KEREKASZTAL BESZÉLGETÉS
A BKIK Kézműipari Tagozat XVIII. Ruha, Textil, Bőripari és Művészi Kézműves Osztály, a Magyar Ruházati Ipartestület és A Magyar Kézművességért Alapítvány kerekasztal-beszélgetésre hívta az érdeklődőket 2022. november 17-ére, a BKIK székházba.
A felvetett téma sok érdeklődőt vonzott, a legtöbben Budapestről, de Győrből, Debrecenből is érkeztek résztvevők, a megjelentek aktívan bekapcsolódtak a beszélgetésekbe.
A szervezők nem véletlenül választották a felvetett témát.
A ruhaipar egy szegmense, az egyedi ruhakészítés, a szabóság mára elhaló szakmának számít. A nemzetgazdaság nem tartja fontosnak sem az oktatását, sem a gyakorlati képzés felkarolását.
A rendezvényt László Sándor a BKIK alelnöke és Lőrincz Gergely a BKIK Kézműipari Tagozat elnöke nyitották meg. Stumpf Imre a Magyar Ruházati Ipartestület elnökségi tagja, női szabómester véleménye szerint
„a szabósági munka a legkörnyezetvédőbb, mert a lehető legkevesebb hulladékkal készíti el azt az öltönyt, kosztümöt, ruházatot, amit a megrendelő kér, és azt a ruházatot hosszú-hosszú évekig hordja.
Ezek az öltözetek nem dobódnak el oly gyorsan, mint a tömeggyártásban készülő, épp az aktuális divat szerinti sorozatgyártott, sokszor rossz minőségű ruhadarabok.
A jelenlévők meghallgathatták Dr. Vass László Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala munkatársától a védjegyoltalommal és a földrajzi árujelzőkkel kapcsolatos fontos információkat. Kérdések hangzottak el a tervezők által készített ruhadarabok nemzetközi levédésének lehetőségeiről.
Tóth Erika Katalin a BKIK Kézműipari Tagozat alelnöke, a XVIII. Osztály elnöke viseletkészítő női szabómester bemutatta a kamarai rendszert, az Osztály elnökségét. Hangsúlyozta, hogy az elnökség a mindennapokban áldozatos munkával képviseli az elhaló szakmákat: a szabómesterséget Mészáros Erika női szabómester – modellezést, szériázást, a gomb- és paszománykötést, mely utóbbit Tóth János képvisel egyedül Magyarországon, Laza Gáspárné – aki az oktatást képviseli, mint ruhaipari mérnöktanár.
A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a SZAKMA az utolsó 24.órájában van. Nagyon kevés diák érdeklődik a szabószakma – az új szakképzési törvény szerint divatszabó szakma – és a ruhaipari részterületek iránt. (részszakképesítések: munkaruha-készítő, lakástextíl-készítő, textiltermék-összeállító).
Komoly kampányra volna szükség a pályaorientáció területén. Példaképeket kellene bemutatni a fiataloknak.
A nappaliképzésben és a felnőttképzésben végző szabók nem vállalják a mesterképzéssel járó anyagi- és munkaidő-ráfordítás terheit. A szabók, a szabómesterek kiöregedtek, van olyan megye, ahol a kamarai felmérés szerint egyáltalán nincs a látókörben sem női, sem férfi szabómester.
- Kik fogják elkészíteni az egyéni megrendelők igényes, egyedi öltözeteit?
- Kik fogják elkészíteni a ruhatervezők megálmodott kreációit?
- Kik fogják elkészíteni a minősített hagyományőrző katonai csapatok egyenruháit?
- Kik fogják elkészíteni a lakások belső enteriőreibe tervezett textileket?
Az új szakképzési törvény szerint a gyakorlati képzőhelyen a tanulót alkalmazni kell, munkabért kell adni neki, és minden egyéb a Munkatörvénykönyvben szereplő juttatást meg kell adni számára. A gyakorlati képzőhelynek kell felkészítenie a tanulót a szakmai vizsgára. A törvény feltételezi, hogy a gyakorlati képzőhelyen olyan szakember van, aki tisztában van az új Képzési Kimeneteli Követelménnyel. Ennyi terhet azonban nem tudnak a kicsi szabóságok bevállalni, de mára már a nagyobb ruházati üzemek sem. Szükség volna az állam támogatására, hogy a fent nevezett terheket, ne a mester, ne az üzem viselje.
A jelenlévők megfogalmazták, hogy a kézivarrás, a gépivarrás, a szerkesztés, modellezés nagyon fontos tudás, a gépivarrást kivéve többszáz éves tudás, melyet nem volna szabad, veszni hagyni. Ugyanígy a további kézműves társszakmákat sem (kalapos, kesztyűs, cipész, ortopédcipész, bőrdíszműves).
Fontos tudás lenne a szakmai ismeretek megszerzésén túl az önmenedzselés, a sikeres értékesítés elsajátítása is. Jelenleg a kiváló marketingtudás révén elsöprő sikert arathat egy termék, elfedve a vásárló elől a kevés, silány szakmai ismeretek alapján elkészített munkát. A vevő csak a csillogást látja, a folyamatosan a szeme elé kerülő termékkel találkozik anélkül, hogy megismerné a valódi értékeket.
A rendezvény fontosságát támogatta Walek Gabi A Nemzeti Divatliga Magyarország elnöke. „Együtt könnyebb, az érintett szakmán belül mindenki hozzáteszi a részét, de ehhez olyan átgondolt, döntéshozói stratégia is kell, amely felismeri a tényleges igényeket és ehhez igazítja az intézkedéseket, kezdve a szakmai utánpótlás oktatásától a piaci lehetőségek kiaknázásáig.
S.Hegyi Lucia a Luan By Lucia Divatház tulajdonosa elmondta, hogy ő az a kivétel a divattervezők között, aki mindig tudta mi a cél, annak rendelt alá mindent. Női szabómesterként kezdett el tervezni. Tehát ismerte és alkalmazta az alapokat és ezt most is elvárja azoktól a leendő tervezőktől, akik a Divatháznál szeretnék a szakmát megtanulni.
Derencseva Nati a NANASZ tulajdonosa – fiatal tervezőként ismertette a kezdeti nehézségeit, a kiváló munkatársak értékét. Felajánlásában ismertette a pályaorientációs elképzeléseit, melyeket a cég stúdiójában kívánnak megvalósítani.
A Kerekasztal részvevői határozott kérésként fogalmazták meg, hogy a rendezvényen elhangzott problémák kerüljenek tovább magasabb szakmai szintekre, hogy végre meghallják az illetékesek
támogatás, egészséges pozitív változás nélkül a SZAKMA el fog tűnni!
(BKIK Kézműipari Tagozat)
