Rólunk

A divat az aktualitásból él, aki nem követi a fejleményeket, az pillanatok alatt lemarad. A DivatMarketing kiadójaként célom a divatszakma művelőinek életét hazai és nemzetközi információkkal, cikkekkel segíteni, kiválogatva, rendszerezve, magyarul nyújtom át ezeket számukra. Arra törekszem, hogy minél több hasznos tartalom eljusson hozzájuk, szeretném levenni a vállukról a keresgélés terhét.
Az üzleti és divat információk közlése, az általam szervezett konferenciák – alapvetően minden megmozdulásom célja a szakma szereplőinek hasznára lenni! 

 

 

 

 

Közgazda vagyok, több évtizede foglalkozom divattal, divatmarketinggel. Kisdoktorimat első munkahelyemen, a Budapesti Harisnyagyárban írtam „A vékonyszálú harisnya és harisnyanadrág piacának analízise” címmel. 

24 évet dolgoztam a Magyar Divat Intézetben, igazgatóhelyettes voltam hosszú évekig. A DivatMarketing szaklapnak 1995-ben, induláskor főszerkesztőhelyettese voltam, 1996-tól a főszerkesztője és 2003 decembere óta a kiadója is vagyok.

Sportos, sportoló családban élek, két felnőtt fiam van. A férjem senior úszó, rendszeresen versenyez. Sokan találkoztak már vele, támogat, rengeteget segít a munkámban. A nagyobbik fiam nyolcszor teljesítette az Ironmant. (Az IRONMAN úszásból, kerékpározásból és futásból áll. Az egy nap alatt teljesítendő  távok: 3,8 km úszás, 180 km kerékpározás, 42,195 km futás), triatlonozik. A kisebbik fiam szörfözött és kiteozott kamaszkora óta.

 

MIÉRT VÁLLALTAM FEL A LAPKÉSZÍTÉST 2003 VÉGÉN?

Az újságot 2003 év végéig a Magyar Divat Intézet Kft. adta ki. Az MDI megszűnése után szerettem volna a lapot életben tartani, ezért 2003-ban létrehoztam a DivatMédia Kft-t, licencszerződést kötöttem a német TextilWirtschaft kiadójával, a Deutscher Fachverlaggal (ma dfv Mediengruppe), és azóta a lap kiadója is vagyok. 

Bizonyítási kényszer dolgozott bennem, egyrészt a német licencpartner felé, hogy lássa, a magyar piac is képes eltartani egy értékes, szakmai információkat publikáló szaklapot. Előzőleg sokszor hozták fel példaként nekünk a cseh újságot, és ez rendkívüli módon bosszantott. (Megjegyzem a Textil Zurnal kiadását gazdaságossági okokból már évekkel ezelőtt megszüntette a német kiadó.) Másrészt magamnak is be akartam bizonyítani, hogy érdemes az igényesség, a szakmaiság felé mozdulni, egy profi módon készített, szakembereknek szóló információkat publikáló lap életképes, meg tud élni a hazai piacon. 
Megjegyzem, ma már nem vagyok olyan biztos ebben, de továbbra is ennek szellemében dolgozok.

Előfizetés a magazinra Médiaajánló  Feliratkozás 

2008 november

Tragikus év volt a családunk számára. A kisebbik fiam Braziliában egy sportbaleset után stroke-t kapott, szörnyű következményekkel.  


Bevallom, pár évig a munka az életben maradás, a túlélés eszközévé vált számomra. 

Törekedtem arra, hogy az üzleti kapcsolataimra ne nyomja rá a bélyegét az, ami velünk történt, igyekeztem a lap optimista, előremutató szemléletét megőrizni. Néhány partnerem tudta, mi történt velünk, a többieknek talán az tűnhetett fel, hogy megjelentek az optimista hangulatú idézetek a bejegyzéseimben, leveleimben, amelyek nekem – nekünk akkoriban sokat segítettek. Péter ágya fölé – akkor még nem szembesültünk vele, hogy a három nyelven beszélő, mérnök fiam afáziás lett, minden tanult képességét elveszítette, így olvasni sem tud. Én rendületlenül, hétről – hétre újabb és újabb „igazságot” rajzszögeztem az OORI-ban az ágya fölé. 
Péter nagyon sokat javult az elmúlt években. De máig nap, mint nap keményen dolgozik a gyógyulásán. Mindig család-centrikus voltam, de talán mondanom sem kell, életünk egyik fő célja azóta is Péter gyógyulásának, javulásának elősegítése. A mi feladatunk ma „már” sokkal kevesebb, de természetesen támogatjuk, segítjük, és ha kell ott vagyunk mellette. Az elmúlt évek egyetlen „haszna”, hogy kiderült, milyen erős, összetartó családunk és mennyi igazi barátunk van. Péter blogját azóta is vezetjük (www.csabapeter.hu), szeretnénk másokat, az olvasókat kitartásra, a fel nem adásra bátorítani.

Ritkán és keveseknek nyíltam meg. Máig megvisel, ha beszélek erről, de legfőképpen a munkámban nem akartam sebezhetővé, kiszolgáltatottá válni. Nagyon lassan, de megváltoztam. Ami megtörtént, azon nem tudok változtatni. Ma már büszke vagyok arra, ahová eljutottunk. Szerencsésnek tartom magam, hogy olyan hivatásom volt – van, ami úgy segített túlélni ezeket az éveket, hogy – legalábbis remélem, – mások, a partnereim, az olvasóim számára hasznos tudtam lenni. Az eltelt évek nyilván nem nyomtalanul múltak el fölöttem, fölöttünk, megváltoztunk. Talán így az is érthető, miért utasítom el a folyamatos siránkozást, a tettek nélküli feladást, reményvesztettséget. És tudatosan keresem a pozitív emberek társaságát, jó hatással vannak rám, inspirál a velük való beszélgetés!

a DIVATMÉDIA Kft.

A DivatMarketing egyszemélyesvállalkozás”, alkalmazottak nincsenek, külsős kollégákkal dolgozom. SOKAT. Én végzem a kiadói, a főszerkesztői, hirdetésszervezői és az adminisztratív feladatokat. Vannak külsős újságíró kolléganőim, a felelős szerkesztő Csémi Klára. Amellett, hogy saját készítésű cikkeket, interjúkat készít, az összes lapba kerülő anyaggal is foglalkozik, részt vesz a lapkészítés különböző folyamataiban. Több fordító dolgozik az újságnak, mindenkinek mások az erősségei, ezeket igyekszem figyelembe venni a feladatok kiadásánál. A korrektor Boncz Éva többször átnézi a lapba kerülő anyagokat. A tördelő-grafikus kollegám Nagy Attila, hosszú évek óta dolgozunk együtt.  Szerencsém van, olyan emberekkel, kollegákkal dolgozom, akik profik a saját területükön, megbízhatóak, segítőkészek és nem utolsósorban kellemes partnerek.

Amikor hozzám került az újság, virultak a nagyon nagy példányszámban megjelenő hirdetési lapok. A számaikkal nem akartam, nem tudtam konkurálni, más utat választottam. A már Magyarországon lévő, vagy idetörekvő külföldi márkák, cégek tulajdonosait kerestem meg nemzetközi szakvásárokon, és együttműködést, hirdetési lehetőséget ajánlottam nekik. Hasonló okból megváltoztattam az újság tartalmát, szerkezetét is. Főleg az előrendelést segítő trendeket, kollekciókat közöltünk az üzleti témájú cikkek mellett. Úgy gondoltam, mivel Magyarország kis ország, importőrként vagy exportőrként a hazai vállalkozásoknak ismerniük kell a nemzetközi piaci rendszert, valamilyen szinten alkalmazkodniuk kell ehhez. Aggodalommal tapasztaltam, hogy a nyomtatott szakmai lapok, hirdetési újságok eltűntek a piacról, egyedül maradtam. 

Nagyon szeretem a munkám, az évek múlásával sem csökken a szakmai kíváncsiság bennem. A lap arculatát, a tartalmat, a webes jelenlétet folyamatosan fejlesztjük, igyekszem életben tartani az újságot. Azt hiszem vacak, igénytelenebb lap kiadása sem kerülne sokkal kevesebbe, ez az út nem járható számomra. Ha végképp nem megy, esetleg elfogynak a támogatóim, a hirdetőim, előfizetőim, akkor inkább abba fogom hagyni a lap kiadását.

 dr. CSaba Anna-Mária

Oldal tetejére