Nálunk is ki vannak téve, mesélek a gyerekeknek, unokáknak róluk. Sajnos sok dolognak már sosem fogunk tudni utánajárni, de legalább a meglévő emlékeket megőrizzük.a
Csaba (Cselényi) Anna-Mária

Köszönöm, hogy utána jártál, és nem sajnáltad a fáradságot. Sokat Nekem se meséltek, nagyon féltettek bennünket a
z elmult rendszertől. Én is naponta nézem a falon Nagyapám és a Nagymamám képeit.
Még egyszer köszönöm.

Szerencsés vagy Ildikó, hogy ismerted őket. Nálam – nálunk épp az a szörnyű, hogy édesapám nem ismerte, nem emlékezett az édesanyjára, és ugyan 16 éves volt, amikor az édesapja is meghalt, de őt elküldték vidékre internátusba tanulni, ahonnan csak 20 éves korában lépett ki, tehát nem volt ismerete ezekről az évekről. Csak az internátusról szokott mesélni.