Business

Fashion Revolution Week – kerekasztal-beszélgetés

Divatforradalom Hét (FRW) 2022 ápr.18-24 között

A textil-, konfekció, – és divatipar jövőjének alapja a hazai gyártási háttér, ezért fontos, hogy aktív párbeszéd jöjjön létre a gyártói oldal, valamint a döntéshozók között.

A FRW alatt a “Tabuk nélkül a textil- és konfekcióiparról – iparági helyzet a gyártók szemszögéből” címmel indítottuk el azt a sorozatot, amelynek célja, hogy a gyártók szemszögéből elemezzük az iparági helyzetet és a narratívák helyett megszólítsuk a már hosszú évek tapasztalatával rendelkező üzemek, gyárak és érdekképviseletek vezetőit, hogy őszintén elmondják véleményüket és javaslataikat. Ennek a sorozatnak a részei a – nemcsak a szakmai közönség felé nyitott – gyárlátogatások, kerekasztal-beszélgetések és interjúk.

A kerekasztal résztvevői:

Moderátor: Dobos Emese újságíró és kutató

A kerekasztal „háziasszonyai”:

  • Mányiné dr. Walek Gabriella, a FR ország koordinátora, a FR nemzetközi Policy Making Group tagja,
  • Hannauerné Szabó Anna, a VOSZ Textil és Ruházati Ipari Szekciójának elnöke, az INNOWEAR-TEX Kft ügyvezető igazgatója

fashion-revolution-hungary-2022-kerekasztal-divatmarketing

A kerekasztal beszélgetésre meghívott további résztvevők:

  • Kokasné Dr.Palicska Lívia az Innovatext Zrt vezérigazgató, a Magyar Könnyűipari Szövetség elnöke
  • Ecker Gabriella, a TMTE ügyvezető főtitkára
  • Hatos Zoltán, az Unicon Ruházati és Szolgáltató Zrt.operatív igazgatója
  • Medgyessy Ildikó, az Elegant Design Zrt. cégvezetője
  • Bogdánovics Dóra, a Rose Kft ügyvezető igazgatója
  • Angyal Károly, Ezerkéz Bt tulajdonosa
  • Tóth Mihályné, az Eco-Vill-Text Kft ügyvezető igazgatója
  • Szabóné Erzsébet, az Axamo Kft. tulajdonosa

Sajnos a döntéshozói kör – a meghívás ellenére – nem képviseltette magát, de a sorozat folytatódni fog, remélve, hogy a problémák és a megoldási javaslatok nyitott fülekre találnak.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői többek közt ezekre próbáltak választ adni:

  • A hazai ruházati gyártás szemszögéből hogyan változott az iparág profitabilitása, a gyorsan forgó divattermékekhez fűződő viszonya és például a tárgyalási pozíciója a megrendelőkkel szemben?
  • Az elmúlt két évben, amit meghatározott egyfelől a pandémia, most pedig az orosz-ukrán háború, hogyan jelent meg a hazai ruházati gyártóknál a befogadás, a segítség és a szolidaritás? Milyen hatással voltak, vannak ezek a gyártókra?
  • Mit tartanak a gyártók szemszögéből a legnagyobb kihívásnak, a legnagyobb nehézségnek? (beleértve a munkavállaló oldallal kapcsolatos problémákat, kisgyerekes édesanyák foglalkoztatása, szakképesítés, stb).

Dr.Kokasné Dr.Palicska Lívia szerint a pandémia eleji általános sokk után, az E-kereskedelem beindulásával mérséklődött ez a probléma.  Az EU a textil- ruha, bőr és cipőipar környezetre való hatásai miatt ennek az iparágnak a zöldítésével is foglalkozik, elsősorban a körforgásos stratégiák kialakításán keresztül. Nyilván fontos szempont, hogy kinek, hogyan lesz érdeke a fenntarthatóság felé haladni, hiszen ott vannak a fast fashion cégek is.

Ecker Gabriella felhívta a figyelmet, hogy ha nem lenne fast fashion, és mindenki csak fenntartható módon gyártana, csökkenne a gyártás, gyártatatás volumene is, ezáltal az iparág is összezsugorodna. Nehéz feladat ugyan, de meg kell találni az egyensúlyt, hogy a bolygó és az emberek is jól járjanak. Említette azt is, hogy ez az iparág nem homogén, a körülmények is különbözőek, ezt is figyelembe kell venni.

A fast fashion és a mennyiségi termeléshez kapcsolódott Hatos Zoltán válasza, 25 évig dolgoztak egy cégnek, amely 25.000 db cikkből álló mennyiséget gyártatott náluk. Ő komoly problémának a textilhulladék kérdését tartja, mert ha gyáranként csak 10 %-os hulladékkal dolgoznak, ennek az összmennyisége iparágon belül is óriási és még mindig nem megoldott ennek az egész mennyiségnek az újrahasznosítása, feldolgozása. Nem igazán tartja jónak a second hand kérdését Magyarországon, nagyon nagy mennyiségek jönnek be, amelyek aztán újabb hulladékot képeznek.

A fenntarthatóság, újrahasznosítással kapcsolatban igen találó megjegyzése volt Szabóné Erzsikének, hogy más szemléletmódra van szükség, a hulladékgazdálkodást, a saját hulladék kezelését, de a ruházkodást is illetően is. Meghívta a résztvevőket a kis múzeumába, ahol 100-150 éves ruhák is vannak, a régi len, kender anyagok tartósak, jó minőségűek, de ma már inkább a mennyiségen, a sok ruha vásárlásán van a hangsúly. A gyárak a megélhetésért küzdenek, talpon akarnak maradni, de a rendelésállományok inkább csökkennek, az energiaárak pedig nőnek. Utóbbi problémát mások is említették.

Bodnánovics Dóra elmondta, hogy ők magasabb árkategóriáju terméket gyártanak, amely fenntartható, de pontosan ezért az alapanyagok drágák, és mivel magyar gyártásról van szó, az áraik is magasabbak, így az ő helyzetük sem egyszerű. A fenntartható ruházati termékeknél külön költségtényező a tanúsítványok beszerzése.  Jó gyakorlatként említette, hogy van olyan svéd partnerük, aki újrahasznosítással szőnyeget készít a már általuk nem hasznosítható anyagokból, termékekből és a továbbiakban ilyen együttműködéseket is keresnek.

Általánosságban elmondható, hogy a pandémia minden gyártó számára újabb kihívásokat jelentett, a munkavállalókat illetően is. Tóth Mihályné számára ez tényleg kihívást jelentett, mert egy rugalmas munkarendszert kellett kialakítania a gyermekes varrónők részére, az online oktatás, a covid miatti betegségek sokszor nehezen megoldható munkaerő-kimaradást okoztak. Angyal Károly kiadta a varrógépeket otthonra a dolgozóknak, hogy ne legyen termeléskiesésük. Komoly problémának tartja, hogy nem kapnak állami támogatást, nem igazán látja az érdeklődést a problémáik iránt a döntéshozói körből.  Több segítséget vár olyan speciális helyzetre vonatkozóan is, ha például egy vevő megbízhatlansága miatt több varroda is pénzügyi problémákba ütközik. Általánosságban gondot jelent, ha a vevő 30 napra fizet, vagy erős áralkuval lenyomja az árakat.

Hatos Zoltán szerint a jelenlegi közbeszerzés kvázi a gyártók kizsákmányolása, ő semmiképpen nem vállal ilyen munkát.

Volt szó arról is, hogy a külpiacra jutás esélyei sokak számára korlátozottak, a korábbi szervezeti struktúrák teljesen átalakultak, nagyon fontos lenne olyan támogatás, amely lehetővé tenné nemcsak a kiállításokon való részvételt, hanem a szakmai utakat, kiállítások megtekintését is, önálló, nem más célhoz kötött, kereskedelemfejlesztési támogatásként. Dr.Kokasné Dr.Palicska Lívia és Ecker Gabriella említette, hogy a HEPA-val kötöttek egy együttműködést, ennek részletezésére az idő hiányában nem került itt sor.

A háborús és menekülthelyzetet illetően a beszélgetőpartnerek még keresik az ukrán munkavállalók elhelyezésnek lehetőségét, hiszen például Kárpátalján kiváló ruhagyárak működnek és onnan is jönnek menekültek, de ez néha komolyabb ügyintézést is igényel – a munkavállaló részéről is. Dr.Medgyessy Ildikó elmondta, hogy ők is dolgoztattak Munkácson, Ungváron, Beregszászban és nagyon jó minőséget biztosítottak az ottani üzemek. Szerinte is vannak még az iparág jövőjére erősen ható problémák, amelyekkel foglalkozni kell, ilyen a szakmai utánpótlás hiánya, mert szakemberek nélkül nem lesz iparág és nem lehet csak importból behozni ruhákat. A pandémia miatt egyébként is volt munkaerő-elvándorlás, sokan a pandémia lecsengése után sem jöttek vissza. A szolidaritás kapcsán említette, hogy nagyobb a vállalatok közötti egyeztetési és segítői hajlam, például kapacitáskeresésben, kapacitásátadásban, gépkölcsönzésben, jobb együttműködések alakulnak ki. 

Bár ez a beszélgetés elsősorban a gyártói oldallal foglalkozott, de Hatos Zoltán kérte, hogy a kereskedői oldallal is foglalkozzunk, hiszen ők határozzák meg, hogy végül mi kerül gyártásra és eladásra.  Ahogy Tóth Mihályné szerint is sokszor a kereskedőknek bármennyire is tetszik a minden szempontból fenntartható és jó minőségű fehérnemű kollekciója, az ár hallatán közlik, hogy nem lesz eladható.

Ha a divatiparnak a fenntarthatóság, a körforgásos divat felé kellene elmozdulnia, ebben a kereskedőknek is fel kell vállalnia egy un. katalizátorszerepet, és ezzel az oldallal is kell érdemben foglalkozni nálunk is.

Fontos kérdés, hogy a jogszabályok mennyire segítik azokat a textil- és ruházati cégeket, akik fenntartható, etikus, környezettudatos koncepciókkal dolgoznak, illetve ilyen termékeket állítanak elő?

Mányiné dr.Walek Gabriella megemlítette, hogy nem igazán találni új információkat ezekről a kérdésekről, pedig a jogszabályok fontosak az iparágon belüli változások gyorsításában. A Fashion Revolution Policy Making csoportban ezekkel a kérdésekkel már foglalkoznak és a FRHungary blogjában is már foglalkozni kezdtek ezzel a kérdéssel: https://www.fashionrevolution.org/uj-jogszabalyok-a-divatiparban-2022-vegre-a-valtozas-eve-lesz/ .

Megemlítették a Stella McCartney által is támogatott amerikai új jogszabálytervezetet, a „The Fashion Act”-et, amely előírná a márkák számra, hogy közöljék az üvegháztartást okozó gázok kibocsátásának, különböző energia- és műanyaghasználatuknak a mértékét, illetve a vegyszerkezelésükre vonatkozó információkat, továbbá kötelező átvilágítást kell alkalmazni az ellátási láncban, a béreket illetően is jelentést kell írni. Az EU is új jogszabályokat tervez, de a környezetvédelemben elöljáró országok, pld. Svédország, Dánia vonatkozó jogszabályait is érdemes megvizsgálni.

Dr.Kokasné Dr.Palicska Lívia a beszélgetés során felhívta a figyelmet a Tex2Green önértékelő kérdőívére, melynek célja, hogy a vállalkozások képet kapjanak arról, hogy hol is tartanak a környezetvédelmi célkitűzéseik elérésében, illetve mennyire felkészültek a humánökológiai- és egyéb termékvédjegyek alkalmazására.

A kerekasztal beszélgetés után 16.00 órakor a VOSZ éves közgyűlését tartotta a VOSZ-tagoknak, ahol Hannauerné Szabó Anna külön is foglalkozott a tagokat érintő kérdésekkel és az aktuális teendőkkel.

Mányiné dr.Walek Gabriella

Előfizetés a magazinra Médiaajánló Feliratkozás

Szóljon hozzá

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .