A misztikus Y generáció

Cikk az Y generációról – válaszokat és véleményeket kereső sorozatunk első írása. 

Egyre többen foglalkoznak az  Y generációt övező kérdésekkel. Sokrétű problémákat vázolnak, sokféle nézőpontból, tematikával, de nem mindig értjük, hogy miről is volna szó. Sem az idősebb generációk részéről, sem Y-ként nem kézenfekvő, hogy miben is különbözik ez az ügy egy szokványos generációs ellentéttől?

Lehet, hogy semmiben, csak hangosabb a jelenség, mint amihez hozzászoktunk az utóbbi időben? Ám emlékezhetünk még zajos generációváltásra. A gazdaságot és politikát ma még részben meghatározó baby-boom-generáció betörése (és kitörési kísérletei) is épp elég hangos volt 1968 körül, nem?

Mi az a világrengető újdonság, amely ma kiemelt jelentőséget ad ennek a kérdéskörnek? Talán az, hogy most a fogyasztás nagyobb jelentőségű, a gazdasági együttműködés kiterjedtebb és a megosztott információk pedig azonnal és visszatarthatatlanul nyilvánosságra kerülnek? Hogy a devianciák rögtön látható kontrasztot vetítenek? Hogy manapság a manipuláció nehezebben visszatartható vagy visszautasítható? Hogy ennek érdekében a magas filozófia földközeli szociológiává alakult, és a kutatásait, tételeit közvetlenül alkalmazzák is?

Milyenek az Y-ok társadalmi lényként? Dolgozó emberként? Hogy viselkednek a hétköznapokban és a magánéletben? Milyen prioritásokat ismernek el? Milyen irányba szeretnének fejlődni, és merre sodródnak? Sorozatunkban válaszokat és véleményeket keresünk.

Mi is az Y generáció jelenség?

A 80-as évek eleje és az ezredforduló között született embereket tekintjük e generáció tagjainak. Megváltozott koncepcióval rendelkeznek a világról és az életről. Ezt a változást elsősorban a modern alkalmazott tudományok, az űrkutatás, az elektronika, az informatika előretörése, a világháló elérhetősége, a társadalmi hatásokat tekintve pedig a globalizáció és a virtuális világ létrejötte váltotta ki.

Fontos ugyanakkor figyelembe vennünk, hogy a „vasfüggönyön innen” a korszak jelentősen eltérő sajátosságokat mutatott, mint amilyen környezetet az Y-generációt leíró megfigyelők, amerikai és nyugat-európai nézőpontból tapasztalhattak.

A hajdani szocialista országokban ennek a generációnak a születésekor és kisgyermekkorában, a proletárdiktatúra/tanácshatalom megroggyanásának, felmorzsolódásának, majd az új rend kialakulása körüli rendetlenség idejét éltük. A szülők szociális környezete és jövőképe alapvetően más volt, mint nyugaton. Itt a többnyire vágyott társadalmi-gazdasági változás közelségét kísérő reveláció hangulatát csak néha övezte a jövővel szembeni szorongás. Viszont a korábbi elosztási rendszer a korlátaival együtt is kétségtelenül tiszteletben tartott szolidaritáson alapuló működési elveket.

Az Y-generáció felnőtté válásakor és társadalmi beilleszkedésekor viszont a szülők is és gyermekeik is szembesültek az új világukra rátörő rideg piacgazdaság, a féktelenségre csábító fogyasztói közeg és a széttartó társadalmi fejlődés törvényszerűségeivel. Mondhatjuk, hogy az akkori felnőttek szára-szakadttá, az ifjak pedig jórészt gyökere-szakadttá váltak egyszeriben. Hiszen az itteni ifjakat nem gyámolíthatta támaszként a szülők tapasztalata, tudása, felhalmozott tartalékai és szerzett jogai. „Mire mész a nagy tapasztalatoddal?” – hangzott a kérdés.

Tehát nem a „helikopter szülők” túlzott gondoskodása, hanem gyakran a sokkterápiát átélő, változó társadalom hatása volt a domináns az ifjak fejlődésében. A „szoc-lager” jellegzetességeket, amelyek a fentiekből fakadnak, igyekszem leírni és dőlt betűkkel megkülönböztetni. 

 Az Y karakterének jellemzői

Melyek egy Y főbb jellemzői magán- és dolgozó emberként? Meghatározó jegyek, motivációk és prioritások.

• Individuális, de ugyanakkor csoporthoz vonzódó generáció. Szélesebb társaság fenntartására törekednek – legalábbis a kapcsolatépítés virtuális módján. Néha szinte exhibicionista szintű a megmutatkozási vágy.
• Prioritást élvez a harmónia a munka és a magánélet között. Viszont mind a munkahelyen, mind otthon azt akarják, hogy azonnal teljesüljön minden kívánságuk. Ezt a felgyorsult élet jelenségeként értelmezik.
• Általános a digitális világhoz és különösen az internethez, mint újdonsághoz való vonzódás, tapadás. A technikai, főleg kibertechnológiai újdonságokat rendkívül gyorsan sajátítják el.
• Hiányzik a tervezés és annak igénye is. A döntés- és krízishelyzetek, problémák elől gyakran kitérnek.
• A magánéletben alacsony az egyeztetési és következetes programvállalási hajlandóságuk. Érdekes, hogy ugyanakkor a modern modulos felépítésű, részletesen szabályozott munkarendszerekben jellemzően elfogadják az integrációt és alárendeltséget is. 
• Sajátosságuk a manipulációfogyasztás. A trendeket, a divatot nagyon követik. Az egyének és csoportok viselkedését is befolyásolja bizonyos márkák irányító ereje. 
• Az örökségkezelés jelentősége alacsony. Jellemző a hagyományok átöröklésének és követésének elutasítása. 
• Hajlandóság a javak azonnali elfogyasztására, a tartalékképzés megtagadása. A pénzt, mint megtakarítást nem a jövő építésének eszközeként vagy garanciájaként kezelik, hanem a jelenben beváltandó általános egyenértékesként.
• Fogékonyság a környezetkímélő, fenntartható gazdaság, mint lehetőség számbavételére (de a napi gyakorlatban ritkán hajlandók lemondásra, vagy erőfeszítésre az ez irányú áttörés érdekében). 
• Jellemző a fejben tárolt alapos tudás alacsonyabb megbecsülése. A korlátlanul, online elérhető tudásbázis megléte miatt jelentéktelennek vélik az elmélyült tudás megszerzését, annak fontosságát. 
• Kevéssé ismerik el a gondos megfontoltság, a tapasztalat, a mértéktartás és a következetes megbízhatóság elsődlegességét. 
• Jellemző az ambivalencia, átellenes, esetenként szélsőséges értékrend(-etlenség). 
• A kihangsúlyozottan fontos egyén mégis (virtuális) közösségi térbe vágyik. 
• Az erős szabadságvágyhoz befolyásolhatóság és függőségre való hajlam társul (pl. divatkövetés). 
• Határozott a túlfogyasztás, ugyanakkor megjelenik a vonzalom a tudatos vásárlói és környezetkímélő példák iránt (korlátozott erőfeszítéseket vállalva).

Mit hoz a jövő?

A jelen egy ilyen statikus állapotelemzésben inkább már a múlt része. Hiszen az idő alatt, amíg reagálhatunk, a jelenség is változni fog. Lényeges tehát prognózisokat felállítani arra, hogy miként fog viselkedni ez a generáció kettő, öt, tíz év múlva! Ehhez azt kell számba vennünk, hogy milyen motivációk a meghatározók a számukra ma, ezek mennyiben különlegesek, és mennyiben eltérők a korábbi ifjakat mozgató kihívásoktól. Azt a tapasztalatot is fel kell idézzük, hogy miként „érett” annak idején a baby-boom-nemzedék és az X-generáció.

Valószínű, hogy az Y néhány karakterisztikus vonása a jövőben fenntarthatatlan. Ilyen például a megtakarítások és tartalékok képzésének elutasítása, a könnyen-gyorsan hajlítható, következetlen értékrend és kommunikáció.

Véleményem szerint tehát téves arra alapozni az Y tagjainak kiszolgálását, hogy vég nélkül hajlandók lesznek az összes jövedelmüket rögtön elégetni. Ennek az attitűdnek a megváltozásához csak néhány kisebb-nagyobb, de általános gazdasági krízis eljövetelét kell kivárni. (Ilyenek pedig eljönnek, hisz ezek a működő rendszer részei.)

Kérdés persze, hogy az államokat vezető politikusok milyen beavatkozásokat fognak vállalni az ilyen összeomlások feloldásában, illetve hatásaik mérséklésében? (Lásd a 2008 utáni finanszírozási válság, vagy a magyarországi devizaalapú ingatlanhitelezési válság kezelése.) Hiszen az egyik generációs jellemvonás éppen az áradó manipuláció és az ez iránti fogékonyság…

Mit keres ez az okoskodás ebben a lapban?

Az Y a fogyasztói társadalom történetének eddigi leginkább ”torkos” generációja. Tény, hogy gazdaságunk természete pedig olyan, hogy kiszolgálja és kihasználja ezt a bibliai főbűnnek számító magatartást. (Miközben pedig elszenved egy másikat: a fösvénységet.)

Ez a generáció újfajta fogyasztói szokásokkal rendelkezik. A fizikai gyártmánnyal szembeni elvárásaik átalakultak, más kritériumok válnak elsődlegessé. Például a tartósság iránti igény jelentősége eltörpül a divatosság, a korszerűség igénye mögött. Kiemelt szerephez jutnak a kapcsolt paraméterek, mint a brand, a referenciák, a termékimázs és a kapcsolódó sztorik.

Azt gondolhatnánk, hogy ezek a prioritások még nem letisztultak, ezekhez nem lehet ésszerűen igazodni. Márpedig ez a korosztály ma is önálló döntése alapján fogyaszt és váltja be a megtakarításait, a dominanciája egyre erősödik a fogyasztási volumenben.

A kérdéskörnek gazdag publikációja érhető el. Néhány érdekes vonatkozás viszont további gondolkodásra késztet, erről szól majd sorozatunk is. Az alábbi kérdéseket fogjuk érinteni:

• Tipikus véleményeltérések az Y-ok és az idősebbek között;
• A kelet-európai Y jellegének sajátosságai;
• Az Y karakterhez kapcsolódó távlati prognózisok;

E cikk szerzője ötvenes éveiben járó, kora X generációs személy, és épp egy gazdasági vállalkozás vezetője. Ezennel provokálja és felkéri hozzászólásra az ügyben érintetteket.

Vermes Péter

Előfizetés a magazinra Médiaajánló  Feliratkozás