Sose volt annyira egyszerű ruhatervekből kézzelfogható divatcikkeket létrehozni, mint a festékszublimációs textilnyomtatók korában. A rendkívül élénk, élethű színeket és valódi színárnyalatokat produkáló, kisszériás gyártásra is tökéletesen alkalmas eljárás környezeti lábnyoma ráadásul jóval kisebb, mint a hagyományos textilipari megoldásoké.
A globális ruhaipar
A globális ruhaipar éves szinten 92 millió tonna szemetet produkál. Ebben elég komoly tételt képviselnek az el nem adott, sosem használt áruk. 2016-os adatok szerint az Európába importált ruházati cikkek csupán harmadát sikerült teljes áron értékesíteni, harmadukat árkedvezménnyel. A megmaradt egyharmadot vagy elégették, vagy különböző szeméttelepeken kötött ki.
A pamuttermékeknek kirívóan nagy ökológiai lábnyoma. Utóbbinak nem kevés szerepe van abban, hogy a divatágazatot sokan a világ öt legszennyezőbb iparágai közé sorolják.
Saját stílus a nyomtatóból
Ebbe a nem túl szívderítő képbe hoz be új színeket egy olyan eljárás, amely forradalmasíthatja a textilnyomtatást. A festékszublimáció kulcsa a hőérzékeny festék, amely a szükséges hő és nyomás hatására beszivárog az alapanyagba. Azaz nem csupán felületet képez a textilen, mint a korábbi megoldások, hanem annak részévé válik. Ráadásul úgy tapad meg az anyagban, hogy azon nem halmozódik fel festék, hanem eltűnik benne. Az eredmény elképesztően élénk, élethű színek, sem digitális utómunkát, sem speciális technikákat nem igénylő, valódi árnyalatok, nem mellékesen pedig a tartósság: az így nyomtatott textil jobban ellenáll a mosásnak, és a gyűrődést is jobban bírja, nem hámlik le róla a festék.
A digitális textilnyomtatás jóval fenntarthatóbb, mint a hagyományos textilipari eljárások. Ha csak az előállítást nézzük, a végtermék 27 százalékkal igényel kevesebb vizet, amelyet – a klasszikus gyártással ellentétben – melegíteni sem kell, így a folyamat energiaigénye is kisebb. Ez összességében 40 százalékkal csökkenti a ruhakészítés karbonlábnyomát. A fenntarthatósági előny fokozza, ha mindezekhez hozzávesszük azt is, hogy az így készülő textiltermékeket nem többezer mérföldről szállítják, hanem helyben állítják elő. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a hetekben mérhető átfutási idő is néhány naposra zsugorodik.
A színpadon már bizonyított
Festékszublimációs eljárással készültek azok a színpompás ruhaköltemények is, amelyek Lady Gaga négy évvel ezelőtti világkörüli koncertsorozatát, a Joanne World Tour-t tették látványban is emlékezetessé. A legifjabb divattervezők nemzedékéhez tartozó Richard Quinn három hét alatt jutott el a vázlatoktól odáig, hogy több mint két tucat ruhát és jelmezt nyomtatott az Epson festékszublimációs nyomtatóján az énekesnőnek és a táncosoknak. Ezeknek maximálisan állniuk kellett a sarat, hiszen a húszhetes maratoni koncertturné hatvan helyszínt foglalt magában a világ 12 országát érintve.
Noha jelenleg még nem éri a tíz százalékot a digitális textilnyomtatási eljárások, köztük a festékszublimációs megoldás részaránya, a jelentőségük évről évre nagyobb lesz. Míg 2016-ban még 33 ezer nyomtató 1,7 milliárd négyzetmétert állított elő, 2019-ben már 3,1 milliárd négyzetméter készült 46 ezer eszközön, a COVID-19 hatására pedig a tavalyi bővülés is átlag feletti lehetett.
A fenntarthatósági és lokális előnyökön túl az is az eljárás malmára hajtja a vizet, hogy
a digitális technológia segítségével a kisebb divatcégek is labdába rúghatnak.
A speciális textilnyomtatókon akár egy-egy terméket is lehet készíteni, nem kell egy egész gyárat beindítani ahhoz, hogy egy tehetséges tervező legyártsa a saját kollekcióját.
Előfizetés a magazinra Médiaajánló Feliratkozás
