Blog

Egyetlen jótett sem marad büntetlenül

James Agate színikritikus

Szerencsére megúsztam!

Nyitókép:  Zimmerstrasse, kilátó Kelet-Berlin felé a Berlini Falnál. Háttérben a Checkpoint Charlie. Fortepan / Urbán Tamás

Váratlan – ismeretlen látogató

Egy izgalmas, élménydús nyár után szeptemberben elkezdődött az egyetem. Élveztem, gyorsan találtam barátokat. Egy őszi estén csöngettek, az ajtóban egy német lány állt, terhesen, nagy pocakkal. A levelezőpartneremre hivatkozott, tőle kapta a címemet, és kérte, és kérte, hogy nálunk várhassa meg a barátját, aki pár nap múlva érkezik. Azt mondta, orvostanhallgató. A szüleim befogadták, így nálunk várta a barátját. Eltelt pár nap, és mivel a fiú nem érkezett meg, elmentem vele a Keletibe, és megvettük a hazafelé szóló vonatjegyét, az állapotára való tekintettel lefoglaltunk egy hálókocsi-helyet is. Szerencsémre! Ezt ugyanis valamilyen füzetben vezették, beleírták a nevét a lefoglalt helyre. Azonban a barát éjjel becsöngetett, a lány nagyon örült, és elmentek. Soha többé nem hallottam róla.

Rendőrségi kihallgatás

Aztán pár hónappal később ismét csöngettek, és egy rendőr állt az ajtó előtt, értem jött, hogy bevisz a kapitányságra. Nem volt vita. Édesapám el akart kísérni, de nem engedte. Viszont elárulta, hogy a Tolnaiba megyünk. A ház előtt álló rendőrautóval   vittek el.

Kiderült, hogy a német lányt keresik, aki nem utazott vissza az NDK-ba – feltehetően disszidált. Az NDK-s hatóságok keresték meg a magyar hatóságokat, mivel magyarországi meghívóként az én nevem és címem volt megadva. Arról faggattak, milyen kapcsolatban álltunk. Az volt a feltételezés, hogy biztosan az egyik csoportom tagja volt, akit megsajnáltam, és megígértem, hogy meghívom, így segíteni fogok neki a disszidálásban. Ezt tagadtam, hiszen sosem küldtem meghívólevelet. Többször elhangzott, hogy remélik, az igazat mondom, mert vannak másfajta eszközeik is. Mindenesetre ezt gyorsan ellenőrizték, és kiderült, hogy az NDK-s hatóságok hibáztak, meghívólevél nélkül – csak név és cím megadása után kapott utazási lehetőséget.  Mivel ugyanabban a városban lakott, ahol a levelezőpartnernőm, valószínűleg tőle származtak az engedélyhez szükséges adataim.

Happy end

Nekem viszont eszembe jutott a jegyvásárlás, ellenőrizték, és szerencsére megtalálták a foglalását a pénztárban. Mivel nem kapott tőlem meghívólevelet, és előkészítettük a visszautat, a dolog számomra befejeződött. Kiengedtek. Édesapám az épület előtt várt rám.

Ijesztő volt a kihallgatás, ám a rendszerváltás után alaposan megváltozott a véleményem, hiszen kirúghattak volna az egyetemről, megúsztam a zsarolást, beszervezést is. Így utólag azt hiszem, hálás lehetek ennek a rendőrtisztnek.

Sem a disszidens lány, sem a levelezőpartnerem nem jelentkezett soha többé!

Nem voltak kíváncsiak arra, számomra mi lett a következménye a dolognak, mi történt velem. Néha eszembe jut, hogy tudtak ilyen könnyen továbblépni. Alávaló dolognak tartom, hogy később, az újraegyesítés után sem jelentkeztek, hiszen, ha az akkori NDK-s törvényekből, eljárásokból indultak ki, elképzelhették, mi várhat rám. Egy életre tönkre tehettek volna!   

Utóirat: Egyszer évekkel később véletlenül a Tolnai utcai rendőrségi épület elé keveredtem, és amikor megismertem az épületet, rosszul lettem.

Csaba Anna-Mária

Előfizetés a magazinra Médiaajánló Feliratkozás

Szóljon hozzá

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .