A különleges és újszerű cipőket tervező Attalai Zita néhány éve kivételes munkába kezdett: kutató-fejlesztő tevékenységbe fogott, hogy fennmaradjon, mi több, új életre keljen a több száz éves múltú szegedi papucs.
Célja nemcsak az volt, hogy ne felejtődjön el ez a török időkből ránk maradt jellegzetes, sokarcú és díszes alföldi papucsfajta, szerette volna megakadályozni azt is, hogy elvesszen a papucs készítéséhez elengedhetetlen szakmai tudás.
Ennek érdekében alkotói pályázatot nyújtott be az Nemzeti Kulturális Alaphoz, annak elnyerése után pedig húszpáras mintakollekciót készített.
Segítőként még 2015-ben a Röszkén dolgozó Sallay Tibor szegődött mellé, az egyetlen mester, aki még ismeri a szegedi papucs készítésének valamennyi fortélyát, azt, miként lehet eredeti technológiával, láncvarrott sarokerősítéssel a papucsokat előállítani.
A közös fejlesztő munka eredményeként Attalai Zita budapesti stúdiójában létrejöttek a megújult formatervek, majd ennek alapján, Sallay mester közreműködésével, az első újrafogalmazott darabok. Valamennyi arról tanúskodik: a modernizált, új külsőt öltött szegedi papucsnak kétségtelen helye van napjaink hétköznapi és alkalmi öltözködésében, annak ízléses, divatos része lehet.
A finom bőrből, farmerből és tükörbársonyból, stilizált hímzésmintákkal és üveghímzéssel készült papucsok első ízben a Nemzeti Szalon 2018 Kéz ǀ Mű ǀ Remek. Népművészet című kiállításán 2018. április 21-től augusztus 20-ig voltak láthatóak a Műcsarnokban.
A tervező törekvéseit erősíti a Szegedi Papucsért Alapítvány, amely felterjesztette a szegedi papucsot az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékének listájára. Szeptember közepén eldől, hogy a híres, népi hagyományainkat tükröző papucs felkerül-e a halasi csipke, a matyó és kalocsai viseletek mellé erre a listára. (DM)
Előfizetés a magazinra Médiaajánló Feliratkozás