Blog

Kiveszett mesterségek, megváltozott szokások

A kánikula kapcsán 

Időnként elnézem a kánikulában alaposan megpakolt hűtőszekrényünket, és próbálom elképzelni, annak idején édesanyám hogyan intézte a vásárlásokat, magát a főzést. 
Egy egyemeletes villaépületben nőttem fel Budapesten, a Tisztviselőtelepen, a VIII. kerületben. Kevés lakás volt a házban, egy társbérlet az emeleten – ebben laktunk mi tizenegyen – 2 család, 2 lakás a földszinten és kettő az alagsorban. A lépcsőházban a félemeleten volt egy jégszekrény, ezt közösen használta 4 család. A hűtőszekrény nem volt nagy, ráadásul sok helyet elfoglalt benne maga jég, meg az a rész, ahová az olvadó jég csöpögött. Próbáltam képet keresni, ezt találtam. Valami hasonlóra emlékszem. Felülről tették bele a jégtömböt, amit egy csákánnyal formáltak szükséges méretűre.

. Rendszeresen jött a jegeskocsi, végigkiabálták az utcát, hogy itt a jeges, a jeges, a jeges! Most is hallom!

Fortepan, FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György
Fortepan / FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Úgy rémlik, mind a négy családnak volt egy polca – polcrésze, ahová betettük a hűtést igénylő élelmiszert. 
Másképp vásároltunk, másképp főztünk. Húst nem ettünk minden nap, sőt valószínűleg csak hetente egyszer. Volt tésztás, húsmentes, főzelékes nap, kiszámíthatóan ismétlődtek a heti menük. Nem volt tartós tej, így tejtermékért naponta, kétnaponta tejeskannával, később üvegekkel jártunk a boltba. Vásárlás után felforraltuk, és a felforralt tej került a hűtőbe. Vajat, sajtot úgy emlékszem ritkán fogyasztottunk, ha valamilyen ünnep alkalmával tejszínre volt szükség, elballagtunk „Glázerékhez”, akiknek a Népliget mellett volt kis gazdasága. A kenyeret is pékségben vettük. Nem messze tőlünk volt az Örömvölgy (ma Diószegi Sámuel) utca, oda jártunk friss kenyérért. Piacra hetente egyszer járt édesanyám. 

Azon morfondíroztam, most könnyebb, vagy akkor volt egyszerűbb a háztartásvezetés, a vásárlás, a főzés? Arra határozottan emlékszem, hogy édesanyám néhány modern tárgyat csak nehezen fogadott el. Elég komoly vihar kerekedett abból, amikor édesapám a megkérdezése nélkül egy kuktával állított haza, ami persze később nélkülözhetetlen eszközzé vált.  Arra sem emlékszem, mikor jelent meg nálunk az első saját elektromos frigider és mikor szűnt meg a lépcsőházi közös jégszekrény. 

Miközben képet kerestem, elolvastam néhány cikket ezzel kapcsolatban, és elmerengtem azon, mennyire törvényszerű, hogy a fejlődés következtében szakmák kihalnak, sokan elvesztik a megélhetésüket, és nem nagyon van lehetőségük váltásra, új szakma megtanulására? És hány olyan új eszközt használunk ma, ami alapjaiban változtatta meg az életünket. Ha van kedved, időd, érdemes beleolvasni ezekbe az arcanum.hu oldalon talált múltat idéző újságcikkekbe.

Friss Ujság, 1933. január (38. évfolyam, 1-25. szám)1933-01-21 / 17. szám

Már a jég hátán sem lehet megélni
Kétezer kisember kenyerét veszélyezteti a műjég és a természetes jég egyenlőtlen harca. Néhány évvel ezelőtt ismert alakja volt a pesti uccának az a jegesember, aki kocsin beszállított tizenöt-husz mázsa jegével végig­házalta az uccákat és olcsón aján­lotta a saját maga által kitermelt természetes jeget. A – jegesember kiveszőfélben van. Amikor An­gyalföldön szabályozták a Rákos- patakot, akkor ezen a környéken a természetes jégtermelés teljesen megszűnt. Az uj mederbe terelt Rákospatak túlságosan messze esik a régi és ma már üresen álló jégvermektől és itt azóta külön­ben is hatóságilag tilos a jég­vágás.
A természetes jég kihasználásá­nak szerény iparára most készül halálos csapást mérni a műjégipar, amely annyira félt ettől az igazán szerény versenytárstól, hogy fűt-fát megmozgatott a termé­szetes jégkitermelés betiltására.
Egészségügyi okokat sorakoztat­tak fel és hivatkoztak arra, hogy az egyik nagy áruház fagylalt­mérgezési esetei is a természetes jég használatának következtében fordultak elő. Rámutatnak arra, hogy a patakokban, vagy a Duná­ban befagyott viz jégkockákra vág­va is szennyestartalmú marad és a községészségre nézve súlyos ve­szedelmet jelenthet.
Az érvek hatása alatt a kereske­delmi minisztérium most egy ren­delettervezetet készített és ez a ter­mészetes jég használatát három év alatt teljesen ki akarja küszöbölni a főváros életéből. Az érdekelt kisemberek elszánt harcot kezdtek el a tervezet ellen. Utánajártunk a kérdésnek és ‘megállapítottuk, hogy a műjégre nézve jelentéktelen versenytársat jelent az a néhány kisember* akik kereskedelmet, de akik viszont ilyenkor a jég kitermelése és el­raktározása idején, éppen a legna­gyobb munkanélküliség idejében körülbelül 1000—1800 embernek adnak né­hány heti munkát és kenyeret.
A fővárosban már mindössze két verem létezik csupán a Bástyama­lom mellett, ahová még a Rákos­patak befagyott vizéből fogják el­vermelni a jeget. A műjég hadjá­rata leginkább azt az ötven-hatvan soroksári vermesgazdát érinti, akik a soroksári Dunaág jegét vermelik el nyárra.
Ezek a kisemberek évtizedek óta folytatják ezt a mestersé­get, amely alig jövedelmez valamit, hiszen egy pengő ötven filléresáron árulják a jeget, csaknem annyiért tehát, amennyibe a kiter­melése és szállítása kerül. A mű­jég 2 pengő 40 filléres árával szem­ben mégis olcsóságot jelentenek és ha nem lenne természetes jég, a fogyasztó közönség legalább 200.000 pengőt fizetne rá a műjégre.
A természetes jég ármérséklő ha­tása mellett figyelembe kell venni azt is. hogy kellő kezelés mellett a természetes jég nem lehet károsaz egészségre és ha nem innivaló­ban vagy étel mellett közvetlenül, hanem jégszekrényben tartják, ahol élelmiszerrel nem érintkezhetik, a természetes jég ellen felho­zott összes kifogások megdőlnek.
Gazdasági szempontból egyálta­lán nem kívánatos az, hogy a ter­mészetes jég termelését hatalmiszóval betiltsák és ezzel csupa földhözragadt szegény embert üs­senek el szerény jövedelmüktől.

Képes Vasárnap, 1938. július-december (60. évfolyam, 27-50. szám)1938-07-03 / 27. szám

A rajongó hűtőszekrény

Mesélnek elveszett ékszerekről, melyek mindig visszatalálnak úrnő­jükhöz; rajongó szeretettel ragasz­kodnak gazdájukhoz. Talán a tár­gyak is tudnak szeretni? Csodálatos a története a villamos Bosch hűtő­szekrénynek is. Hogy hogyan ke­rült úrnője birtokába, azt nem tud­ta. Markos emberek cipelték, uj ott­honába helyreállították, bekapcsol­ták ereibe az áramot. Halk zümmö­géssel munkának látott, mert tudta, hogy hütenie kell, csendesen és egyenletesen. Ekkor pillantotta meg gazdáját, a fiatal, szép asszonyt, akit szolgálnia kellett.
Boldog volt, amikor szépséges úrnője kiemelte az ezüstös tálat felső polcáról és illatos krémet ön­tött belé, kis kétkedő mosollyal, hogy vájjon lesz-e belőle fagylalt? Még egyéb kincseket is bíztak rá, karcsú üvegeket és tálakat, minden­féle remek étellel. A kis fehéren csillogó Bosch hütő most megmutat­hatta, hogy mit tud. Hütött, de úgy, hogy takarékosan bánt táplálékával, nem volt igényes és mindig jókedv­vel, halkan végezte munkáját.
Este lett A szép lakásba szép ru­hákba öltözött hölgyek és urak ér­keztek, halk zene hangzott ki a szobákból. Hirtelen ott állt előtte úrnője és megelégedett mosollyal vette át tőle a remekül hütött éte­leket és italokat. A vendégek odasereglettek és elismerő csodálattal dicsérték. De a villamos Bosch hű­tőszekrénynek az volt nagy él­mény, amikor gazdája megszólalt:
— Lássátok, ez öröm! Ilyen re­mek segítségem ez a kis gépezet! Bármikor jöhettek hozzám, mindig van itthon frissítő! Ez a villamos Bosch hűtőszekrény a legnagyobb örömöm!
És a kis Bosch nagyon, nagyon boldog volt!

Magyar Nemzet, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)1959-08-27 / 200. szám    

Kereskedelmi műszóval élve, baj van a “terítés­sel”-, rossz az elosztás. Né­pes körzetekben egyetlen jégelosztó van, ezek előtt jókora sorok állnak. Másut thajnali ötkor jelenik meg a jeges, s a háziasszonyo kmég az álomtól kótyagosan robognak le, csengő bongó vödrökkel a koránkelö je­gesemberhez. Ismét másutt valóságos figyelő szolgála­tot szerveznek a lakók, hi­szen a fagyos szállítmány érkezése reggel hét és déli12 óra közölt zajlik le. Te­hát az érkezés időpontja lehet negyed nyolc és há­romnegyed 12 is. Izgalmas társasjáték zajlik le nap mint nap; aki kimozdul ötpercre otthonából, az ve­szít. Ugyanannál a háznál, ugyanabban az időpontban még nem bukkant fel je­ges,- s ha a háziasszony el­mulasztja a kocsi rajta­ütésszerű megjelenését, vé­gigszaladhatja a kerület ut­cáit s nyomozhatja, hogy merre ment, hol állt meg, van-e még jege a jeges­nek.
A jégszekrényes pestiek­nek az a szerény kíván­ságuk: ha az idén már nem is, de jövő nyárra ”a nap minden órájában legyen kapható jég, több arra ki­jelölt helyen árusítsák és újabb kocsik beállításával próbálják az illetékesek “menetrendszerűbbé” tenni a jegesek érkezését.

Új Németország, 1959 (5. évfolyam, 1-12. szám)1959-08-01 / 8. szám

Az NDK háztartásaiban egyre több villamos hűtőszekrényt használnak. 1957-ben a kiskereskedelem 28 000 hűtőszekrényt adott el, 1958-ban 49 000 darabot és 1959-ben 93 000 hűtőszekrény kerül a fogyasztókhoz. 1961-re a terv szerint 130 000 hűtőszekrény fog a belkereskedelem rendelkezésére állni. Hasonló a fejlődés a villamos és gáztűzhelyek terén.

Esti Hírlap, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)1960-08-25 / 200. szám

A Fővárosi Jéggyártö és Értékesítő Vállalat nagyon ne­heztel az idei nyárra, kicsi volt a forgalom, igaz, hogy augusz­tus 20-ra nagynehezen sikerült kiüríteni a vermeket, a jéggyá­rak teljesítőképességét azon­ban hetekig, hónapokig nem tudták megfelelően kihasznál­ni. A vállalat felkészült arra, hogy naponta körülbelül 90 va­gon jeget adjon el Budapes­ten, az igény azonban legtöbb­ször 62—64—68—70 vagon kö­rül mozgott. Akadtak hűvö­sebb hetek, amikor még ennyi sem kellett. Az augusztus 20—21-i kettős ünnep előtt még nagy volt a fogyasztás, azóta azonban nagyot csökkent a jégvásárlás, a „jegesembert’’ nem várják tárt karokkal a háziasszonyok. 
A gond akkor következik, ami­kor az élelmiszer tárolásának a kérdése is felmerül. Erre a célra persze a legjobban! egy jégszekrény, ezek között is egy olcsó villamosüzemü jégszek­rény felel meg. Azért villamos jég­szekrény, mert igy teljesen függet­lenek vagyunk a jegesembertől és társaitól Nem kell a fél délelőttöt azzal eltölteni, hogy állandóan reá várunk és folyton remegünk, hogy nem hallottuk kiáltását és akkor — jég nélkül maradunk.

Következzen néhány reklám

Kepes vasárnap, 1938
Amerikai népszava, 1939
Pécsi napló, 1910

 

Csaba Anna-Mária

Előfizetés a magazinra Médiaajánló Feliratkozás
Oldal tetejére