Michael Werner/ TextilWirtschaft főszerkesztő
Elrendelték el az üzletek bezárását. A piac lényegében leállt. Félelem uralja a divatkereskedelmet. Mit tehetünk ebben a kellemetlen helyzetben?
A KATAG AG. textilbeszerzési szövetség erre reagálva sürgős felhívással fordult az iparvállalatokhoz:
Ne küldjetek több árut a kereskedőknek. És számlát se.
Mostantól április végéig. Ezzel egyidőben a Német Textilkiskereskedelmi Szövetség az őszi rendelések újratárgyalását erőlteti. Daniel Terberger elnök meg van győződve róla: „Most ezt kell tennünk, mindannyiunknak.” Szerinte csak így lehet elkerülni a nagykereskedőket fenyegető fizetőképtelenséget. Úgy tűnik, sok jelentős szállító osztja a véleményét.
Láthatóan azonban nem mindenki. Ki fizesse meg a helyzet árát? Erről és a szolidaritás jelentéséről ebben a szituációban mindenütt ideges vélemények születnek.
A délelőtt folyamán a következő e-mail érkezett hozzánk egy „tipikusan közepes méretű, 600 m2 eladófelülettel rendelkező” kiskereskedőtől:
Ma korán reggel csaknem szívrohamot kaptunk, amikor a szállítmányozók kirakták a hozzánk érkező küldeményeket. A cégek előre hozzák az áprilisi szállításokat és így biztosítják be magukat arról, hogy őket kár ne érje. A jelenlegi állapot szerint egyedül az S.Oliver és a Clinton bírnak belátással és leállították a szállításokat. A többiek úgy gondolják: Minket aztán nem érdekel, az a lényeg, hogy legyen miből növelni a követelésállományunkat. A szolidaritás mást jelent. Én szívem szerint megtagadnám az áru átvételét és várnám a reakciót. Fel vagyok háborodva.
Hogy kik azok, aki még szállítanak, nem említi az üzenet. De ők is meg tudják indokolni, miért így tesznek. Az a megoldás, hogy a vészhelyzet terheit áttoljuk a többiekre, sehová sem vezet. A kereskedelemnek és az iparnak együttesen kellene kölcsönösen elfogadható megoldásokat kitalálnia. Hogy azok mik lennének, arra – válság ide, válság oda – mindenkinek megvannak a saját elképzelései. És természetesen a nyomást gyakorló eszközei is. Menti magát, aki tudja.
Stefan Leewe, az Opus és a Someday márkák tulajdonosa szerint csak egyetlen út van. Elmondása szerint az elmúlt napokban meg kellett hoznia vállalkozói életének eddigi „legmeglepőbb döntését”. És úgy határozott, hogy „
az együtt elért hasznot visszajuttatjuk a kereskedelemnek”. Véleménye szerint semmi értelme az áru megállapodás szerinti leszállításának. „Nem megoldás sem a fizetési határidő, sem a fizetési mód megváltoztatása. Itt a raktárban sok olyan áru áll, amit nem fogunk kiszállítani. Mi jó gazdasági helyzetben vagyunk. Idén rendkívül sok pénzt fogunk veszíteni. Mennyi hasznot tudnánk a legjobb esetben is jövőre elérni, ha sok partnerünk nem élné meg a jövő évet?”
Nincsenek sokan, akik Leewe úrhoz hasonlóan tudnak eljárni.
A jelenlegi válság arra is erősen rávilágít, hogy milyen óriási a szakadék a legerősebb vállalatok és azok között, akiknek minden euróért meg kell harcolniuk.
Kép: Pixabay
