette elő. Sikeres pályázást követően tizenegy hazai cég, köztük a Beriv szakemberei kaptak lehetőséget arra, hogy közelebbről megismerjék a szakma nyugat-európai felét. „Pont ekkorra készült el az első saját kollekciónk, 1995-ben ezt vittük ki a düsseldorfi CPD-re. A követő kollekciókat ismét Düsseldorfban mutattuk be, majd egy-egy alkalommal Lipcsében és Finnországban. Bár üzletet egyik magyar cég sem tudott kötni, láttuk, miként zajlik a munka, kik a lehetséges partnerek, és azt is, hogy milyen igényeknek kell megfelelni” – tekint vissza Megyesi László.
A Dzsurbán Ágnes által tervezett kollekció, amely Catherine néven vált ismertté, nagyon sikeres pályát futott be a 90-es években idehaza. Ez volt az „aranykor”, a meglévő bérmunka mellett rövid idő alatt sikerült országos elismertségre és lefedettségre szert tenni. Külön kollekció készült a Kleider Bauer láncolatának és a Skála Áruházaknak, a Catherine-t pedig a butikok forgalmazták. A felfelé ívelő időszak 1999-2000-ben érte el a csúcsát, aztán amilyen gyors volt a felfutás, olyan gyorsan meg is szűnt a márka. „Eltűnt a Kleider Bauer és a Skála, és egymás után zártak be a nívós fővárosi és vidéki butikok” – összegezi a körülményeket az igazgató. Ezek helyett pedig megjelentek a kínai üzletek, majd a használt ruhákat forgalmazó „turik”.
„Amikor elindultunk, azt mondtuk: csináljuk úgy, mint a nagyok. Külföldi kiállításokon – Frankfurtban, Firenzében, Párizsban, Münchenben – vásároltuk az aktuális anyagokat, akárcsak a nagy márkák. Amikor a magyar piac elkezdett zuhanni, szerencsére elindult az export. Találtunk olyan piaci rést, ahol magyarként el tudtunk készterméket adni. Igaz, nem a saját névvel, hanem a vevő márkaneve alatt. Igyekeztünk alkalmazkodni a változó körülményekhez, így tudott a Beriv mind a mai napig fennmaradni” – mondja.
Az évek során a cég a bérmunkáról teljesen átállt az anyagos exportra, ami sokkal bonyolultabb, és jelentős finanszírozást igényel. A tevékenység az alapanyag- és kellékbeszerzéstől, a tervezésen és gyártás-előkészítésen át a szériázásig a teljes vertikumot lefedi. Ráadásként nemcsak gyártanak, hanem külső cégekkel gyártatnak is, így a blúzoktól a ruhákon, kosztümökön át a blézerekig és nadrágokig minden megrendelői igényt ki tudnak elégíteni. A modellek tervezője 2000 óta Óvári Andrea.
A lapunkban 25 éve megjelent interjúban az igazgató azt valószínűsítette, hogy 1995-ben sikerül elérniük a 300 milliós forgalmat. Ám az irányváltás olyan jónak bizonyult, hogy ez a szám hamarosan megduplázódott, 2013-ben meghaladta az egymilliárd, majd a 2016-ban a kétmilliárd Ft-ot is. „Ez korábban teljesen elképzelhetetlen volt” – fogalmaz.
A siker legfőbb titka a minőségre törekvés volt. „Sohasem kelet, hanem nyugat felé néztünk. Nem a románokkal, bolgárokkal akartunk versenyezni, hanem a portugál, a spanyol és főleg az olasz gyártókkal.” Példaként a Stella McCartney céget említi, amely eredetileg kizárólag Olaszországban gyártatott. Magyarországon elsőként a Berivvel kezdett dolgozni; jelenleg immár a termelés 70-80%-a nálunk zajlik.
Az évtizedek alatt a Beriv gyártóként, tervezőként és gyártatóként (8-10 hazai gyártó cég megbízójaként) egyaránt nevet szerzett magának. Nagy nyugat-európai partnerek – így több felsőkategóriás katalóguscég – beszállítója lett. „Sok mindent elértünk, büszkék is vagyunk rá” – mondja Megyesi László, aki lassan három évtizede ingázik Budapest és Berettyóújfalu között. A vállalat többségi tulajdonosaként ő fogja össze a partneri kapcsolatokat, és irányítja az importot, a gyártás tapasztalt területi vezetők irányításával, 130 hűséges munkatárs részvételével folyik. Szívfájdalma, hogy nincs utánpótlás, és úgy véli: a szakképzés hiánya miatt a magyarországi konfecióipar napjai meg vannak számlálva.
Csémi Klára
Előfizetés a magazinra Médiaajánló Feliratkozás
