Néhány szempont, miért fontos a divattörténet ismerete a divat szereplői számára
Nagyon nehéz ma itthon divatról komolyan beszélni, tudományos komolysággal pláne.
Képek: Fortepan
Kedvenc kifejezésem ennek a nehézségnek kapcsán, a „pletykaízű divat”, amely Fernand Braudel francia történésztől származik: „Az öltözködés története korántsem olyan pletykaízű, mint sokan gondolnák. Egy sor problémát vet föl: az alapanyagok, gyártási eljárások, az önköltség, de éppúgy a kulturális kötöttségek, a divatok, a társadalmi hierarchia kérdését is. A szeszélyesen változó viselet mindenütt állhatatosan jelzi a társadalmi ellentéteket”(1).
Pletykaízű divat. Milyen szépen sejteti ez a szókapcsolat úgy en bloc a divat hazai megítélését is! A divat jelenségét sokan felszínesnek, pusztán a külcsínről szólónak gondolják, a divattörténetre emellett pedig gyakran úgy tekintenek, hogy az nem más, mint anekdoták egymásutánisága. Mi, akik a hazai divatszakma különböző szegmenseiben dolgozunk, pontosan ismerjük a divat jelenségének mélységeit, komolyságait, a divatipar keménységeit, és ismerjük azt a sor problémát a jelenben is, amelyet Braudel fenti idézete körvonalaz. De vajon azt tudjuk-e, hogy a divattörténet oktatása milyen fontos lehet nem csak a hazai tudományos élet, hanem a hazai divatipar fejlesztése szempontjából is?
Mi van a stílus mögött?
A divat és a divatipar örökös változékonysága, innovatív és komplex, globális mivolta, aktuális jelenségei nem érthetők meg teljesen a történelmi előzmények megismerése nélkül. A divattörténet oktatásában alapvetően kétféle módszerre kell koncentrálnunk.
A divat jelenségének komplexitását legjobban az egyes korok stílusváltozásain keresztül lehet illusztrálni. Önmagában ugyanis nem az a fontos, hogy melyik korban mit viseltek, hanem az, hogy miért éppen azt viselték. Elcsodálkozhatunk a gótika csőrös cipőin, értetlenkedhetünk a barokk férfiak rizsporos parókáin, vagy elborzadhatunk a századforduló fűzővel összeszorított darázsderekain. De ha megértjük, hogy a mindenkori divat milyen szoros kölcsönhatásban áll az idők szellemével, az adott kor művészeti, gazdasági, politikai, társadalmi, technikai jelenségeivel, akkor fogjuk igazán megérteni egy-egy divatjelenség komplexitását.
Véleményem szerint tehát nem egy adott stílus önmagában az izgalmas, sokkal inkább az, hogy mi van mögötte. Azok a divatipari szakemberek, akiket ebben a szellemben oktatnak, képesek lesznek a mai divattrendeket is azok komplexitásában, és ami talán még fontosabb, empátiával kezelni. Mert ők azok, akik értik, hogy egy-egy divat ma sem egy önmagát formáló, magától kialakuló fenomén, hanem egy olyan, fogyasztási cikkekben kulminálódó jelenség, amelyre a piacra kerülésének pillanatában a kor szelleme miatt a fogyasztók nagy részében van nyitottság.
Információ, példa, kódrendszer
Hiszen mi is a divat? A hazai divattörténet-kutatás legfontosabb alakja, a tavaly májusban elhunyt F. Dózsa Katalin által itthon meghonosított modern viselettörténet-tudomány a divatot információnak fogja fel, amely információ egy jól körülhatárolható, ugyanakkor folyton változó folyamat során válik követendő példává. Jelentősége azonban nem pusztán a létrejöttében rejlik, hanem elterjedésében és annak mértékében is. Elterjedésének mértéke pedig azon múlik, hogy a fogyasztók körében mekkora nyitottságra talál az adott divatcikk. Fontos hangsúlyozni a divat gazdasági szerepét, hiszen a divatot olyan divatcikkek összessége alkotja, amelyeket a gazdasági szféra hoz létre, termel ki, dob piacra és a fogyasztás (vásárlás) révén jelenik meg a társadalomban (2).
A divatot információnak felfogó szemlélet jelrendszert lát az öltözékben. F. Dózsa Katalin szavait kölcsönvéve, egyetlen télikabát sem tud anélkül melegen tartani, hogy közben ne jelentsen valamit (3). A megjelenés egy kódrendszer alapján kommunikálja az egyén társadalmi státuszát a külvilág felé. Ez a kódrendszer és annak értelmezése koronként más és más, de alapvetően olyan elemekből épül fel, mint a ruha anyaga, színe, mintája (vagy hiánya), szabásvonala, díszítettsége, de legalább olyan fontos része az azt viselő test sziluettje és a kontextus, azaz a környezet és az alkalom.
Ez a kódrendszer és az öltözékek jelentései viszonylag egyértelműek, amikor egymás mellé állítjuk például Marie Antoinette és egy korabeli piaci kofa képét. Tőlünk távol eső korok példáin keresztül megérthetjük a divat differenciáló képességét. Aztán egymás mellé tehetünk két hasonlóan különböző státuszú nő képét a mai világból, és megállapíthatjuk, hogy ma már bizony nem feltétlenül teszi a ruha egyértelművé a társadalmi hovatartozást. A globalizálódott iparnak és a tömegtermelésnek köszönhetően ugyanis a divat nagyfokú demokratizálódáson ment keresztül. E gondolat mentén felfedhetjük, hogy hogyan alakult a ruha-és textilipar helyzete az ipari forradalomtól napjainkig, és ez a folyamat hogyan alakította át a divat jelenségét és a divat működését.
El is kell tudni adni
Itt kapcsolódik be a divattörténet-tanítás másik fontos módszere: a gazdaság- és ipartörténeti szemlélet hangsúlyozása. Gyakran találkozom azzal a problémával, hogy a művészeti iskolák óriási hangsúlyt fektetnek hallgatóik művészettörténeti és művészetelméleti képzésére, és közben elfeledkeznek arról a tényről, hogy a művészet termékeit bizony el is kell majd adni a piacon. Mindazzal együtt, hogy a divat magas művészeti értékeket képvisel, nem hagyható figyelmen kívül a piac és a gazdaság mozgása, a fogyasztók igényei, vásárlási kedve, pénzügyi helyzete a divatcikk megtervezésekor és legyártásakor. Éppen ezért a divattörténet oktatásának rendkívül fontos részét képezik a gazdaságtörténeti aspektusok is.
Ha érteni akarjuk a divat-és textilipar üzleti modelljeit (illetve azoknak létrejöttét) és működési mechanizmusát, elengedhetetlen, hogy ismerjük a történelmi hátterét. Hiszen az, ahol ma az ipar és a szakma tart, nem egy kialakult, kész állapot, hanem egy folyamat része. A divat hatalmas, globális iparág, változásai pedig a fogyasztás mozgatórugói. Már 1902-ben úgy vélekedett Werner Sombart német közgazdász, hogy a „divat a kapitalizmus kedvenc gyermeke”(4). Divat és gazdaság kölcsönhatásának megértése szükségszerű. Az első és a második ipari forradalom újításai, a fogyasztói társadalom kialakulása, a globalizáció hatásai, a kereskedelem átalakulása, a gyárfejlesztések mind kapcsolódtak a divatipar alakulásához. Ne felejtsük el, hogy az ipari forradalom is a textiliparban kezdődött! A textil- és később a ruhaipar gépesítésével megindulhatott a konfekciógyártás, aminek hatására a divat már nem csak az elit kiváltsága volt, hiszen olcsóbbá, szélesebb körben elérhetőbbé váltak a termékei. A 19. század közepén kialakult a nagyáruház, mint a divatkereskedelem új helyszíne, ahol a fogyasztói társadalom kialakulása érhető tetten. Ez csak néhány példa a divat gazdaságtörténeti jelentősége kapcsán, azonban jól érzékeltetik a dolog lényegét: a divat egy rendkívül komplex jelenség, amelynek megértését és átlátását szolgálja a divattörténet mélyreható oktatása, tanulása.
Szentesi Réka
Névjegy
Szentesi Réka történészhallgatóként kezdett el a hazai divatszcénában dolgozni, több mint egy évtizede. Az egymástól látszólag távol álló két terület gyorsan összefonódott az életében, azóta tudja, hogy divattörténettel szeretne foglalkozni. Elsősorban nem az egyes korok stílusai érdeklik, sokkal inkább az, hogy mi az az erő, amely mozgatja a divatot, milyen működési mechanizmusai vannak, és mi van az egyes korszakok kialakult divatjainak hátterében. Doktori disszertációját is ebben a szellemben írja az ELTE Társadalom- és gazdaságtörténeti Doktori Programban.
A történettudomány és a divatszakma továbbra is egy izgalmas, hibrid pályát jelent számára, doktori kutatásai mellett ugyanis a Mod’Art International Hungary divatfőiskola Divatmenedzsment szakának a vezetője és egyik oktatója. Így szerencsés módon nem csak a múlt divatjelenségeire, hanem az ipar jelen helyzetére is rálátása van. A jövő divatszakembereinek képzésében kiemelt fontosságúnak tartja a divat, mint jelenség működésének megértetését, a divatipar helyzetének láttatását, és úgy gondolja, mindehhez hatalmas segítséget nyújt a divat történeti ismerete, sőt egyenesen elengedhetetlen hozzá.
Felhasznált irodalom:
- Fernand Braudel: Az öltözködés és a divat. In Klaniczay Gábor (szerk.): Divatszociológia. Budapest, 1982. II/93.o.
- Kovács Kármen: A divattermékek fogyasztása és a divatterjedés racionális és emocionális mozgatói. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2009. 16.o.
- Dózsa Katalin: „Megbámulni és megbámultatni.” Bevezetés a viselettörténetbe. In: uő: „Megbámulni és megbámultatni. Viselettörténeti tanulmányok. L’harmattan Kiadó, Budapest, 2014. 11-37.o.
- Werner Sombart: Der Moderne Kaptialismum. Dunker&Humbolt, Lipcse, 1902.
