A kedvenc italom, a kedvenc pia
a jó öreg sztereotí-pia.
Ugye nő vagyok, mert vezetni nem tudok,
Meg a felsővezetékben úgyis elbukok.
Vagy szép vagyok, vagy okos. Ezzel meg vagyok lőve,
de inkább okos lehetek, mert nem vagyok szőke.
Hosszú láb? Nem kígyó (az Éva-bűvölő),
ha azt mondom a nő is ember: férfigyűlölő.
Magas vagyok, biztos nehezen pasizom,
mivel mikor épp nem modellkedem,
hátrafele zsákolva kosarazok
ki mindenkit, aki nem kell nekem.
Kemény Zsófi slammer, költő, író, aki nemcsak tehetséges, hanem elképesztően dögös is. (Slammer a slam poetry (szóbeli alternatív költészet) előadója, szabad tematikájú, ritmusos vers és próza művelője.) A tehetség talán nem meglepő, hiszen édesapja Kemény István József Attila-díjas magyar író, költő, édesanyja Szirmay Ágnes írónő. Ám egy dolog a családi “örökség”, egy másik pedig a művek mögött álló munka és kreativitás, amikkel Zsófi soha nem spórol.
Legutóbb egy másik, ritkán látott oldalát mutatta meg nekünk. A Ráday-kastély barokk stílusú falai között egyedi ruhákban pompázva lépdelt a festmények között. Egy magyar tervező, Csillag Zsuzsi felkérésének tett eleget, a tervező saját festményei alapján készült darabokat kapták lencsevégre a különleges helyszínen.
„Mikor Zsófi megkérdezte tőlem, nem gond-e, hogy ő nem modell, azonnal tudtam, hogy jól választottam. Én pont ilyen „nem modellekkel” szeretek dolgozni, akikben van valami spiritusz és kívül- belül különlegesek. Meghallgattam a sztereotípiákat kifigurázó dalba szőtt versét[1] és éreztem, hogy ő a legjobb választás a kollekció bemutatására. A kollekció minden darabja ugyanúgy egy kísérlet az anyaggal, ahogy az ő alkotásai a szavakkal végzett kísérletek. Különböző felületekre és alapszínekre nyomtuk rá az Élet fája című festmény tükrözött grafikáját. A végeredmény egy igazán királynői minta- és színvilág, telis-tele pozitív energiákkal.”
A különleges hangulatú képeken varázslatosan szállnak a festményt életre keltő anyagok. Izgalmas fényjátékok, sejtelmes pillantások teszik fel a pontot az i-re.
Dobos Emese
