Business

Elhunyt Dr. Rusznák István emeritus professzor (1920-2019)

2019.március 20-án 100. életévében örökre eltávozott közülünk a több generáció által nagyra becsült kiváló és mindvégig fáradhatatlanul dolgozó, rendkívül nagy tudású emeritus Professzor Úr. A lesújtó és szomorú hír futótűzként terjedt a szakmabeliek körében, sajnálatosan egyértelművé vált, hogy pótolhatatlan veszteség érte mindnyájunkat.

1920.január 28-án született Budapesten. A Rákócziánumban, az Érseki Katolikus Reálgimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, ahol németül, latinul és angolul is tanult. Szülei a Goldberger-gyárban dolgoztak, így a textilkémia iránti érdeklődésnek megfelelően tanult tovább az érettségi után. A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudomány Egyetem (későbbi ELTE) Bölcsészettudományi Karán (későbbi ELTE) 1942-ben okleveles vegyészként végzett, ő is az óbudai textilüzem dolgozója lett. Munka mellett a Műegyetemen tovább képezte magát. A cellulózkémiai kutatások elkötelezettjeként 1944-ben védte meg – Dr. Csűrös Zoltán professzor irányításával készített – doktori értekezését a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Közben az óbudai Goldbergerben a vegyi-laboratóriumot vezette, majd a filmnyomó üzemvezető-helyettese volt. Ezután a Goldberger-gyár kelenföldi részlegének előkészítő-fehérítő üzemébe vezetett útja, ahol üzemvezető lett.

1950-től az akkor alakult Textilipari Kutató Intézet kémiai osztályvezetője lett, egyúttal az Állami Műszaki Főiskola Kémiai Tanszékének tanszékvezető tanáraként is tevékenykedett. 1951-től e főiskolai tanszék is a Budapesti Műszaki Egyetembe integrálódott és a Vegyészmérnöki kar Gyakorlati Kémia Tanszékeként működött tovább. Közben Rusznák István – a 60-as évek közepén – a kairói egyetemen is oktatott és részt vett az egyiptomi textilipari kutató intézet létrehozásában. A külföldi kiküldetésből visszatérve, egyetemi oktató tevékenysége mellett a Textilipari Kutató Intézet főosztályvezetője volt 1969-ig.

A cellulózkémiai kutatásokat folytatta, ezekben a témakörökben 1959-ben kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori cím eredményes megvédése következett. A Csűrös professzor által vezetett műegyetemi Szerves Kémia és Technológia Tanszéken 1965-ben docens, majd egyetemi tanár lett. 15 éven át volt dékán helyettes a vegyészmérnöki karon. Csűrös professzor nyugállományba vonulása után 1971-1990 között a Budapesti Műszaki Egyetem Szerves Kémia és Technológia Tanszékének tanszékvezető professzora volt. Tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán is. Nyugdíjba vonulása után emeritus professzorként folytatta oktató és kutató tevékenységét.

Az első hazai folyamatos fehérítő-gépsor létrehozása

1954-ben Kossuth-díjban részesült a Goldberger kelenföldi fehérítő üzemében – néhai Dr. Bonkáló Tamással közösen – megvalósított folyamatos fehérítő-gépsor kifejlesztéséért. Addig csak a kisebb termelékenységű, szakaszos lúgos-főzést, fehérítést magába foglaló előkészítő-fehérítő technológiát tudták alkalmazni a nyers pamutszövetek feldolgozásakor. A napi 70 ezer fm-es fehérítőkapacitás kevésnek bizonyult, sokkal több nyomóalapanyagra volt szüksége az óbudai gyárnak (a háború utáni áruhiány miatt egyre több kikészített méterárura volt igény). Amerikában foglalkoztak folyamatos pamutszövet fehérítéssel, amelyben a telítők mellett a pihentető-tornyok (az alakjáról ún. „J”-torony) tették lehetővé a folyamatos termelést. Professzor Úr az Amerikai Követség könyvtárában jutott hozzá az idegennyelvű szakirodalomhoz, aminek tanulmányozása széleskörű nyelvtudása alapján könnyen ment. Hazánkban, de a kontinensen sem volt ismert ilyen eljárás, amellyel a napi 200 ezer fm-es fehérítési teljesítmény elérhetővé vált. Az elhatározást tett követte: Rusznák professzor szolgáltatta a technológiai ötleteket, Bonkáló Tamás (a Textilipari Kutató Intézet munkatársa) hozta össze a korántsem egyszerű technikát. 1951-ben – a világháború utáni anyaghiány miatt – pl. a textilgépekhez szükséges rozsdamentes acéllemezeket megrongálódott vasúti hűtőkocsik, vagy éppen a pusztulást szenvedett vendéglők pultjainak bontásából nyerték. 1952 év vége volt a határidő, ekkor kellett zavartalanul működni az új nagykapacitású fehérítő gépsornak. A helyszűke miatt a gépsor részei nem egyvonalban helyezkedtek el, a textilköteg-pálya többször jelentősen irányt váltva haladt. A Goldberger selyem-fehérítőjében ill. nyomó-üzemének laufer-mosójában korábban Bonkáló doktor által kialakított „J” tornyok szolgáltak a modell-kísérletek hátteréül. A klapókból (lazafűzésű, facsaró hengerpáros kötegmosógép) és fém- ill. fa pihentető-tornyokból összeállított gépsor a lúgos lefőzés, a hipokloritos fehérítés és a befejező műveletek folyamatos végrehajtását tette lehetővé, nagy termelékenységgel. Egy hónappal ugyan késtek a gépsor átadásával – amit az 1950-es években szigorúan vettek -, azonban a Kossuth-díj átadási ünnepségre érkezett meghívó. A sikeres kelenföldi „Rusznák-Bonkáló féle” folyamatos fehérítő-gépsorból továbbiakat a Szombathelyi Pamutiparban és a Budakalászi Textilművekben is üzembe-állítottak.

Fáradhatatlan kutatótevékenység, elnöki és bizottsági funkciók

Számos kutatása kiemelkedő eredményekhez vezetett. Hatvan szabadalom fűződik nevéhez. A korábban Csűrös professzor által vezetett, a Magyar Tudományos Akadémia műegyetemi tanszéki kutatócsoportját is hosszú ideig irányította. Találmányai közül a nemzetközileg elismert termotex-elv kidolgozása, ill. bel- és külföldi üzemi hasznosítása a legjelentősebb. Ennek lényege arra vezethető vissza, hogy a szálasanyagok szubmikroszkópos üregeiben mindig előforduló víztartalom melletti levegő jelenléte akadályozza a textília nedvesedését a fehérítés, színezés és további vegyszeres kikészítő-műveletek során. Főként a forró fürdőkbe merülő textilanyag esetén a pórusokban levő levegő expandálódik, a kiáramló mikrobuborékok pedig egyenesen útját állják a színezékeknek, kemikáliáknak (behatolásuknak gátat szabnak). Rusznák doktor felismerte, hogy az elvileg száraz textília nedves telítések előtti, 100 oC feletti felmelegítésével kedvezően megváltoztatható a szálasanyag parányi részeinek víz- ill. légtartalma. Amennyiben a kívánt mértékű felhevítés után késedelem nélkül kerül a meleg- ill. közel forró vizes fürdőkbe a kelme, úgy a minimális nedvesség vízgőz formájában kondenzálódik, a levegő pedig a kontrakció miatt térfogatcsökkenést szenved el. E kettős hatás eredőjeként a szál pórusaiban vákuum alakul ki, ami a színező- ill. vegyszeres fürdőkkel történő nedvesedést nagyban elősegíti. Azonban az előidézett szívóhatás csak velejárója a termotex technológiának. A fő szerep a szálasanyag termikusan aktivált csoportjaira hárul, amelyek a kémiai reakciók optimális sebességét és egyenletességét biztosítják. A pamut- és lenszövetek hatékony nedves kikészítését (preparálások, színezés, stb.) megtestesítő szabadalom az országhatáron túl is nagy érdeklődést váltott ki, még német kikészítőüzemek is hasznosították.

Ötszáznyi publikáció, nagyszámú könyv és jegyzet fűződik Rusznák professzor nevéhez. Egyik jelentős munkáját, a szerzőtársakkal közösen összeállított Textilkémia I. és II.-t ma is használják a textilkémia elméleti és gyakorlati alapjainak elsajátításában. Saját és szerzőtársaival készített munkáinak nagy részét külföldön is kiadták. Előadásai – amelyeket hazai és külföldi egyetemeken, nemzetközi kongresszuson tartott – megszámlálhatatlanok, fáradhatatlanul vett részt a szakmai életben.

A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület (TMTE) alapító tagja.1974-től 1985-ig volt a TMTE elnöke, 1990-ig pedig tiszteletbeli társelnöke. A Kolorista Egyesületek Nemzetközi Szövetségének elnöke, majd alelnöke is volt hosszú évekig. Az MTA Szál és Rosttechnológia Bizottságának egy cikluson át titkára és több cikluson át elnöke volt, az akadémia Makromolekuláris Kémiai Bizottságának tagjaként is tevékenykedett és ezen belül alapító elnöke volt a Természetes Polimerek Munkabizottságnak is. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Tudományos Minősítő Bizottság munkájában is kivette részét, sőt a Kossuth-díj, majd az Állami Díj kitüntetések javaslattevő bizottságában is részt vett. Az ELTE arany-, gyémánt- és vasdiplomával ismerte el kiváló tevékenységét, a Budapesti Műszaki Egyetem és a Soproni Egyetem díszdoktora lett. A brit Kolorista Egyesület 1990-ban aranyéremmel tüntette ki. 

A tanszéki és akadémiai kutatócsoport munkájában élete utolsó napjaiig aktívan részt vett. A keze alatt diplomázott mérnökök és a többi hazai textilszakember, a TMTE vezetősége és tagsága nevében hálával búcsúzunk Tőle, amikor megköszönjük fáradságot nem kímélő oktató és kutató munkáját. Kegyelettel és tisztelettel emlékezünk kedves személyiségére, mindig segítőkész és derűs hozzáállására. Nyugodjék békében!

Kutasi Csaba