Business

A mostani viselkedésünk meghatározza az utódaink sorsát

Divat és marketing megítélése a környezetrombolás visszautasításának korában 

Vermes Péter, a Billerbeck Budapest Lakástextil Kft. ügyvezetőjének írása

Manapság (végre!) a legégetőbb kérdések középpontjában az áll, hogy miképpen tudunk kedvünkre létezni és fejlődni úgy, hogy közben ne zúzzuk szét az Anyatermészetet. Egyre nyilvánvalóbb, és egyre többen tisztában vagyunk azzal, hogy bizonyosan, menthetetlenül és visszafordíthatatlanul tönkre tesszük „drága gyermekeink” majdani életterét, létezésük feltételeit. Holott folyton azzal ámítjuk magunkat és őket, hogy éppen az ellenkezőjén mesterkedünk!

Ők majd minden valószínűség szerint valóban leszoknak a műköröm és az energiaitalok fogyasztásáról, mert cselekvési képességük és jövedelmük java részét arra lesznek kénytelenek költeni, hogy élhető helyre menekítsék magukat, és/vagy azok ellen hadakozzanak, akik kénytelenek lesznek élhető helyet keresni maguknak. És képzeljük el, hogy akkor milyen szemmel fognak nézni az öregjeikre!

Kit jobban, kit kevésbé érdekel a téma, viszont a következmények mindenkit ugyanúgy érintenek. Sőt, mostani viselkedésünk minden utódunk sorsát meghatározza.

Mindenkinek alapvető és azonnali kötelessége tehát a kritikus környezetterhelés felszámolása! Ugyanakkor a legtöbben a másikra várnak, saját áldozatot nem kívánnak hozni. Akár csak böjtöt, önkorlátozást sem készek vállalni. 

De hogyan viszonyulunk ehhez a végletes és végzetes helyzethez mi, akik jelenleg aktívan részt vállalunk az irányításban, és képesek vagyunk arra befolyást gyakorolni? Sehogyan sem. Divatként kezeljük a jelenséget, újabb és újabb trükköket eszelünk ki a „zöldre mosásra”? Arra, hogy miképpen lehet eladni még több fölösleges holmit, ha rá tudjuk húzni a hangzatos reklámszlogent, hogy az zöld vagy fenntartható.

Mi van akkor, ha ég a ház?

És mit csinálunk, amikor jön egy pimasz taknyos, és az arcunkba ordítja: „Nem akarom, hogy reménykedjenek! Azt akarom, hogy pánikoljanak! … Azt akarom, hogy úgy cselekedjenek, mintha égne a házuk! Merthogy ég is… ” (Greta Thunberg beszédének részlete a Világgazdasági Fórumon, Davos, 2019. január)

Hogyan alakult a hozzáállásunk, nekünk, a beavatkozást gyakorló nemzedéknek 2019 óta?

  • Kezdetben sztároltuk a lánykát, hiszen mindig nagyon jól jön egy harsogó, új téma a közbeszédbe.
  • Aztán jött a felismerés, hogy itt az aktív, felnőtt társadalom magatartásáról ítélkeznek. Hogy az elismerés, sőt az elfogadás és a tekintély, a befolyásoló erő forog kockán, mi több: támadják azt. És ezzel rögtön életbe lépett az ismert megsemmisítő, ellencsapást mérő automatizmus, minden fronton és minden eszközzel. Kiszorítással, csellel és propagandával.

„Hát, amit Gréta szeretne, az jó, de ahogyan fellép, az túl radikális, nem el- és befogadható. Néhány állítása nem hiteles, ezért így nem is lehet eredményes!” És a jól irányzott propaganda hatásos, ezt tudjuk a mindennapokból. Úgyhogy mehet tovább a politikusok alkudozása és halogatása, úgy látszik, még mindig arra ad a szavazattöbbség felhatalmazást.

Készítsünk leltárt!

Miért hoztam ezt ide? Azért, mert magam is a textil- és ruházati ipar, a divat, a fogyasztási cikkek előállítása, a termelésszervezés és a marketing sokszögében éltem le a szakmai életemet. És nem akarom felmenteni sem magamat, sem magunkat. De a gyónás időszerű: ki melyik oldalon és milyen mértékben vesz részt a környezet alakításában, legyen akár termelő, akár fogyasztó?

Hasznos az elméleti áttekintés, amikor leltárt akarunk készíteni, és újra akarjuk rendezni a dolgainkat a polcon. Ez esetben, ha úgy tetszik, paradigmát kívánunk váltani a dolgok sikeres befolyásolása érdekében. 
De legyünk felkészülve:

a DIVAT és a MARKETING, mint a környezetromboló túlfogyasztás érdekében mesterkedő ördögsegéd, mint két közellenség szerepel majd?

Az ember társadalmi lény, a társadalmat pedig az egyéni agilitás, aktivitás mozgatja és táplálja. Az egyén tettrekészsége alapvető fontosságú, ennek érdekében őt ösztönözni kell, mert az is a belső hajtóerőtől függ, hogy mennyire mozgósítható a közösségi lény. A műveltség – képesség – szokások – módszerek – fellépés sokszöget nevezzük egyéniségnek.  Növeli az egyéni hajtóerőt, ha az ember tevékenységét és egyéniségét elismeri a közösség.

Az egyéniség egyik eleme tehát a fellépés, amely a megítélés egyik kritériuma. Körkörös ösztönzésünk, hajtóerőnk van tehát arra, hogy a fellépésünket elismerjék. Ezért illeszkedünk az elvárásokhoz, azaz módit, divatot követünk. Ezzel erősítjük az önbecsülésünket. Néhányan valóban alárendelt módon követik a divatot, mások erősebb egyéniségüket kivetítve alakítják is azt.

A divat tehát az egyén és a közösség kapcsolódásának egyik alapvető eszköze. Akkor is az, amikor a fogyasztói társadalomban utóbb a divat formálásában dominánssá vált a nyereségvágyból elkövetett túlfogyasztás-hajszolás. De a kettő nem azonos!

A divatot lehet etikus módon is művelni és műveltetni! Sőt: az egyéni önbecsülés erősítése növeli a tettrekészséget, és ezzel erősíti az egészséges társadalmat.

A mozgósítás szelídebb módszere

A közösség fennmaradása érdekében meghatározó a hatékony, versenyképes együttműködés. Ezt ugyan az egyének hajtják végre, de vezénylés, irányítás alatt. Az egyének közös célok és vezénylés iránti alávetettségét tehát szintén ki kell művelni és fenn kell tartani. Ezt nevezzük mozgósíthatóságnak. A mozgósíthatóság fenntartása a társadalomszervezés egyik legalapvetőbb kérdése. A módszertan ennek megfelelően mindig alapos és részletes, hovatovább lendületes fejlődést mutat. A nyers erőszaktól a pszichikai és anyagi befolyásoláson át a szivárványos jövőkép felfestéséig sokféle módszerrel találkozhattunk, és a fejlődés töretlen ezen a téren. Az utak és a tévutak a történelemből ismertek.

A démosz kordában tartására és szórakoztatására a gladiátorviadalok helyett manapság a mértéktelen fogyasztás ösztönzése a bevált módszer. Azonban minden részletesen kimunkált befolyásolási taktika gyakorlatilag a következő háromszögben mozog: hízelgés – ígéret – fenyegetés. Amikor egy dolog értékesítése, tehát a szükségének elismertetése és a vevő áldozatkészségének elnyerése zajlik – azaz piacra viteli támogatást nyújtunk, „marketingelünk” –, akkor ugyancsak a befolyásolás módszereire támaszkodunk.

Manapság elfogadottabb a szelídebb módszerek alkalmazása. De ne gondoljuk, hogy a marketing öncélúan csak a túlfogyasztást támogatja! Hiszen láttuk, hogy a társadalom sem lehet meg ilyen módszerek alkalmazása nélkül. 

Létezik etikus marketing. Sőt, azt kívánom, hogy a környezetrombolás megfékezését, a mozgósíthatóság kívánatos szintjét végre a legkorszerűbb marketing módszerekkel érjük el!

A Billerbeck a piacvezető márka felelősségét vállalva élen jár az anyagfejlesztés és a technológiai újítások terén. Alapanyagaink kiválasztásakor elsődlegesek a használati, minőségi tulajdonságok, ám nem kötünk kompromisszumot az árubiztonság és a legkisebb környezetterhelés szempontjainak betartása terén sem.

Előfizetés a magazinra Médiaajánló Feliratkozás
Oldal tetejére