„Amennyire szomjazzuk az elismerést, annyira rettegünk a bírálattól.”
(Selye János)
A nyomtatott újságkészítés során van, hogy többször is kinyomtatom az újságot, így sokkal hamarabb észreveszem a javítanivalókat. Irigykedve hallgatom a munkatársaimtól, hogy ők képernyőn olvasva is észreveszik, gyűjtik, megjegyzik a hibákat. Többször próbáltam én is, tudom, hogy abszolút nem környezetbarát megoldás, de nálam nem működik, nem megy másképp.
Ebből adódóan aztán szépen gyűlnek a papírlapok egy dobozban, hátha fel lehet majd használni őket valamire. Gondoltam, talán pl. egy óvodában örülnének neki. Készültem is, hogy valahová beadom, de mindig elmaradt. Az unokáim tudják, hol tartom, és ha nálunk vannak, felszaladnak az „irodába” és innen vesznek el rajzoláshoz, mostanában leginkább repülőkészítéshez papírt. De nem eleget.
Nemrég kiderült, hogy az iskolában is örülnek ennek, oda is be lehet vinni az egyik oldalán üres papírt, így egy dossziéban odaadtam a nagyobbik – harmadikos Gabónak az egész kupacot.
A múlt héten jött hozzánk németet gyakorolni, egyszer csak megjegyezte, hogy ugye tudom, hogy az iskolába bevitt papírok között volt egy csomó MEZTELEN kép, bugyis és melltartós oldal is. A homlokomra csaptam, AJAJ a FEHÉRNEMŰTRENDEK! Hát erre valóban nem gondoltam!
Kérdeztem, mit szóltak a gyerekek? Azt mondta, a fiúk örömmel nézegették, nagyon tetszett nekik! És a tanító néni mit szólt, kérdeztem némi aggódással. Nevetett, mondta Gabó.
Szóval baj nem lett belőle, sőt elismerést kapott a gyerek a többiektől. Adtam neki egy „igazi” – nyomtatott újságot, arra kértem, vigye be és mutassa meg az osztálynak, hogy ez az eredmény, ez készült a rajzolós lapok másik oldalából. Kíváncsian várom, még nem tudom, valóban bevitte-e.
