A káosz közepében

És még nincs vége. Sajnos

2022.június 23-26. + 1 óra 35 perc helyett 3 x 24 óra (plusz a kártérítés ügyintézésére fordított rengeteg idő). Ennyit vett el az életemből a reptéri káosz. Plusz azóta a kártérítéssel kapcsolatos ügyintézésre fordított napok.

The NeverEnding Story?

Elnézést, nagyon hosszú lett ez a beszámoló, Ha gondolod, nyugodtan lépj tovább! 
Amíg nem írom le, nem tudom elengedni a rossz, elfogadhatatlan „tapasztalatot”, és a feladataimmal sem tudok megfelelően foglalkozni. Igyekszem, hogy ne ez legyen az én végtelen történetem. Iparkodok, hogy hamarosan kiszállhassak ennek az ügyintézéséből és tovább lépjek. Leírom az elkerülhetetlen veszteségeket, levonom a tanulságokat. Hérakleitosz szerint

A betegség után lesz édes az egészség, a baj után a jó, az éhség után a jóllakottság, az erőfeszítés után a pihenés.

Több okból is nagyon vártam a frankfurti utat. Lassan 3 éve nem jártam szakvásáron, hiányoznak az információk, a személyes találkozások, a feltöltődés, az élmények. Az is felötlött bennem, ez az út méltó befejezése is lehet a szakmai munkámnak. Kiváltképp, hogy épp Frankfurtba repülök, ahol először jártam divat – textilkiállításon, ideköt a német kiadóval, a TextilWirtschafttal való több mint 3 évtizedes együttműködés.

Intő jelnek kellett volna tekintenem, hogy amikor a repülőjegyet vettem, kapkodtam, és ugyan a Lufthansát írtam be a keresőbe, már nem figyeltem arra, hogy az elsőnek felkínált kiwi.com oldalon járok. Így ott vettem meg – nagyon drágán, felesleges extrákkal – a jegyet. Buktam többtízezer forintot a kapkodásom miatt. Nem figyeltem, és kötöttem általuk AXA utasbiztosítást, plusz ahogy mindig szoktam, külön utasbiztosítást is vettem az Allianznál. Hogy valamit enyhítsek a veszteség miatti rossz érzéseimen és csökkentsem a költségeimet, kitaláltam valamit. A TextilWirtschaftnak idén őszig 5 nagy kiállításon lesz standja (Premium Berlin, Supreme Düsseldorf, SHOES Düsseldorf, Munich Fabric Start, ILM Offenbach), amelyekre szokás szerint én is küldhetek ki DivatMarketingeket. 5 csomag, 5 x 25 lap, 28 kg. Nem fogom drága pénzen kiszállíttatni, hanem magammal viszem. Így a feladott bőröndöm elérte a maximálisan vihető 25 kg-ot, és egy adagot kézipoggyászként cipeltem magammal. Nekem megérte. 

Kedden, a hajnali járattal indultam, hogy odaérjek a kora délelőtti sajtótájékoztatóra.

 

A gépen maszkot kellett viselni, ennek örültem, mert így nyugodtan elaludhattam. A maszk jótékonyan takarta az arcom, nem kellett attól tartanom, hogy roppant előnytelen módon, nyitott szájjal, esetleg horkolva sokkolom a többi utast!

Persze a sajtótájékoztató végére értem csak oda, mert a bőröndre sokat kellett várnom a reptéren.

A vásáron látottakról képes beszámolót ezen a linken találsz:https://divatmarketing.com/heimtextil-techtextil-texprocess-2022-kepekben/  ). A vásárral kapcsolatos interjúkat folyamatosan fogjuk feltölteni a weboldalra!

2022.06.23.

Sajnos annyira váratlanul ért az egész, és annyira elfáradtam, hogy egyáltalán nem készítettem fényképeket.

Reggel összepakoltam a szállodában. Nem volt sok holmim, a magyar kiállítók tapasztalatainak meghallgatása után felmerült bennem, hogy kint hagyom a bőröndöm, és kézi pogyásszal jövök haza, de végül sajnáltam „kidobni” a kofferemet. Vittem magammal a vásárba, betettem egy ruhatárba, délután az innen induló reptéri busszal kezdtem a hazautat. A becsekkolás viszonylag gyorsan lezajlott, de a biztonsági ellenőrzés nagyon lassan ment, hatalmas volt a sor. Amíg a repülőn a maszk viselése kötelező volt, itt a hosszan kígyózó – kanyargó sorban a legkülönfélébb emberek között, semmiféle egészségügyi előírás nem volt! Végül átjutottam.

2022.06.23. – LH1342 – cancelled

Rövid várakozás után sor került a beszállításra. Amennyire élvezem a repülést, annyira nem szeretem a tömött, levegőtlen buszokban való várakozást, utazást. Ráadásul Frankfurtban nagyon messze landolnak a budapesti járatok.  Elindultunk. Többen viccelődtek, hogy lassan már Bécsnél járhatunk. De végül megállt a busz, ám az ajtókat nem nyitották ki. Valahol nagyon messze, a kifutók közelében voltunk, mert szinte érintették a buszt a sorban mellettünk araszoló felszállni induló gépek szárnyai. Aztán végül beindította a sofőr a buszt, de az ajtónyitás helyett megfordult, és megindult visszafelé! 
A mellettem álló srác szólt, hogy úgy látja valakinek a telefonján, hogy törölték a járatunkat. Előkotortam a telefonomat, és valóban!

A sofőr egy szót sem szólt, megállt egy ajtónál, kinyitotta a busz ajtaját.

Azt hittem, ott fog várni valaki, és elmondja, mi a teendő. Nem ez történt. Senki nem várt minket, egy repülőnyi tanácstalan ember kászálódott ki a levegőtlen buszból, és elindult felfelé a lépcsőn. Aztán valaki észrevette a Lufthansa Service Center táblát, így odamentünk. Nem mi voltunk az elsők. 
Bennem valami pozitív megoldás is felrémlett, ugyanis egyszer Amerikában, amikor a senior úszókkal utaztam, lemaradtunk a repülőről – nem a mi hibánkból -, s másnap „csak” első osztályon tudtak elhelyezni minket. Duzzogva elfogadtuk. Gondoltam, hátha valami ilyesmi fog most is történni. Tévedtem.  

Megszólított a sorban mellettem álló magyar férfi, hogy nagy dohányos, és megőrül, ha nem mehet ki a levegőre, elszívni egy cigit. Kért, hogy tartsam a helyét, és vigyázzak a csomagjára. Tudom, hogy hülyeség, ellenjavallott, de bevállaltam. Sem a nevét nem tudom, sem azt, hogy honnan – hová szeretett volna pontosan eljutni, pedig ezután hárman alkottunk egy csapatot. Ugyanis várakozás közben beszélgetni kezdtem egy Kanadából hazalátogató nővel, akinek csak a keresztnevét ismerem. Kiderült, hogy ugyan sok-sok év különbséggel, de ugyanabba az általános iskolába jártunk.

Amikor hosszú várakozás után sorra kerültünk, a reggeli gépet ajánlotta fel az ügyintéző. Már rég elmúlt éjfél. Kaptunk fejenként egy oda-vissza taxi és egy hotel-vouchert. Találtunk egy büfét, vettem vizet és egy zsemlét. Közösen, egy taxival mentünk Mainzba a szállodába, 1 körül értünk oda. Váltóruha, a saját tisztálkodószerek nélkül. Hajnali 4-re kértük a taxit, korai érkezést javasolt a LH munkatársa, mivel csak várólistára tudott felvenni, és így talán nagyobb esélyünk lesz feljutni a gépre.

2022.06. 24. – LH1334 – pótlistáról nem kerültem be az utasok közé

Újabb sorban állás a check-in pultnál, majd a biztonsági ellenőrzésnél, és a kapuhoz való hosszas gyaloglás után kezdődött a többórás rostokolás. Étlen-szomjan, hiszen este már, reggel még nem volt nyitva semmi. Várakoztunk, mint az esti járat többi utasa. 
Volt olyan utas, aki ellenszolgáltatásért lemondott volna az utazásról, de ezt nem fogadták el, illetve nem ajánlották fel a kapunál dolgozó rendkívül rideg, minden kérdés és válasz elől elzárkózó LH munkatársak. Csak itt találkoztam barátságtalan, udvariatlan Lufthansásokkal! 
Nyilván kitalálható, hogy nem voltam a szerencsések között, akik felkerültek a reggeli gépre.  
Újra visszagyaloglás a hatalmas frankfurti repülőtéren, és kezdődött újból a hosszas sorban állás, várakozás egy másik Lufthansa Service Centernél.

Ezt viseltem a legnehezebben napokon át, többször is, órákon át étlen-szomjan várakozni, sorban állni a check-in pultnál, majd a biztonsági ellenőrzés, végül a Service Centernél – nem beszélve a hatalmas frankfurti reptéren való ide-oda rohangálásról!

A LH munkatársak készségesek, segítőkészek voltak, egyenként próbáltak járatokat keresni, taxi- és hotelvouchereket adni a rengeteg hoppon maradt mindenféle nemzetiségű utasnak. El sem tudom képzelni, ez mi pénzébe kerülhet a Lufthansának! Sorban állás közben beszélgettünk a már ismerősnek számító előző esti utastársakkal. Volt, aki vonatjegyet próbált keresni, volt, aki azt mondta kocsit fog bérelni, voltak, akikért vállalati kocsit küldtek (ők többen voltak egy cégtől), és szintén a vásáron jártak. 

A LH ügyintéző elkeserített. Szerinte pénteken kezdődik a szabadságos időszak Németországban, eléggé nagy kihívás lesz járatot találnia. Azt ajánlotta, várjak, a szombat esti járat szerinte jó megoldás! Elfogadtam. Próbáltam a feladott bőröndöm után érdeklődni, ezt tanácsolták előző nap, hogy tudják megfelelően módosítani a csomag adatait.

Most egy, a reptérhez közeli szállodába kaptam vouchert, ahová S-Bahnnal mentem. Csomagom nem volt, egy vizet vettem csupán, biztos, ami biztos. 
És mivel nagyon fáradt voltam, részben a párórás alvás, részben a repülőtéren való hosszas gyaloglások és a többórás sorban állás miatt, rögtön a szállodába mentem. Kiderült, hogy csak 15 órakor van szobaátadás. Mivel fáradt voltam, a hallban üldögélve vártam pár órát. Amikor végre megkaptam a kulcsot, felmentem a szobába, ami egy hetedik emeleti takaros apartman volt, letusoltam, kimostam a már harmadik napja viselt ruhadarabjaimat, és lefeküdtem. Írígykedve néztem az ablak előtt elszálló repülőgépeket!

Reggeli után ismét útra keltem. Bementem Frankfurtba, gondoltam, szétnézek kicsit a városban, esetleg megnézek valamilyen kiállítást. De kánikula volt, valahogy fáradt voltam, még kirakatokat nézegetni sem volt kedvem.  Alig vártam, hogy ebédelhessek. Felmentem a Kaufhof büféjébe, ebédeltem, fizettem, és elindultam újra, immár harmadszor a repülőtérre. 
Volt egy kis kavarodás a becsekkolásnál, küldözgettek ide – oda, de végül megkaptam a beszállókártyát, és már délután négykor a megadott kapunál üldögéltem, várva az esti tízórás indulást.

2022. június 25. – LH1342 – cancelled

Több gép is indult innen, talán a Lisszabonba induló gépre várakozóknak egyszer csak bemondták, hogy ne izguljanak, találtak egy pilótát, amint megérkezik, mégis indítják a gépet. Hát az utasok öröme kicsit mesterkélt volt, de végül elmentek.
Néha elmentem a menetrend-táblához, megnézni, esetleg változott-e valami. Először ki sem volt írva, gondoltam, még túl korán van. Aztán megjelent egy másik, egy új kapu. Átültem. Vártam, várakoztam. És nem sokkal a beszállási idő előtt jött az e-mail, hogy törölték a járatot. Csupa csalódott ember álldogállt, hogy akkor most mi van?

Rutinosnak számítottam, hiszen nekem ez már a harmadik törlésem volt, így velem az élen elindultunk ismételten keresni egy Lufthansa Service Centert.

Most a Sheraton Hotellel szemben, az emeletre irányítottak. Nem volt nagyon hosszú a sor, de én már türelmetlen és fáradt voltam. Hazatelefonáltam, hogy ma sem fogok megérkezni.

Eldöntöttem, hogy további kísérleteknek semmi értelme, ha elvész a csomagom, azt sem bánom, de ha kapok vonatjegyet, vasárnap vonattal utazok haza.

De az előttem lévő éjszaka miatt kénytelen voltam végigállni a sort. Nagyon nehezemre esett, és irtózatosan lassan haladt. Éhes és nagyon szomjas voltam. Többórányi várakozás után jutottam el az ajtóig. Közben a sor hatalmasra nőtt, a vége már a reptérrel szemben lévő Sheraton Hotelhez vezető átjárónál kanyarodott.

Most először hoztak 2 konténerben vizet és apró csokoládé-, müzliszeleteket. Ám betolták az ajtón belülre, nem kínálták fel az órák óta sorban álló embertömegnek!

Amikor végre bejutottam, az ügyintéző azt mondta, fogalma sincs, mikorra tudnék velük hazajutni. Amikor a csomagom felől érdeklődtem, széttárta a kezét, hogy szerinte esélytelen megtalálni. Egy fiatal párnak segítettem kicsit fordítani, a srác frissen műtve csinálta végig ezt a tortúrát, és a bőröndjébe tett gyógyszereit szerette volna megkapni. Azt tanácsolták, vegyen a patikában újat, mivel azt lehetetlen lenne előkeríteni. 
Ismét kaptam egy hotel- és egy oda-vissza taxivouchert. Elballagtam a taxiállomásra, mutattam a papírjaimat, és elindultunk. Ezúttal ismét Frankfurton kívül, Rüsselsheim am Mainz kisvárosba. Közel félóra után meg is érkeztem egy a Maina partján lévő barátságos kis hotelbe. A portás nem volt boldog, kötegnyi vouchert mutatott, akik mind az este folyamán a törölt repülőjáratok miatt érkeztek. 

Közben Máté Szilvi (BD EXPO Kft.), akivel forró dróton voltam, már hazaért Budapestre Kölnből, repülő helyett vonattal. Mivel telefonon ügyetlenebbül tudok bármit intézni, foglalt – vett nekem másnapra vonatjegyet, átküldte a jegy linkjét, és kissé megnyugodva, mivel természetesen itt is minden zárva volt már, korgó gyomorral lefeküdtem.

Másnap megreggeliztem, hívattam egy taxit, és elindultam – volna – a vasútállomásra. De a sofőr közölte, hogy ő csak a reptérre tud vinni, egyébként is két hónapja várja, hogy megkapja az előző voucher ellenértékét, így közel félórás – 40 perces utazás után kiszálltam, és elindultam S-Bahnnal a frankfurti Hauptbahnhofra.

2022.06. 26.– Vonattal Frankfurtból Budapestre

Felszerelkeztem innivalóval, vettem 2 zsemlét, és vártam a vonatot. Ami rendben megérkezett, felszálltam, és egy nürnbergi, majd egy Wien meidlingi átszállással este 9-kor végre megérkeztem Kelenföldre. A vonatjegy ára 206,95 euró volt.

Happy end

A csomag – Hazaérkezésem után hétfőn felhívtam a Lufthansát, hol keressem a csomagom. Kaptam a Celebihez 2 telefonszámot, amit lehetetlen volt felhívni. Rákerestem a neten, találtam egy e-mailcímet. Beszkenneltem az első beszállókártyán lévő csomagbilétát, megírtam, hogy vonattal hazajöttem, és keresem a bőröndöm. Alig félóra múlva csöngött a telefonom, hogy a fekete KIPLING bőröndöm Ferihegyen van. Hosszadalmas kiszállítást igértek, így rutintalanul a fiamat küldtem ki egy meghatalmazással a csomagért. Ez hiba volt, mert a csomagok nem érkezés vagy járatszám szerint voltak elhelyezve, de segítettek az ottani munkatársak, 3 óra alatt előkerült a kofferem.

A taxi – Mivel eredetileg éjszaka érkeztem volna, megállapodtam egy taxissal, hogy értem jön, megadtam a járatszámot és az érkezési időpontot. Amikor megtudtam a törlést, SMS-t írtam, hogy nem lesz szükség rá. Itthon felhívtam, hogy rendezzem a felesleges oda-vissza útját. Kiderült, ki sem jött a repülőtérre, interneten nézte a repülőtéri adatokat, látta, hogy törölték a járatot, így otthon maradt. Díjazta, hogy rendezni akartam a számlát.

Utóélet

1. Kártérítést, leginkább költségtérítést kértem a forintosítható pluszköltségekről, a KIWI 3 hónapos ügyintézéssel riogatott. Július 12-én este két mailt is kaptam tőlük, hogy úton van a KIWI által megítélt összeg: 61.809,40 Ft (örülök, ez kb. negyede az általam fizetett repülőjegynek, és kb. kétharmada a vonatjegynek.)
2. A Lufthansához a megadott e-mailcímre küldött panasz sorozatosan visszapattan
3. Sajnos az utolsó járattörlésről már e-mailt sem kaptam, de mivel a kiwi.com-nál vásároltam a jegyet, a LUFTHANSA nem küld igazolást erről az én e-mailcímemre. Miközben két törlésről, a kapuváltozásokról folyamatosan erre az e-mailcímre kaptam levelet tőlük. 
4. az Airhelp tegnapi, számomra elfogadhatatlan válasza: „Es tut uns leid, dass es in diesem Fall keine Entschädigung für Ihren Flug von Frankfurt nach Budapest Aber kein Flug ist wie der andere. Mit AirHelp Plus können Sie sich, wenn Sie fliegen, in jeder Situation sicher fühlen. Sie erhalten vollständige Entschädigung für alle Ihre Flüge sowie Hilfe bei Gepäckproblemen und unvorhergesehenen Kosten. Sie bekommen außerdem wichtige Unterstützung, wenn Sie sie am meisten benötigen: bei Verspätungen und Annullierunge.”
   Azaz: Úgy tűnik, hogy az Ön útvonalán legalább egy repülőteret érintettek az előre nem látható események, mivel számos járat késett vagy töröltek ugyanebben az időszakban. Az ilyen nagyságrendű események rendkívüli körülményeknek minősülnek, és a légitársaságok ilyen esetekben nem kötelesek kártérítést fizetni. Ezúttal nem tudtunk segíteni Önnek, de bármikor állunk rendelkezésére, ha szeretne jobban tájékozódni a jogairól, vagy segítségre van szüksége kártérítési igényének ellenőrzéséhez.

Elgondolkodtam

• Épphogy elindultak a nemzetközi szakvásárok, mennyiben fogja hátráltatni a látogatókat, részvételeket a nemzetközi reptéri káosz?
• Nem gondoltam, hogy az – általam legalábbis az – egyik legmegbízhatóbbnak tartott légitársasággal ilyesmi megeshet.
• Hogyan, miért történhetett ez? Miért volt váratlan? Váratlan volt? Tudták, mennyi ember hiányzik, mennyi jegyet adtak el. Miben reménykedtek? Ha ennyire nem tud kezelni egy helyzetet a világ egyik legnagyobb, legmegbízhatóbbnak tartott légitásasága, nagyvállalata, mit várhatunk a többiektől?
• Miért nincs egy szamárvezetőjük, mi a teendő a törölt járatok esetében, ki – hogyan igazítja el a visszafordított és az el nem utazott utasokat?
• Meglepően türelmesek voltak a hoppon maradt különféle nemzetiségű utasok, a három nap alatt szinte nem hallottam hangos sort, méltatlankodást.
• Véletlenül kapcsoltam 2022. július 03. este az RTL – STERN TV műsorára, ahol a kialakult légikáosz volt a téma. A meghívott vendégek egy pórul járt utas mellett szakszervezet képviselője, a légiirányítás valamilyen felsővezetője, bekapcsolták a zöldek ezzel a területtel foglalkozó képviselőnőjét is. Hatalmas a káosz, hiányzik rengeteg munkaerő. Ha találnak is embereket (a poggyászok ki- és berakodására, a biztonsági ellenőrzésre, a takarításra, stb.), azokat be kell tanítani (több hét), nemzetközi átvilágításon kell átessenek. Szóval ez hosszú heteket vehet igénybe. Azt hallottam a műsorban, hogy többezer török szakembert hoznak, hogy mentsék a helyzetet, de nem ígérik, hogy ezen a nyáron rendeződnek a problémák. Az egyik résztvevő felvetette, hogy a leállások alatt kapott állami támogatásból nem lehetett-e rendezni a jogos bérigényeket?
• Micsoda pazarlás, mennyibe kerülhet a sok utasnak leggyakrabban egyágyas szállodai szobákat biztosítani, nem beszélve a taxi-voucherekről!
• Az én esetemben miért a repülőgépnél fordult vissza a busz?
• Miért nem adnak – biztosítanak innivalót, ennivalót az órákig sorban álló tömegeknek?
• Figyelmetlenségből adódóan két utasbiztosítást is kötöttem. Ha mindkét esetben elfogadták ennek a díját, akkor jogosult vagyok mindkét cégtől kártalanításra? Ha nem, az egyik cég visszautalja a befizetett összeget?

UTÓIRAT

– 1. pont: 2022.07.11.Tegnap este két mailt is kaptam a kiwi.com-tól, hogy úton van a KIWI által megítélt összeg: 61.809,40 Ft (örülök, ám ez csak kb. negyede az általam fizetett repülőjegynek és kb. kétharmada a vonatjegynek.)

– 3. pont: megoldódott, a Kiwi elküldte a hiányzó e-mailt.

Csaba Anna-Mária

Előfizetés a magazinra Médiaajánló Feliratkozás