KOMMENTÁR – MIALATT A DIVATBOLTOK ZÁRVA VANNAK
Michael Werner/ TextilWirtschaft
Megjelentek az első csődhírek. Mások állami védőintézkedésekben reménykednek. Alig három hete tartanak zárva a divatüzletek, és máris ritkulnak a sorok.
Itt most az sem segít, hogy Olaf Scholz pénzügyminiszter nap, mint nap újabb milliárdos csomagokat és hitelprogramokat jelent be. Mindez nem lesz elég, véli Steffen Jost a BTE elnöke.
Sokan talpon fognak maradni, de sokan nem”
Mindent elural a félelem. Mindenhonnan segélykiáltások hallatszanak. Egyszerre emelik fel hangjukat a gáncsoskodók, a panaszkodók és a kritikusok. Mi tehetünk róla! Mi idéztük elő a bajt!
Igen, igazuk van. A mentőcsomagok minden szükségessége ellenére:
a válság brutálisan felszínre hozta azokat a bajokat, amelyekben a szakma alapvetően továbbra is szenved. Túl sok áru, rosszul elosztott árukészlet, tehetetlen rendszerek, abszurdan bonyolult és túlságosan drága folyamatok. Ahelyett, hogy a piacokat karcsún és tisztán vezetnénk, elsősorban a sokmárkás kereskedésekben képlékeny és túlszabályozott intézkedések tömegét honosítottuk meg, ami most térdre rogyasztja a rendszert.
Árucsere, bizományosi ügyletek – becslések szerint a szükségesnél 20%-kal több termékvolument próbáltunk rásózni az emberekre, ami olyan eszköztár felállítását vonta maga után, amely nem erősíti, hanem instabillá teszi a divat üzleti modelljét. Mindezek következményeit már láthatjuk.
Minderre majd visszatérhetünk, ha a legrosszabbon már túl leszünk. Itt majd a jövő fog dönteni. A mostani helyzetben csak a megmentés lehet napirenden.
Leállt az egész ágazat. A következmények drámaiak. A tervezett bevételeket nem lehet elérni. A kollekciók elértéktelenednek. A likviditást tovább terhelik a készenlétben tartott kiszállítások és a várható, megrendelt áruk. A hónapokon át tervezett, rég beindított és finanszírozott termelési folyamatok nem változtathatók egy csapásra rugalmassá. Mindenütt tornyosulnak a költségszámlák, amelyeket aligha lehet tovább tologatni.
Nehéz a helyzet. Sokaknak egyenesen rendkívül veszélyes. Mindenki ötletel, próbálja megosztani a kínlódást. Kezdeményezésekből nincs is hiány. Ám egyvalami napról napra világosabban látszik: a szakma nagy része önmagától nem tudja megoldani a problémát. Még a jó fizetőképességgel rendelkező vállalatok is veszteségbe csúsznak.
A rövidített munka után járó bér, a bérleti díjak enyhítése, banki kölcsönök – jó szándékú, gyors intézkedések, amelyek mindent összevetve mégiscsak kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy a keletkezett és egyre növekvő károkat kiegyenlítsék. Folyamatainak komplexitása teszi a legérzékenyebbé, egyszersmind legsebezhetőbbé a belvárosi kereskedések divatpiacát.
Ezt az állapotot az állam idézte elő. Mindenki egyetértően együttműködött. Ezért egyszerű a képlet: a hiteltörlesztések elengedése és közvetlen segítségnyújtás, a már bekövetkezett és a még várható értékmegsemmisülés kompenzálása nélkül a divatágazat nagy része nem tudja túlélni ezt a válságot. A labda ismét Berlinben pattog – nem először.
