Business

A misztikus Y generáció

Vermes Péter

Cikk az Y generációról – válaszokat és véleményeket kereső sorozatunk első írása

Egyre többen foglalkoznak az  Y generációt övező kérdésekkel. Sokrétű problémákat vázolnak, sokféle nézőpontból, tematikával, de nem mindig értjük, hogy miről is volna szó. Sem az idősebb generációk részéről, sem Y-ként nem kézenfekvő, hogy miben is különbözik ez az ügy egy szokványos generációs ellentéttől?

Lehet, hogy semmiben, csak hangosabb a jelenség, mint amihez hozzászoktunk az utóbbi időben? Ám emlékezhetünk még zajos generációváltásra. A gazdaságot és politikát ma még részben meghatározó baby-boom-generáció betörése (és kitörési kísérletei) is épp elég hangos volt 1968 körül, nem?

Mi az a világrengető újdonság, amely ma kiemelt jelentőséget ad ennek a kérdéskörnek? Talán az, hogy most a fogyasztás nagyobb jelentőségű, a gazdasági együttműködés kiterjedtebb és a megosztott információk pedig azonnal és visszatarthatatlanul nyilvánosságra kerülnek? Hogy a devianciák rögtön látható kontrasztot vetítenek? Hogy manapság a manipuláció nehezebben visszatartható vagy visszautasítható? Hogy ennek érdekében a magas filozófia földközeli szociológiává alakult, és a kutatásait, tételeit közvetlenül alkalmazzák is?

Milyenek az Y-ok társadalmi lényként? Dolgozó emberként? Hogy viselkednek a hétköznapokban és a magánéletben? Milyen prioritásokat ismernek el? Milyen irányba szeretnének fejlődni, és merre sodródnak? Sorozatunkban válaszokat és véleményeket keresünk.

Mi is az Y generáció jelenség?

A 80-as évek eleje és az ezredforduló között született embereket tekintjük e generáció tagjainak. Megváltozott koncepcióval rendelkeznek a világról és az életről. Ezt a változást elsősorban a modern alkalmazott tudományok, az űrkutatás, az elektronika, az informatika előretörése, a világháló elérhetősége, a társadalmi hatásokat tekintve pedig a globalizáció és a virtuális világ létrejötte váltotta ki.

Fontos ugyanakkor figyelembe vennünk, hogy a vasfüggönyön innen a korszak jelentősen eltérő sajátosságokat mutatott, mint amilyen környezetet az Y-generációt leíró megfigyelők, amerikai és nyugat-európai nézőpontból tapasztalhattak.

A hajdani szocialista országokban ennek a generációnak a születésekor és kisgyermekkorában, a proletárdiktatúra/tanácshatalom megroggyanásának, felmorzsolódásának, majd az új rend kialakulása körüli rendetlenség idejét éltük. A szülők szociális környezete és jövőképe alapvetően más volt, mint nyugaton. Itt a többnyire vágyott társadalmi-gazdasági változás közelségét kísérő reveláció hangulatát csak néha övezte a jövővel szembeni szorongás. Viszont a korábbi elosztási rendszer a korlátaival együtt is kétségtelenül tiszteletben tartott szolidaritáson alapuló működési elveket.

Az Y-generáció felnőtté válásakor és társadalmi beilleszkedésekor viszont a szülők is és gyermekeik is szembesültek az új világukra rátörő rideg piacgazdaság, a féktelenségre csábító fogyasztói közeg és a széttartó társadalmi fejlődés törvényszerűségeivel. Mondhatjuk, hogy az akkori felnőttek szára-szakadttá, az ifjak pedig jórészt gyökere-szakadttá váltak egyszeriben. Hiszen az itteni ifjakat nem gyámolíthatta támaszként a szülők tapasztalata, tudása, felhalmozott tartalékai és szerzett jogai. Mire mész a nagy tapasztalatoddal? hangzott a kérdés.

Tehát nem a helikopter szülők túlzott gondoskodása, hanem gyakran a sokkterápiát átélő, változó társadalom hatása volt a domináns az ifjak fejlődésében. A szoc-lager jellegzetességeket, amelyek a fentiekből fakadnak, igyekszem leírni és dőlt betűkkel megkülönböztetni. 

 Az Y karakterének jellemzői

Melyek egy Y főbb jellemzői magán- és dolgozó emberként? Meghatározó jegyek, motivációk és prioritások.

  • Individuális, de ugyanakkor csoporthoz vonzódó generáció. Szélesebb társaság fenntartására törekednek – legalábbis a kapcsolatépítés virtuális módján. Néha szinte exhibicionista szintű a megmutatkozási vágy.
  • Prioritást élvez a harmónia a munka és a magánélet között. Viszont mind a munkahelyen, mind otthon azt akarják, hogy azonnal teljesüljön minden kívánságuk. Ezt a felgyorsult élet jelenségeként értelmezik.
  • Általános a digitális világhoz és különösen az internethez, mint újdonsághoz való vonzódás, tapadás. A technikai, főleg kibertechnológiai újdonságokat rendkívül gyorsan sajátítják el.
  • Hiányzik a tervezés és annak igénye is. A döntés- és krízishelyzetek, problémák elől gyakran kitérnek.
  • A magánéletben alacsony az egyeztetési és következetes programvállalási hajlandóságuk. Érdekes, hogy ugyanakkor a modern modulos felépítésű, részletesen szabályozott munkarendszerekben jellemzően elfogadják az integrációt és alárendeltséget is. 
  • Sajátosságuk a manipulációfogyasztás. A trendeket, a divatot nagyon követik. Az egyének és csoportok viselkedését is befolyásolja bizonyos márkák irányító ereje. 
  • Az örökségkezelés jelentősége alacsony. Jellemző a hagyományok átöröklésének és követésének elutasítása. 
  • Hajlandóság a javak azonnali elfogyasztására, a tartalékképzés megtagadása. A pénzt, mint megtakarítást nem a jövő építésének eszközeként vagy garanciájaként kezelik, hanem a jelenben beváltandó általános egyenértékesként.
  • Fogékonyság a környezetkímélő, fenntartható gazdaság, mint lehetőség számbavételére (de a napi gyakorlatban ritkán hajlandók lemondásra, vagy erőfeszítésre az ez irányú áttörés érdekében). 
  • Jellemző a fejben tárolt alapos tudás alacsonyabb megbecsülése. A korlátlanul, online elérhető tudásbázis megléte miatt jelentéktelennek vélik az elmélyült tudás megszerzését, annak fontosságát. 
  • Kevéssé ismerik el a gondos megfontoltság, a tapasztalat, a mértéktartás és a következetes megbízhatóság elsődlegességét. 
  • Jellemző az ambivalencia, átellenes, esetenként szélsőséges értékrend(-etlenség). 
  • A kihangsúlyozottan fontos egyén mégis (virtuális) közösségi térbe vágyik. 
  • Az erős szabadságvágyhoz befolyásolhatóság és függőségre való hajlam társul (pl. divatkövetés). 
  • Határozott a túlfogyasztás, ugyanakkor megjelenik a vonzalom a tudatos vásárlói és környezetkímélő példák iránt (korlátozott erőfeszítéseket vállalva).

Mit hoz a jövő?

A jelen egy ilyen statikus állapotelemzésben inkább már a múlt része. Hiszen az idő alatt, amíg reagálhatunk, a jelenség is változni fog. Lényeges tehát prognózisokat felállítani arra, hogy miként fog viselkedni ez a generáció kettő, öt, tíz év múlva! Ehhez azt kell számba vennünk, hogy milyen motivációk a meghatározók a számukra ma, ezek mennyiben különlegesek, és mennyiben eltérők a korábbi ifjakat mozgató kihívásoktól. Azt a tapasztalatot is fel kell idézzük, hogy miként „érett” annak idején a baby-boom-nemzedék és az X-generáció.

Valószínű, hogy az Y néhány karakterisztikus vonása a jövőben fenntarthatatlan. Ilyen például a megtakarítások és tartalékok képzésének elutasítása, a könnyen-gyorsan hajlítható, következetlen értékrend és kommunikáció.

Véleményem szerint tehát téves arra alapozni az Y tagjainak kiszolgálását, hogy vég nélkül hajlandók lesznek az összes jövedelmüket rögtön elégetni. Ennek az attitűdnek a megváltozásához csak néhány kisebb-nagyobb, de általános gazdasági krízis eljövetelét kell kivárni. (Ilyenek pedig eljönnek, hisz ezek a működő rendszer részei.)

Kérdés persze, hogy az államokat vezető politikusok milyen beavatkozásokat fognak vállalni az ilyen összeomlások feloldásában, illetve hatásaik mérséklésében? (Lásd a 2008 utáni finanszírozási válság, vagy a magyarországi devizaalapú ingatlanhitelezési válság kezelése.) Hiszen az egyik generációs jellemvonás éppen az áradó manipuláció és az ez iránti fogékonyság…

Mit keres ez az okoskodás ebben a lapban?

Az Y a fogyasztói társadalom történetének eddigi leginkább ”torkos” generációja. Tény, hogy gazdaságunk természete pedig olyan, hogy kiszolgálja és kihasználja ezt a bibliai főbűnnek számító magatartást. (Miközben pedig elszenved egy másikat: a fösvénységet.)

Ez a generáció újfajta fogyasztói szokásokkal rendelkezik. A fizikai gyártmánnyal szembeni elvárásaik átalakultak, más kritériumok válnak elsődlegessé. Például a tartósság iránti igény jelentősége eltörpül a divatosság, a korszerűség igénye mögött. Kiemelt szerephez jutnak a kapcsolt paraméterek, mint a brand, a referenciák, a termékimázs és a kapcsolódó sztorik.

Azt gondolhatnánk, hogy ezek a prioritások még nem letisztultak, ezekhez nem lehet ésszerűen igazodni. Márpedig ez a korosztály ma is önálló döntése alapján fogyaszt és váltja be a megtakarításait, a dominanciája egyre erősödik a fogyasztási volumenben.

A kérdéskörnek gazdag publikációja érhető el. Néhány érdekes vonatkozás viszont további gondolkodásra késztet, erről szól majd sorozatunk is. Az alábbi kérdéseket fogjuk érinteni:

  • Tipikus véleményeltérések az Y-ok és az idősebbek között;
  • A kelet-európai Y jellegének sajátosságai;
  • Az Y karakterhez kapcsolódó távlati prognózisok;

E cikk szerzője ötvenes éveiben járó, kora X generációs személy, és épp egy gazdasági vállalkozás vezetője. Ezennel provokálja és felkéri hozzászólásra az ügyben érintetteket.

Vermes Péter

Előfizetés a magazinra Médiaajánló  Feliratkozás 

Szóljon hozzá

hozzászólás (1)

  1. Nincs itt semmiféle misztikum
    Mint a szóba hozott Y generáció tagja, a cikkbe foglaltakhoz a következőket fűzném hozzá. A cikk írójával összevetve, huszonvalahány évnyi korkülönbség alapján, markánsan különbözőek már a véleményformálás alaki és tartalmi jellegzetességei is. A korábbi cikk burkoltan oktató jellege például ellentétben áll a következő nemzedéket hatékonyan mozgató módszerrel. A generáció szó jelentése az értelmező szótár szerint: a) ugyanakkor születettek korcsoportja… stb. b) egymást felváltó korcsoportok… stb. Véleményem szerint a meghatározás pontosításra szorul. A manapság az X, az Y, aztán a következő Z, Alfa… generáció meghatározása nem ennyire egyértelmű. A generációk jellegzetességei inkább a társadalmi környezet különbségei felől válnak meghatározottá és különbözővé. Jellemző az átmenet, illetve felgyorsult a változás is. A generációk szokásos elemzése különben sem a társadalom, hanem szűkebben a fogyasztás, a marketing aspektusából mutatkozik érdekesebbnek. Így aztán, míg az ötvenes évek előtt egy emberöltőt lehetett generációnak nevezni, ma a generációváltás végbemehet akár 10 év alatt is. Milyen tényezők befolyásolták, befolyásolják a fejlődésünket? Társadalmi helyzet? Földrajzi elhelyezkedés? Műveltség? Vallás? Kapott és hozott személyes attitűdök? A legkényelmesebb mindent ráfogni a technikai stb. fejlődésre. Az emberiség társadalmi evolúciója nem vonatkoztatható el ezektől, de ha mindent lecsupaszítunk, ott az ember mint a civilizáció alkotója. „Az én időmben…” Nincs olyan 30-as, aki ne hallotta volna már ezt a szóösszetételt valamely idősebb generáció tagjától. Hogy mennyi viszontagságon mentek ők keresztül fiatalon, és mégis mennyivel többre jutottak stb… Minden gyermek és vele a generációja is olyan, amilyenre formálják. Na de ki formált minket ilyenné? A ma 20-as, 30-as éveiben járó Y generáció életvitele kétségtelenül az információtechnológiai fejlődéshez köthető. Velünk együtt nőtt fel a szabad internet, a mobilkommunikáció, a közösségi média… A mi igényeink formálták, és mi formálódtunk hozzá. Valóban itt, Magyarországon, bennünket még nem „helikopter szülők” neveltek, de velünk kezdődött el a liberális nevelés. És az is igaz, hogy a köldökzsinór nem tudott elszakadni. Talán azért, mert az előttünk járó X generáció is kapott egy kisebb dózist az információtechnológiai robbanásból. Megzavarta, talán nem akart lemaradni? Vagy úgy érezte, itt az alkalom, hogy a gyerekből legyen valaki, vigye többre, mint ő, késleltetve ezzel az önállósodását? Tény, hogy a rendszerváltozás és az utána következő gyors piaci változások rendkívül nagy mértékben befolyásolták a szüleinket és a mi fejlődésünket. Eltűnt például az iskolaköpeny, amely eltakarta, ki honnan érkezett. Elkezdődött a márkák iránti szerelem. Minthogy a szülők már megtehették, szépen fel is ruházták gyermekeiket ezekkel a díszletekkel, versengés indult az öltözködésben. A technika fejlődése nyomán pedig jött a „kütyük” áradata, és már nem is lehetett követni, mivel lehetne a kedvét lelni a gyereknek. Megindult az „élethosszig tartó támogatás”. Sokkal kevesebb felelősség hárult ránk, mint a korábbi nemzedékre. Nem kellett támogatni a kistestvért a továbbtanulásban, nem kellett beszállni a rezsibe, sőt egy kis bónusszal meg is dobtak a hétvé
    gén. Szüleink az anyagi felelősséget, megtakarításokat elméletben ugyan megkívánták tőlünk, de ma is örülnek, ha kicsit megtolhatnak még szorultabb helyzetben. Míg az előző generációk már a 20-as éveikben önállók voltak, és gyermeket neveltek, ez nálunk inkább a 30-as életévekre tolódott. Mi még tanultunk a 20-as éveinkben, és folyamatosan tanulunk is. Ez generációnk egyik sajátossága, a technika vívmányai is kikényszerítik ezt belőlünk. A tanulás módszere, a tanítás módszertana viszont határozottan különbözik az elődökétől. Érdekes ez: itt valóban feszül generációs ellentét, hiszen a tanítók korosztálya jellemzően ezt nem ismeri el, és nem változtat a módszereken. Úgy érzékeli, hogy „az ifjak nem hajlandók tanulni”, pedig „ezek a tanárok és iskolák halál unalmasak, az átadni kívánt anyag irreleváns, idejétmúlt, az egész hatékonytalan”. A mai 30-as korosztály főként jobb életet szeretne, mint a szülei, többet akar utazni, több élményt szeretne. Emiatt halogatja az elköteleződést, így a gyermekvállalást is. Sokan pedig „mamahotelben” élnek még annak ellenére, hogy már elhagyták az iskolát. A szüleink korában elterjedt televízióval már az otthonunkba kaptuk a képes információt a nagyvilágról, egyre többet és többet. A képi világ olyan tájakat mutatott be, ahol sosem járhattunk, olyan dolgokat tudtunk meg, amit addig csak elképzelni próbáltunk. Mire mindenki megszokta ennek a médiumnak a mindennapos jelenlétét, akkor a lakásokban elterjedtek a számítógépek, velük együtt az internet, betörtek a mobiltelefonok és az online média. A számítógépeket általában a család legfiatalabb tagjai vették birtokba, akik akkor mi voltunk. Majd utat nyertek az egyre inkább felhasználóbarát programok, felületek, és az internet még szélesebb körben terjedt tovább. Ezzel egyidejűleg a mobiltelefonok is komoly fejlődésen mentek keresztül, mostanra egy komplett számítógépet hordunk a zsebünkben, online elérhetőséggel. Ma már természetes nekünk, hogy bármit bármikor dokumentálhatunk, bármilyen helyzetben tudunk informálódni bármiről, tájékozódunk térben és időben, híreket olvasunk, kommunikálunk vele. Az internet elterjedésével kinyílt egy másik dimenzió is. A virtuális világban mindenki megtalálja a maga ikonjait, akiket követhet. Bárkivel kommunikálhat, megtanulhat főzni, varrni, de még autót szerelni is, ha akar. Lehetőséget ad kitűnni a tömegből, és minden elérhető, ami ehhez szükségeltetik. Példákat látunk magunk előtt, hogy bárkiből lehet bármi, és a folyamat is előttünk zajlik. Látjuk, hogy lehet kiteljesedni, és vágyunk is arra, hogy megtaláljuk azt az elfoglaltságot, munkát, amely megadja ezt a pluszt. Ennek érdekében elhivatottak vagyunk, és igenis megbecsüljük az elért eredményt. Míg a szüleinknek a nyaralást gondosan, hetekkel az utazás előtt meg kellett tervezni, és fel kellett készülniük a váratlan eseményekre is, addig mi menet közben, autóból leszervezzük a szállást, ki is fizetjük, megtudjuk, melyek a főbb látnivalók, a legjobb éttermek stb. Mi nem szeretünk a postán vagy a bankban várakozni, otthonról elintézzük a pénzügyeket, a leveleket, a közműveket és a vásárlást is. Az „okoseszközünkkel” hatékonyabbak vagyunk, időt, sok esetben pénzt is spórolunk vele. Kézenfekvő a gyors keresőhasználat, a „mobiltudás”, igaz viszont, hogy ez kirekeszti, leértékeli azokat a tapasztalatokat, amelyeket a felmenők adhatnak. Hogy mi lennénk a fogyasztásserkentő manipuláció legnagyobb áldozatai? Ezzel nem értek egyet. Jelenleg az online vásárlások forradalmát éljük. Vásárlói magatartásunkra azonban egyre jellemzőbb az „okos vásárlás”, ár-érték arány vizsgálata. Értékelésekből, fórumokból tájékozódunk, blogokat olvasunk, keresőrendszerekre hagyatkozunk, próbáljuk megkerülni a manipulációt. Olyan terméket igyekszünk vásárolni, amellyel elégedettek lehetünk. Korábban gyakori volt az a fajta vásárlás, amikor az olcsó, de a leírás és a kép alapján ígéretes terméket vettünk meg. Az ilyen nem szolgálta meg az árát, rövidesen a szemétben landolt. Mára egyre tudatosabban választunk. Megbízható oldalakat keresünk, kihasználjunk a lehetőséget, hogy vissza lehet küldeni a terméket, ha nem nyerte el a tetszésünket. Emellett kifinomultabb szépérzékkel rendelkezünk, élményeket, érzéseket szeretünk társítani a termékhez. Fontos-e a brand? Talán ma már nem annyira, mint korábban, egyre inkább nem. Fontosabb számunkra az elérhetőség, az információ- és árubiztonság. A túlkínálatban szeretjük a különleges ingereket. Vásárláskor egyre fontosabb szempont az ökolábnyomunk nagysága, sőt a hagyományok őrzése is: kedveljük a kézműves termékeket. Előfordul az is, hogy a márkaszaküzletekben informálódunk, kiválasztjuk, megvizsgáljuk a megvásárolni kívánt a terméket, de otthon rendeljük meg a számítógép előtt attól az eladótól, ahol a legalacsonyabb az ár és ingyenes a kiszállítás. A márkaszaküzlet a bemutatótér funkcióját tölti be. Már jelenleg is ez a korosztály teszi ki az aktív vásárlók java részét. Ehhez kell alkalmazkodnia a kiszolgálásnak. Aki ezt elhárítva abban bízik, hogy a technika adta lehetőségek áradata egyszer lecseng, hiszen a kvarcóra valamikor nagy találmány volt, mára mégis divatjamúlt, az talán a süllyesztőben végzi. Vajon meddig tudjuk kézben tartani ezt a fejlődési ütemet, és milyen lesz az Alfa generáció, amely ma felnő? Erre a választ még nem tudjuk, nekünk, Y-oknak is csak sejtéseink lehetnek.
    Bujdosó Mariann

Oldal tetejére