A kánikula kapcsán
Időnként elnézem a kánikulában alaposan megpakolt hűtőszekrényünket, és próbálom elképzelni, annak idején édesanyám hogyan intézte a vásárlásokat, magát a főzést.
Egy egyemeletes villaépületben nőttem fel Budapesten, a Tisztviselőtelepen, a VIII. kerületben. Kevés lakás volt a házban, egy társbérlet az emeleten – ebben laktunk mi tizenegyen – 2 család, 2 lakás a földszinten és kettő az alagsorban. A lépcsőházban a félemeleten volt egy jégszekrény, ezt közösen használta 4 család. A hűtőszekrény nem volt nagy, ráadásul sok helyet elfoglalt benne maga jég, meg az a rész, ahová az olvadó jég csöpögött. Próbáltam képet keresni, ezt találtam. Valami hasonlóra emlékszem. Felülről tették bele a jégtömböt, amit egy csákánnyal formáltak szükséges méretűre.
. Rendszeresen jött a jegeskocsi, végigkiabálták az utcát, hogy itt a jeges, a jeges, a jeges! Most is hallom!
Úgy rémlik, mind a négy családnak volt egy polca – polcrésze, ahová betettük a hűtést igénylő élelmiszert.
Másképp vásároltunk, másképp főztünk. Húst nem ettünk minden nap, sőt valószínűleg csak hetente egyszer. Volt tésztás, húsmentes, főzelékes nap, kiszámíthatóan ismétlődtek a heti menük. Nem volt tartós tej, így tejtermékért naponta, kétnaponta tejeskannával, később üvegekkel jártunk a boltba. Vásárlás után felforraltuk, és a felforralt tej került a hűtőbe. Vajat, sajtot úgy emlékszem ritkán fogyasztottunk, ha valamilyen ünnep alkalmával tejszínre volt szükség, elballagtunk „Glázerékhez”, akiknek a Népliget mellett volt kis gazdasága. A kenyeret is pékségben vettük. Nem messze tőlünk volt az Örömvölgy (ma Diószegi Sámuel) utca, oda jártunk friss kenyérért. Piacra hetente egyszer járt édesanyám.
Azon morfondíroztam, most könnyebb, vagy akkor volt egyszerűbb a háztartásvezetés, a vásárlás, a főzés? Arra határozottan emlékszem, hogy édesanyám néhány modern tárgyat csak nehezen fogadott el. Elég komoly vihar kerekedett abból, amikor édesapám a megkérdezése nélkül egy kuktával állított haza, ami persze később nélkülözhetetlen eszközzé vált. Arra sem emlékszem, mikor jelent meg nálunk az első saját elektromos frigider és mikor szűnt meg a lépcsőházi közös jégszekrény.
Miközben képet kerestem, elolvastam néhány cikket ezzel kapcsolatban, és elmerengtem azon, mennyire törvényszerű, hogy a fejlődés következtében szakmák kihalnak, sokan elvesztik a megélhetésüket, és nem nagyon van lehetőségük váltásra, új szakma megtanulására? És hány olyan új eszközt használunk ma, ami alapjaiban változtatta meg az életünket. Ha van kedved, időd, érdemes beleolvasni ezekbe az arcanum.hu oldalon talált múltat idéző újságcikkekbe.
Friss Ujság, 1933. január (38. évfolyam, 1-25. szám)1933-01-21 / 17. szám
Már a jég hátán sem lehet megélni
Kétezer kisember kenyerét veszélyezteti a műjég és a természetes jég egyenlőtlen harca. Néhány évvel ezelőtt ismert alakja volt a pesti uccának az a jegesember, aki kocsin beszállított tizenöt-husz mázsa jegével végigházalta az uccákat és olcsón ajánlotta a saját maga által kitermelt természetes jeget. A – jegesember kiveszőfélben van. Amikor Angyalföldön szabályozták a Rákos- patakot, akkor ezen a környéken a természetes jégtermelés teljesen megszűnt. Az uj mederbe terelt Rákospatak túlságosan messze esik a régi és ma már üresen álló jégvermektől és itt azóta különben is hatóságilag tilos a jégvágás.
A természetes jég kihasználásának szerény iparára most készül halálos csapást mérni a műjégipar, amely annyira félt ettől az igazán szerény versenytárstól, hogy fűt-fát megmozgatott a természetes jégkitermelés betiltására.
Egészségügyi okokat sorakoztattak fel és hivatkoztak arra, hogy az egyik nagy áruház fagylaltmérgezési esetei is a természetes jég használatának következtében fordultak elő. Rámutatnak arra, hogy a patakokban, vagy a Dunában befagyott viz jégkockákra vágva is szennyestartalmú marad és a községészségre nézve súlyos veszedelmet jelenthet.
Az érvek hatása alatt a kereskedelmi minisztérium most egy rendelettervezetet készített és ez a természetes jég használatát három év alatt teljesen ki akarja küszöbölni a főváros életéből. Az érdekelt kisemberek elszánt harcot kezdtek el a tervezet ellen. Utánajártunk a kérdésnek és ‘megállapítottuk, hogy a műjégre nézve jelentéktelen versenytársat jelent az a néhány kisember* akik kereskedelmet, de akik viszont ilyenkor a jég kitermelése és elraktározása idején, éppen a legnagyobb munkanélküliség idejében körülbelül 1000—1800 embernek adnak néhány heti munkát és kenyeret.
A fővárosban már mindössze két verem létezik csupán a Bástyamalom mellett, ahová még a Rákospatak befagyott vizéből fogják elvermelni a jeget. A műjég hadjárata leginkább azt az ötven-hatvan soroksári vermesgazdát érinti, akik a soroksári Dunaág jegét vermelik el nyárra.
Ezek a kisemberek évtizedek óta folytatják ezt a mesterséget, amely alig jövedelmez valamit, hiszen egy pengő ötven filléresáron árulják a jeget, csaknem annyiért tehát, amennyibe a kitermelése és szállítása kerül. A műjég 2 pengő 40 filléres árával szemben mégis olcsóságot jelentenek és ha nem lenne természetes jég, a fogyasztó közönség legalább 200.000 pengőt fizetne rá a műjégre.
A természetes jég ármérséklő hatása mellett figyelembe kell venni azt is. hogy kellő kezelés mellett a természetes jég nem lehet károsaz egészségre és ha nem innivalóban vagy étel mellett közvetlenül, hanem jégszekrényben tartják, ahol élelmiszerrel nem érintkezhetik, a természetes jég ellen felhozott összes kifogások megdőlnek.
Gazdasági szempontból egyáltalán nem kívánatos az, hogy a természetes jég termelését hatalmiszóval betiltsák és ezzel csupa földhözragadt szegény embert üssenek el szerény jövedelmüktől.
Képes Vasárnap, 1938. július-december (60. évfolyam, 27-50. szám)1938-07-03 / 27. szám
A rajongó hűtőszekrény
Mesélnek elveszett ékszerekről, melyek mindig visszatalálnak úrnőjükhöz; rajongó szeretettel ragaszkodnak gazdájukhoz. Talán a tárgyak is tudnak szeretni? Csodálatos a története a villamos Bosch hűtőszekrénynek is. Hogy hogyan került úrnője birtokába, azt nem tudta. Markos emberek cipelték, uj otthonába helyreállították, bekapcsolták ereibe az áramot. Halk zümmögéssel munkának látott, mert tudta, hogy hütenie kell, csendesen és egyenletesen. Ekkor pillantotta meg gazdáját, a fiatal, szép asszonyt, akit szolgálnia kellett.
Boldog volt, amikor szépséges úrnője kiemelte az ezüstös tálat felső polcáról és illatos krémet öntött belé, kis kétkedő mosollyal, hogy vájjon lesz-e belőle fagylalt? Még egyéb kincseket is bíztak rá, karcsú üvegeket és tálakat, mindenféle remek étellel. A kis fehéren csillogó Bosch hütő most megmutathatta, hogy mit tud. Hütött, de úgy, hogy takarékosan bánt táplálékával, nem volt igényes és mindig jókedvvel, halkan végezte munkáját.
Este lett A szép lakásba szép ruhákba öltözött hölgyek és urak érkeztek, halk zene hangzott ki a szobákból. Hirtelen ott állt előtte úrnője és megelégedett mosollyal vette át tőle a remekül hütött ételeket és italokat. A vendégek odasereglettek és elismerő csodálattal dicsérték. De a villamos Bosch hűtőszekrénynek az volt nagy élmény, amikor gazdája megszólalt:
— Lássátok, ez öröm! Ilyen remek segítségem ez a kis gépezet! Bármikor jöhettek hozzám, mindig van itthon frissítő! Ez a villamos Bosch hűtőszekrény a legnagyobb örömöm!
És a kis Bosch nagyon, nagyon boldog volt!
Magyar Nemzet, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)1959-08-27 / 200. szám
Kereskedelmi műszóval élve, baj van a „terítéssel”-, rossz az elosztás. Népes körzetekben egyetlen jégelosztó van, ezek előtt jókora sorok állnak. Másut thajnali ötkor jelenik meg a jeges, s a háziasszonyo kmég az álomtól kótyagosan robognak le, csengő bongó vödrökkel a koránkelö jegesemberhez. Ismét másutt valóságos figyelő szolgálatot szerveznek a lakók, hiszen a fagyos szállítmány érkezése reggel hét és déli12 óra közölt zajlik le. Tehát az érkezés időpontja lehet negyed nyolc és háromnegyed 12 is. Izgalmas társasjáték zajlik le nap mint nap; aki kimozdul ötpercre otthonából, az veszít. Ugyanannál a háznál, ugyanabban az időpontban még nem bukkant fel jeges,- s ha a háziasszony elmulasztja a kocsi rajtaütésszerű megjelenését, végigszaladhatja a kerület utcáit s nyomozhatja, hogy merre ment, hol állt meg, van-e még jege a jegesnek.
A jégszekrényes pestieknek az a szerény kívánságuk: ha az idén már nem is, de jövő nyárra ”a nap minden órájában legyen kapható jég, több arra kijelölt helyen árusítsák és újabb kocsik beállításával próbálják az illetékesek „menetrendszerűbbé” tenni a jegesek érkezését.
Új Németország, 1959 (5. évfolyam, 1-12. szám)1959-08-01 / 8. szám
Az NDK háztartásaiban egyre több villamos hűtőszekrényt használnak. 1957-ben a kiskereskedelem 28 000 hűtőszekrényt adott el, 1958-ban 49 000 darabot és 1959-ben 93 000 hűtőszekrény kerül a fogyasztókhoz. 1961-re a terv szerint 130 000 hűtőszekrény fog a belkereskedelem rendelkezésére állni. Hasonló a fejlődés a villamos és gáztűzhelyek terén.
Esti Hírlap, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)1960-08-25 / 200. szám
A Fővárosi Jéggyártö és Értékesítő Vállalat nagyon neheztel az idei nyárra, kicsi volt a forgalom, igaz, hogy augusztus 20-ra nagynehezen sikerült kiüríteni a vermeket, a jéggyárak teljesítőképességét azonban hetekig, hónapokig nem tudták megfelelően kihasználni. A vállalat felkészült arra, hogy naponta körülbelül 90 vagon jeget adjon el Budapesten, az igény azonban legtöbbször 62—64—68—70 vagon körül mozgott. Akadtak hűvösebb hetek, amikor még ennyi sem kellett. Az augusztus 20—21-i kettős ünnep előtt még nagy volt a fogyasztás, azóta azonban nagyot csökkent a jégvásárlás, a „jegesembert’’ nem várják tárt karokkal a háziasszonyok.
A gond akkor következik, amikor az élelmiszer tárolásának a kérdése is felmerül. Erre a célra persze a legjobban! egy jégszekrény, ezek között is egy olcsó villamosüzemü jégszekrény felel meg. Azért villamos jégszekrény, mert igy teljesen függetlenek vagyunk a jegesembertől és társaitól Nem kell a fél délelőttöt azzal eltölteni, hogy állandóan reá várunk és folyton remegünk, hogy nem hallottuk kiáltását és akkor — jég nélkül maradunk.
Következzen néhány reklám
Csaba Anna-Mária
Előfizetés a magazinra Médiaajánló Feliratkozás
