Bagatell
A régi családi okirataink között található ez az 1886-ból származó oklevél. Nagyon finom papíron, szép, kézzel írott kiegészítésekkel. Édesapám halála után kerültek hozzám a régi családi iratok, bevallom, nem nagyon foglalkoztam velük. Aztán pár éve egy kellemes családi ebéd után elővettem, és a fiatalabb családtagokkal végignéztük a mappát.
Engem korábban inkább az izgatott, hogy a nagymamám (szül. Oberländer Vilma) valamikor a század elején járt Amerikában. Ezt két hatalmas fa utazóláda is bizonyította, az egyiket édesanyám, a másikat a húga őrizte meg. Elfogadtuk tényként, sosem kérdezősködtünk. Már férjnél voltam, amikor elkezdett furdalni a kíváncsiság, vajon miért utazott, és pontosan hová? Miért jött vissza? De sosem kaptam választ, az unokatestvéreimet ez nem foglalkoztatta, és valószínűleg már sosem fogom megtudni.
Azon a vasárnapon figyeltem fel erre az oklevélre, és roppant büszke lettem, hogy a dédnagymamám 1882-ben tanítónői oklevelet szerzett. Képkeretbe tettük, hogy nehogy megsérüljön, és kikerült a falra, az én kisdoktori oklevelem mellé. Jókat mosolyogtam azon, hogy az oklevél csak tanítókra számított, a tanítónő kiegészítést kézzel írták rá.
Jó sok idő múlva, elkezdtem azonban számolgatni, és a néven gondolkozni. Valahogy nem stimmeltek a dátumok. Nagymamám, Oberländer Vilma 1884-ben, a dédnagymamám 1861-ben született, és Mária volt a keresztneve, szóval ő sem lehetett. Az a legvalószínűbb, hogy ő a dédnagyapám húga (szül. Vilhelmina) volt. Még időnként rákeresek az arcanum, illetve a családfakutató oldalakon, ki is lehetett, milyen rokonságban álltunk, de valószínűleg már sosem fog kiderülni, ahogy az sem, hogyan, miért került éppen hozzánk ez az oklevél.
Csaba Anna-Mária
