Pontosan 8 évvel ezelőtt írtam ezt a blogbejegyzést. Nagyon megrendített, ami volt munkatársnőmmel történt. És ehhez hozzájárulhatott az is, hogy még viszonylag friss volt a mi családunkat, a fiamat érintő szerencsétlenség is. Azóta csodával határos módon a volt munkatársam teljesen felépült, és a mi életünk is könnyebbé vált. Úgy érzem azonban, ma is van aktualitása az akkori írásnak. Mivel a korábban feltöltött bejegyzések egy része a DivatMarketing weboldal utolsó megújítását követően nem került fel az oldalra, feltöltöttem.
Nem az az igazi kín, amikor könnyektől el vagy ázva, hanem mikor belül sírsz, és mégis mosolyogsz.
Chester Bennington, amerikai zenész (1976. –) sorai olvashatóak a bejegyzés elején, és már ebből is tudható, kivételesen nem a megszokott pozitív bejegyzés következik. Az élet néha felülírja a terveinket, és pillanatnyi megállásra, töprengésre kényszerít. Két hete hurcolom magamban ezeket a gondolatokat, kérdéseket, végül eldöntöttem, megírom. 2011.05.02.
Még gimis koromban jöttem rá, hogy az engem bántó dolgoktól, vélt vagy valós sérelmeimtől leginkább úgy tudok megszabadulni, ha leírom őket. Ezért őrizgettem és alkalomadtán használtam egy un. (sérelem)naplót! Ez arra is jó volt, hogy írás közben néha ráébredtem, nekem is lehet felelősségem a dologban. Mostanában azt olvastam, hogy nem elég leírni, de egy rövid idő után meg is kellene ezeket az írásokat semmisíteni. Már késő! Viszont így lehetőségem van arra, hogy néha átolvassam a bejegyzéseket. Némelyiknél mosolygok, mert távolról már annyira jelentéktelennek tűnnek, de azért vannak maradandó sebeket okozó tüskék is bennem, amelyekkel megpróbálok együtt élni. Hogy egy –egy bántás, sérelem milyen nyomot hagy bennünk, az persze nemcsak a kapott sebektől függ, lényeges szempont az is, hogy milyen alkatúak vagyunk.
Kaptam egy pár soros e-mailt, amely egy volt, fiatal kolleganőmmel kapcsolatos rossz hírt közölt. Nagyon valószerűtlennek tűnt, de egy-két telefonhívás után sajnos nyilvánvalóvá vált, hogy a hír igaz. Nagyon megrendített nemcsak a tragédia, hanem az is, hogy mennyire nem, illetve mennyire félreismerjük a mellettünk – velünk élőket.
Felpörgött, rohanó életet élünk, amelyben nem jut elég figyelem a körülöttünk lévőkre. Olyan nehéz meghúzni a határt, mi tartozik ránk, és mi nem. Vannak, akik örökké panaszkodnak, önző módon terhelik a környezetüket vélt vagy valós problémáikkal. És vannak, akik nem szólnak, végzik a munkájukat, és nem tudunk róluk semmi lényegeset. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, akármelyik oldalról vagyunk érintettek. Lehetsz munkaadó, főnök, kollega, ismerős, barát, családtag. Mi a sok, és mi kevés? Sokan vannak, akik számára gondot jelent az együttérzés kimutatása, a mások tragédiájában, gondjaiban való osztozás.
Kérdések sorakoznak bennem: hogyan lehet segíteni annak, akiről nem is tudjuk, hogy fogytán az ereje? Hol húzódik a határ ismeretség és barátság között? Vajon hol a mi felelősségünk? Milyen sok valódi tragédiáról fogalmuk sincs az egymás mellett élőknek! Pedig a túlélésben minden együttérző szó, gesztus nagyon sokat számít! Végtelenül meg vagyok rendülve, de reménykedem, hogy ismerősünk kap még egy esélyt a testi és lelki felépülésre, és élni is tud ezzel, valóban akar és tud változni.
Fogalmam sincs, valójában mi volt az ok, mikor, mi romlott el, hogyan történhetett – mindez nem is tartozik ránk. Azonban ezek a szavak azóta is itt sorakoznak bennem. Nem formálok belőlük mondatokat, egyszerűen felsorolom őket, hátha van közületek, aki megáll egy pillanatra, és elgondolkozik. És aki képes rá, az szóljon egy baráti, jó szót a körülötte lévőkhöz:
Akaraterő, Árulás, Átverés, Barátság, Becsapás, Bizonytalanság, Csalódottság, Cserbenhagyás, Csúsztatás, Szenvedély, Depresszió, Életösztön, Elfogadás, Elhagyás, Elhagyatottság, Élni akarás, Elveszettség, Erő, Feladás, Félelem, Felelősség, Félrevezetés, Feszültség, Győzelem, Hazugság, Hit, Hiteltelenség, Hozzáállás, Igazságtalanság, Ijedtség, Igazmondás, Jóakarat, Jogszerűség, Jókedv, Jóság, Jótett, Kapzsiság, Képesség, Kérés, Kétség, Kétségbeesés, Kiábrándultság, Kibúvó, Kihasználtság, Kijátszás, Kirekesztettség, Kiszámíthatóság, Kitartás, Körültekintés, Közösség, Különlegesség, Küzdelem, Küzdeni akarás, Labilitás, Lehúzás, Lelkierő, Lelkiismeretlenség, Magány, Megfelelési kényszer, Megszokás, Megtévesztés, Mentség, Merészség, Mókuskerék, Napról-napra élés, Nemtörődömség, Odafigyelés, Önbizalomhiány, Önsajnálat, Önsors rontás, Önteltség, Önvédelem, Önzés, Önzetlenség, Ördögi kör, Őszinteség, Összeszedettség, Összetartás, Panaszkodás, Parttalanság, Pánik, Példamutatás, Pozitív kisugárzás, Remény, Reménytelenség, Riadalom, Segítségnyújtás, Siker, Sikertelenség, Szenvedély, Szenvedés, Szeretet, Szeretetéhség, Szomorúság, Támogatás, Tisztelet, Tisztesség, Túlélés, Változás, Zárkózottság.
Befejezésül azt hiszem, ideillenek Kalkuttai Teréz anya Himnusz az Élethez c. sorai:
Az Élet egyetlen esély – vedd komolyan!
az Élet szépség – csodáld meg!
az Élet boldogság – ízleld meg!
az Élet álom – tedd valósággá!
az Élet kihívás – fogadd el!
az Élet kötelesség – teljesítsd!
az Élet játék – játszd!
az Élet érték – vigyázz rá!
az Élet vagyon – használd fel!
az Élet szeretet – add át magad!
az Élet titok – fejtsd meg!
az Élet ígéret – teljesítsd!
az Élet szomorúság – győzd le!
az Élet dal – énekeld!
az Élet küzdelem – harcold meg!
az Élet kaland – vállald!
az Élet jutalom – érdemeld ki!
az Élet élet – éljed!
Csaba Anna-Mária
Előfizetés a magazinra Médiaajánló Feliratkozás
